Szeress! {Jikook FF. 18+}

2

Megéreztem puha ajkait enyéimen, először bátortalanul mozgatta párnácskáit, de mikor megmozdítottam sajátomat és nyaka köré fontam karjaimat, végig simította a nyelvét az alsó ajkamon bejutásért könyörögve amit meg is adtam, így elmélyítve csókunkat.Sosem gondoltam volna, hogy pont az veszi el az első csókomat, akitől a legjobban féltem.Észre se vettem, de már Jungkook ölében ülök,de hirtelen meghallunk egy torok köszörülést.Mindketten az ajtó irányába néztünk és ott volt az apja.

-Kész a vacsora,gyertek le.-Mondta és el is ment.Ránéztem Jungkook-ra aki csak kétségbe esve nézett apja után.

-Mi a baj?-Simítottam arcár, aggódó tekintettel.

-Apám meglátott minket.Most tuti undorodik tőlem és elfogja mondani Hara-nak is és mindkettőnket kitagadnak és..-Kezdett kiakadni, de szájára raktam mancsomat.

-Először is igen meglátott minket, másodjára a fia vagy és szeret és anyukámat sem fogja zavarni.Nyugodj le, most lemegyünk és minden kiderül, oké?-Kérdeztem, mire jobban magához húzott és nyakamba temette a fejét.Ezt oldalát is most látom először.

-Megígéred, hogy nem lesz semmi baj?-Motyogta halkan.

-Meg, na gyere.-Álltam fel és indultam le. A két szülő az asztalnál ült egymás mellett.Már tudtam, hogy nincs semmi baj, mert anyának ott volt az a tipikus nyugtató mosoly az arcán.-Sziasztok-köszöntem, majd leültem velük szembe.Jungkook is így tett. 

-A..apa, megmagyarázom amit fent láttál...kérlek ne utálj.-Hajtotta le a fejét és a terítő szélével játszadozott.Az apja rám kacsintott-amit Jk nem látott- és beszélni kezdett.

-Válaszolj a kérdésemre.Miért tetted meg.-Nézett fiára, aki felkapta fejét és egy kis gondolkodás után megszólalt.

-Mert t..tetszik Chim.-Nyögte ki ezt a pár szót, az asztal alatt megszorítottam a kezét biztatásképpen.Tetszek neki!És lebecézett neki is kéne egy becenév.

-Szóval, szerinted normális, ha két fiú szereti egymást?És mostoha testvérek?-Vonta kérdőre fiát,ahogy látom alig bírják visszafogni a nevetésüket....köcsögök.Jungkook beharapott szájjal felnézett apjára.

-Nem...de nem tehetek semmit ez ellen.Kérlek, ha lehet ne kiabálj és Hara kérlek ne legyél mérges Jimin-re.-Nézett már könnyes szemekkel, az ősök meg elkezdtek nevetni.Furcsa pillantásokat vetett feléjük,majd felém is.-Te érted őket?-Szipogott.

-Anya nagyon buta volt ez.-Néztem rosszallóan a nevető lényére.

-Sajnáljuk.-Szedték rendbe magukat.-Tudod, Hara már évek óta tud fia másságáról, én meg örülök, hogy olyat találtál magad mellé, mint Jimin.Sose tudnék haragudni rád, mert boldog vagy.-Fejezte be és anyám is kinyitotta a száját.

-Kisfiam ez a nadrág csodás ötlet volt tőlem, de remélem azért az ágyat nem törtétek el.-Mondta, mire a mellettem ülő sírás helyet nevetett már.

-Jézusom egyszer nyitod ki a szádat, de akkor is olyan nagy baromság jön ki rajta!Mi fogott meg benne?-Néztem a férfire,aki jót mulatott ezen az anya-fia hisztin.Anya csak kinyújtotta a nyelvét és neki állt enni.-Gyerekes.-Dörmögtem magam elé és hozzá láttam a kajának.

***

-Ma itt alszanak Kimun-ék, Jungkook a te szobádban alszik míg nem lesz kész a sajátja.jó éjt.-szaladt fel a hálószobájába.Persze édesanyám hagyj csak itt.

