Szeress! {Jikook FF. 18+}

13

Egész tesi alatt próbáltam visszatartani a nevetésem Tae miatt. Ha nem azon volt, hogy engem vidítson, a többiek idomaira koncentrált, de olyan szinten, hogy csoda nem folyt ki a szeme a helyéről. Tesi végén fáradtan indultam az öltözőbe és amint leültem a padra, sóhajtok egy nagyot.

-Nem hiszem el, hogy mindig megúszod a lecseszést! Ha én ránézek valakire véletlen, egyből csúnyán néznek! Mintha valami perverz 50 éves bácsika lennék! Pedig aztán igazán tudhatnák, hogy nem tetszenek nekem!-Mondom fejem ingatva hitetlenül és elkezdek átöltözni. Valahol irigykedem, hogy ilyen szinten mindenkit megtud bámulni lebukás nélkül és szégyentelenül, de rá kell jönnöm, hogy Kookon kívül nem is akarok mást megbámulni.

-Ilyen tehetséggel születni kell! És nyomtass egy pólót, hogy csak Jeon félékre áll a farkad, akkor talán nem értenek félre!-Néz rám vigyorogva, de kedvességét viszonozva vágom hozzá a pólómat.

-Nem kell pólót nyomtatnom! Majd megtudják, ha kézen fogva mászkálunk mindenhova! Akkor mindenki rájön, hogy csak ő tetszik és végre lemondanak róla, hogy valaha is megkapják a nyuszimat!-Rakom karba a kezeimet és azért körbenézek. Néha elfelejtem, hogy a suliban vagyunk, de szerencsére mindig mi maradunk utoljára, mert drága barátom gyök 2-vel hajlandó csak öltözni.

-És már megint itt vagyunk! Park Jimin nagy álom világában!-Tárja szét csodálkozva a kezeit.-Csak szeretnélek visszarángatni a valóságba, amiben még egy nyamvadt sziát se tudtál kinyögni, te hős szerelmes! Sőt ha így haladsz, örökké a nyakamon maradsz és hallgathatom tovább az álmodozásodat! Már előre eltudom képzelni..-Grimaszol látványosan, mint akiben most rögzült, hogy kínkeserves élete lesz.-Szóval szedd össze magad!

Sóhajtva nézek rá rosszallóan, majd cuccom megfogva indulok ki.-Te meg szedd a lábaid, mert itt hagylak!-Morgom orrom alatt. Valahol igaza van, hogy nem csak álmodoznom kéne, hanem cselekedni is, de rohadt nehéz..és soha nem fogja azt hallani tőlem, hogy igaza van.-És ne tégy úgy, mintha olyan rossz lenne, ha a nyakadon maradnék! Vigyázz mit mondasz! Összejövök vele és majd sírni fog a szád, hogy nem is foglalkozom veled!-Zsörtölődök tovább, mire Tae utolérve karolja át a vállamat mosolyogva.

-Én is tudom, hogy hiányozna az a csipogós szád, de jobb lenne, ha végre nem csak álmodoznál, hanem a valóságban is boldog lennél azzal a kölökkel!-Bökdösi meg az oldalam, mire muszáj elmosolyodnom.-Viszont most jobban örülnék, ha elmennénk enni! Tudom tudom, te táncolni akarsz, de ha nem akarod, hogy éhen haljak miközben nyomod a parkettet, akkor meghívsz kajálni!-Bólogat, hogy megadja saját magának az igazat.

-Ember, veled nem költözök össze soha! Téged eltartani egy vagyon!-Nézek rá homlokát megpöckölve, majd a terembe érve szedem össze a cuccaimat. Amint megvagyok, hátamra véve a táskát indulok ki, de elég hamar visszakanyart veszek mikor meglátom Jungkookot a folyosón sétálni. A hirtelen fordulat miatt Tae telibe nekem jön és morgolódva tol ki a teremből, miszerint nem érdekli, ha valamit bent hagytam, ő enni akar. Viszont amint meglátja menekülésem okát, "véletlen" jobban a folyosóra lök, minek köszönhetően Kook elé kerülök, aki csak megtorpanva néz rám.

-Szia!-Nyögöm ki miután már kínosan sokáig bámultam-ha már csodával határos módon nem került még ki-és megköszörülöm a torkomat.

-Szia!-Mondja egy halvány mosollyal, ami rendesen megdobogtatja a szívemet. Kissé oldalra billentve a fejét, halad lejjebb tekintetével és összeráncolja a szemöldökét.-Mi történt a száddal?-Emeli meg lassan kezét, mintha ajkamhoz akarna érni, de meggondolva magát, rázza meg a fejét.-Hagyjuk.. mennem kell!-Sóhajtja, mint aki a saját gondolataival küzdene és meg se várva, hogy válaszoljak, kikerülve engem megy tovább. Tae aggódva néz rám, mint aki attól fél, hogy menten bőgni kezdek, de helyette csak vigyorogva nézek rá.

-Hallottad?! Köszöntem neki! És és ő legalább mondott nekem..1..2..történt..a száddal..-Kezdek számolni elgondolkodva- Öt szót! Ötöt! Érted? Beszélgettünk!-Tapsikolok örömömben, de egyből lesápadok.-Jaj ne.. Látta a számat így! Sebesen! Biztos nem tetszett neki..-Nézek rá szenvedve, de még mielőtt belekezdene Tae a beszédbe, megint közbevágok.-De! De érdeklődött mi történt velem! Ez aggódásnak számít! Aggódott értem! Érdeklem!-Mosolyodom el elégedettem.

-Ennyi érzelmi stádiumot lenyomni két perc alatt.. neked segítség kell Park!-Néz rám hüledezve, de azért elmosolyodik.-De most, hogy letudtad a köszönést, remélem legközelebb megpróbálsz vele rendesen beszélgetni! És gyakorold otthon, hogy nem élvezel a gatyádba minden egyes szava után! Akkor talán eljutsz a mizu-ig is!-Pimaszkodik mosolyogva, de jelenleg nem tudok mérges lenni rá, inkább csak vigyorogva indulok ki a suliból, magam után húzva.

------------------------------------------------------------

-Kicsit talán túltoltam!-Vallom be nehezen, mikor már tömi magát az a majom. Még oda se értünk a táncteremhez, de már a fél hamburgert magába tuszkolta. Pedig csak egy saroknyira van a kajálda az épülettől..-De nem tehetek róla! Amióta ebbe a suliba járok, övé a szívem! Persze, hogy minden kisebb történést nagydobra verek!-Folytatom a tökéletes kifogásommal, Tae meg csak teli szájjal hümmög, mire megforgatom a szemeimet.-Tudom neked már unalmas ez a téma.. De na!-Nyitom ki neki az ajtót, majd utána menve kérem ki a szokásos termet.

-Én igazából szívesen elhallgatom a szenvedésed! Legalább addig se kell jártatnom a számat! Bármit mondok, úgyse fogadod meg!-Mondja mikor már a teremben vagyunk és leülve az egyik sarokba kényelmesedik el. Mindig ez van ha elkísér. Bejövünk, majd mint egy szellem a sarokból figyeli ahogy tácolok. Nem valami komoly sport ez nálam.. inkább hobbi, stressz levezetés. De örülök, ha itt van, sokszor tapsol, mintha valami fellépésen lennék. Kis magán szurkolóm.

-Sokszor megfogadom a tanácsaidat, csak a kivitelezéssel vannak problémák!-Javítom ki mosolyogva, majd levéve a pulcsimat, állok neki bemelegíteni.

így 80 év múlva belefér egy comeback. Csak nem maradhat befejezetlenül.