Szeress! {Jikook FF. 18+}

7

Jungkook pov.:

"Ki vagy te?"

Folyamatosan ezek a szavai ismétlődnek a fejemben és próbálom felfogni. Biztos csak szórakozik velem. Nem lehet, hogy elfelejtett..ugye? Nem szeretném elveszíteni a saját hülyeségem miatt. 

-Jimin csak szórakozol ugye?-Kérdezem meg miután valahogy összeszedtem magam nehezen.

-Nem..tényleg nem tudom ki vagy...Sajnálom.-Néz rám azzal a tipikus ártatlan nagy csillogó szemeivel.-Elmondod, hogy ki vagy kérlek?

Csak én tudom mi történt valójában...Akkor nem baj ha nem tud meg mindent..igaz?

-Persze.-Mosolyodom el és a szüleink magunkra hagynak.-Én Jeon Jungkook vagyok, a párod.-Fogom meg a kezét és nézek rá mosolyogva. Sose láttam annál fájdalmasabb dolgot, mint Jimint sírni...a szívem szakadt meg. Remélem minden rendben jön ezzel a kis amnéziával..

-A párom?-Kérdezi megszeppenve mire elkuncogom magam aranyos arcán.-Te? Hogy felejthettelek el pont téged? Anyáék tudnak rólunk? Magasabb vagy nálam?-Teszi fel kérdéseit, én meg elnevetem magam.

-Igen tudnak anyáék rólunk és magasabb is vagyok. Remélem azért mert nem emlékszel, nem távolodunk el egymástól..Nagyon fontos vagy nekem. Tudod mennyire rám ijesztették mikor rohamod lett?-Nézek rá szomorkásan és hajába simítok.-Kérlek többet ne csinálj ilyet.-Mondom halkan mosolyogva.

-Én..én megpróbálok minnél hamarabb olyan lenni, mint voltam..és rendes párodként viselkedni.-Kulcsolja össze ujjainkat én meg egy nagyobb mosollyal nézek rá.-Nem tudod, hogy mitől lett rohamom?-Kérdezi kíváncsian mire én lefagyok egy pillanatra. Basszus most mit mondjak? Gyerünk Jeon találj ki valamit!

-Egy póktól! Nagy ijesztő volt és ja..remélem ez megmagyarázza.-Mondom egy kínos mosollyal. Komolyan egy pók? Azt ennél nagyobb hülyeséget nem is mondhattam volna..Ránézek, hogy lássam bevált e a magyarázatom. Egy ideig csak gondolkodik, majd rám emeli tekintetét.

-Igazad lehet. Eléggé utálom a pókokat..Bizti csúnya lehetett, ha ez lett a vége.-Mondja kuncogva és megnyugodva sóhajtok fel.-Kooko nem tudod mikor mehetek haza?-Néz rám oldalra döntött fejjel. Most is azt a becenevet használja, ajh olyan cukin mondja.

-Szerintem ma már haza engednek.-Mondom arcára puszilva, mire látom, hogy elpirosodik.-Szeretlek kicsim, remélem hamar rendbe jössz és emlékezni fogsz újra.-Mondom egy hamiskás mosollyal. Nem akarom, hogy az utóbbi időszakra emlékezzen. Szörnyen viselkedtem ami miatt nagyon szégyenlem magam. Nem érdemlem meg Jimint, ez tény..De ameddig engedi, addig szeretem és védem, sőt még utána is!

-Én is szeretlek Kookie..még ha nem is emlékszem rád, az érzelmeim megmaradtak.-Motyogja én meg azonnal magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam.

Istenem ezek a dús ajkak teljesen megőrjítenek.
Lassan kezdem mozgatni ajkaimat és elmosolyodom, mikor  félve elkezdi mozgatni ő is az ajkait, majd nyakam köré rakja karjait, hogy közelebb húzzon. Arcára simítok tenyeremmel és hüvelykujjammal simogatni kezdem. Meghallok mögülem egy torok köszörülést, így bánatomra elszakadok puha ajkaitól és apámra nézek.

-Segíts összepakolni Jiminnek, lent várunk a kocsinál titeket.-Mondja egy apró mosollyal, majd kimegy és babámra nézek. Elmosolyodok a vörös pofiján és csillogó ajkai látványa miatt. Sose fogom megbánni, hogy apám az anyukájával jött össze.

-Összerakom a cuccaid, addig öltözz fel.-Puszilok homlokára mosolyogva és elrakom a tegnapi ruháit, majd beharapott ajkakkal nézem végig, ahogy öltözködik. Jimin kívülről és belülről is tökéletes. Jeon ne gondolj semmi rosszra. Szegény a csóktól is zavarba jött, akkor az álló öröm rudamra mit reagálna?

-Kész vagyok.-Hallom meg vékonyka hangját halkan. Mosolyogva megyek mellé, majd kezét megfogva indulok le.-Jungkook, majd elmegyünk fagyizni?-Néz fel rám és beveti a boci szemeit.

-Igen elmegyünk. Mikor szeretnél elmenni?-Kérdezem mosolyogva és közben figyelek, nehogy neki menjünk egy betegnek. Még csak az kéne, hogy egy idős nő elkezdjen veszekedni. Minimum az lesz, hogy eldobom a protkóját. Aztán lecseszne az én ártatlan életem, hogy hogy tehettem ilyet egy nénivel..Véletlenül se onnan tudom, hogy már történt ilyesmi vagy valami..

-Holnap suli után!-Mondja izgatottan, mire nekem muszáj kuncognom.

-Rendben, akkor holnap. És ma mit szeretne csinálni a kis törpém?-Kérdezem pimaszul és azonnal meglátom, hogy felhúzza az orrát.

-Kit nevezel te törpének coloskám?-Áll elém és bök mellkasomra.

-Téged.-Hajolok arcához közel orrára puszilva.

-Kapd be Jungkook.-Megy tovább puffogva.

-Majd otthon édesem.-Szólok utána és mellé sietek. Nagy vigyor kerül az arcomra, amint meglátom, hogy  zavarba jött.-Tudom, hogy tetszik az ötlet, le sem tagadhatod. Ajh már alig várom, hogy halljam az édes hangodat, ahogy sokkal magasabb lesz az élvezettől amit számmal vagy éppen merev farkammal okozok.-Suttogom fülébe és megsimítom fenekét. Annyira imádom mikor elvörösödik!

-Cs..csak szálljunk be a kocsiba.-Mond ennyit és gyors anyáékhoz sietve, száll be a kocsiba és én is követem példáját.

Miután mindketten bekötöttük magunkat, elindultunk és Jimin egész úton az ablakon nézegetett kifele, míg én combján pihentettem tenyerem.

Csak ne emlékezz soha arra a Kookra..én megváltoztam érted Jimin..csakis érted