-Te mész előbb fürödni vagy én?-Kérdezte közelebb jőve hozzám.

-Jesszus, milyen colos vagy már.-Akadtam ki magasságán.

-Nem tehetek róla, hogy ilyen törpe vagy-Bökött mellkason-Akkor én megyek fürödni.-Indult meg.Utána kiabáltam, hogy hol találja meg a törölközőt és bementem a szobámba.

Elterültem az ágyon és vártam, hogy végezzen. Amit vacsoránál mondott az igaz?Most mi van köztünk?Remélem mostantól nem fog zaklatni.

Gondolkodásomból Jungkook hangja zökkentett ki.-Mehetsz fürödni.-Mondta, mire ránéztem.Csak egy boxer volt rajta, a szemem megakadt kidolgozott felsőtestén, majd lejjebb a combjain.Miből van ez a gyerek...-Még nézelődsz vagy segítsek megfürödni?-Mutatta meg nyuszis mosolyát.Gyors megrázva a fejem-ami a paradicsom színében pompázott-felálltam az ágyról.

-Megyek!-Szaladtam ki zavaromba a fürdőbe.

Megengedtem szokásosan a zuhanyt és elmerültem a gondolataimba.Nem vagyok normális.Hogy engedhettem egyáltalán, hogy hozzám érjen az a szemétláda?Ilyen könnyen nem bocsájtok meg neki.Viszont újra akarom érezni az ajkait.Ajh szörnyű vagyok. A vacsoránál megkönnyebbültem, mikor az apja is elfogadott minket.Csakhogy még nincs olyan, hogy Mi. Lehet, hogy nem kéne magamat nehezen megadni neki, de akkor is azért egy kicsit küzdjön értem. A seggemért meg kell küzdeni.NA Jimin állj le.

Fél óra áztatás után bementem a szobába meztelenül....elfelejtettem valamit.Beérve a szobába rájöttem mit vagyis kit felejtettem el...Jungkook.Szemei kikerekedtek és szája o alakot formált, majd hirtelen magabiztos mosollyá vált.Én meg csak állok egy helyben és próbálok nem pánik rohamot kapni.A fejembe már rég megszólalt a vészjelző, hogy meneküljek és öltözzek fel, de Jungkook előbb mozdul.Lassan megindul felém és úgy néz rám, mint a prédájára.Ijesztő, de mégis izgató....nem kéne hagynom semmit.

-Jimin-mondta mély hangon és megnyalta a száját-Miért nem öltöztél fel?-Simított végig oldalamon.

-I..itt hagytam a pizsamámat...most asszem én felöltözök.-Indultam meg a szekrényem felé és egy nagy csapást éreztem a fenekemen.Hátra fordulva már csak annyit láttam, hogy a kezét bámulja, mintha aranyból lenne.Felhúzva orromat lépdeltem a ruháimhoz és vettem ki egy elnyúlt pólót és egy alsót.Gyors magamra kaptam őket és visszamentem újdonsült testvéremhez..ezt még kimondani is rossz.

-Tudod..-szólalt meg, mire rákaptam tekintetem-rohadt jó segged van.-Mondta ki élete legnormálisabb mondatát.

-Kösz? Szeretnék beszélni rólunk, már ha mondhatok ilyet.-Terültem el az ágyon.

-Van olyan, hogy Mi.Csak még nekem is át kell gondolnom a dolgokat.-Kezdett bele.-Tudod sok minden kavarog bennem egyszerre.Nem lehetne, hogy reggel visszatérünk erre a témára?-Kérdezte oldalra döntött fejjel, majd miután bólogattam ő is beszállt az ágyba...közel mellém.

Elmondtam egy jó éjt-et és lenyomva a villanyt fordultam az oldalamra.Már majdnem elaludtam, mikor megéreztem, hogy hátulról szorosan átölel és pár perc múlva már egyenletesen szuszog.Utána engem is elnyomott az álom.