Szeress! {Jikook FF. 18+}

18

Amint kifizettem mindent hálásan nézek Kookra és hirtelen felindulásból meg is ölelem.-Köszönöm! Sokat segítettél!-Mondom mosolyogva. Látszik rajta, hogy meglepődött, de azért viszonozza az ölelést és elmotyog egy szívesen-t. Ilyenkor teljesen eltűnik a magabiztos énje, de aranyos. Igaz nem tartott sokáig az ölelés, de pont elég volt, hogy érezhessem az illatát. Nem tudom milyen parfümöt használ, de csak jobban magába bolondított.

-Azt hiszem akkor mehetünk!-Nézek a kezembe lévő szatyorra mosolyogva, majd elindulok ki a plázából, de lassítok is, hisz ő tudja az utat. Szerencsére nem telt kínosan az út, megtaláltuk hamar az összhangot. Olyan beleéléssel tud mesélni, hogy miért a rajzolás az ő komfort zónája, hogy csak végig csendben hallgatom figyelmesen, mintha most magyarázná el, hogyan is szeretne a magáévá tenni.. Bármi jön ki azokon a szép ajkakon, mindent fontosnak találok. 

-Őszinte leszek veled, nagyon nehéz lesz velem ez a munka.. Szóval szeretnék előre bocsánatot kérni, ha nagy fejfájást okozok neked!-Mondom egy idő után a szatyrot piszkálva sóhajtva.-De majd próbálom a legjobb formámat nyújtani, ígérem!-Mondom enyhe makacs hangnemmel és Kookra nézek, aki a pulcsiját nyújtja felém.

-Hagyd csak! A lecke része, hogy segítsük is egymást! Majd a sajátom letudom gyors és segítek neked, jó? Addig csak mosolyogj majd és mutasd a legjobb profilodat! Ezt meg vedd fel, mert rossz rád nézni ebben a hidegben.-Halványan elmosolyodva veszem fel a pulcsit és nincs szívem megmondani, hogy alapból bírom a hideget. Pedig vitáznék vele, hogy én se akarom, hogy ő fázzon.. Amint felvettem Kookra nézek, majd magamon végig. Hát.. van méret különbség köztünk az fix.-Jól áll!-Villantja a mosolyát tovább indulva én meg próbálok nem vigyorogni a bók miatt. A házhoz érve beenged, majd cipőnket levéve kezd a szobájába húzni, közben végig a kezünket nézem. Folyton izgulok valami miatt... Jelenleg azon, hogy remélem az izgulástól nem izzad a kezem.-Kicsit kupis a szoba, nem gondoltam ,hogy lesz vendégem!-Néz végig a szobáján és én is rendesen nézelődők.-Kérsz valamit?-Vonja fel a szemöldökét, de egyből megrázom a fejemet.

-Nem kell semmi, köszönöm!-Mosolyodom el halványan.

-Akkor csüccs le nyugodtan!-Megy az asztalához és amíg pakol, leülve nézek körbe jobban. Tetszik ez a szoba.. Olyan Jungkookos és még az illata is belepi az egészet. Csak nem azért, mert ez az ő szobája? Zseninek születtem. De az biztos, hogy már most nagyobb biztonság érzetem van itt, mint otthon. Halványan elmosolyodom a gondolatra, majd kíváncsian figyelem mit pakolászik, majd leül velem szemben és még egy kis festőállvány féleséget is maga elé tesz.-Ne görcsölj, nem kell mozdulatlanul lenned, csak ne ugrándozz majd.-Mosolyog nyugtatóan és elkezd rajzolgatni.-Mondtad, hogy táncoltál eddig! Abbahagyod vagy folytatod emellett is?

-Folytatom! Szeretek táncolni! Teljesen kikapcsolok olyankor és minden bajomat elfelejtem! Hülye lennék abbahagyni!-Bólogatok miközben magyarázok, de egyből abbahagyom, mikor eszembe jut, hogy nem nagyon kéne megnehezítenem a dolgát.

-Akkor ugyanúgy vagy, mint én a rajzzal!-Mosolyodik el halványan és rám nézve sóhajt. Utánozva cselekedetét, sóhajtok én is, bár én inkább szemei miatt. Eltudnék veszni bennük..-Hétvégén hogy érsz rá? Jó lenne többször találkozni, hogy hamar befejezzük! Meg azért jó lenne jobban megismerni az újdonsült padtársam!-Billenti oldalra a fejét mosolyogva.

-Ráérek bármikor!-Vágom rá kissé talán túl gyorsan és kínosan elmosolyodom.-Mármint, általában ráérek és könnyen alkalmazkodom!-Javítom ki magamat bólogatva és elmosolyodva nézem a falát.-Tényleg gyönyörűen rajzolsz! Gondolom a későbbiekben is ilyesmivel fogsz foglalkozni! Legalábbis remélem! Kár lenne abbahagynod! Nem is értem, hogy minek ebbe a suliba jöttél!-Nézek rá kissé értetlenül. Park, azért jött ebbe a suliba, hogy elcsábítsd! Még az élet is így akarja.

-Gondolkodtam, hogy tetoválni fogok.. De még semmi se biztos! És nem tudom! Akkoriban ez az iskola volt a legszimpatikusabb! Nem bánom, hogy idejöttem! Itt is tanulhatok rajzot! De örülök, hogy tetszenek a kis műveim!-Mosolyog elégedetten, mint aki most kapna először dicséretet. 

-Ha tetováló leszel, én leszek az első kliensed és kedvezményt is kapok! És én se bánom, hogy idejársz! Most kitudja, lehet valami mogorva fasz lenne a csoporttársam!-Gondolkodom el.

-Megbeszéltük! És igen, megmentettelek egy rossz diáktól! Szívesen, bármit elfogadok cserében!-Villant felém egy pimasz mosolyt. Bátran jelenti ki.. Csak nehogy a lába között kössek ki.

-Elégedj meg azzal egyenlőre, hogy feláldozom a bőrömet érted!-Sóhajtok dramatikusan, mosolyom visszatartva.-Na meg a társaságom maga egy főnyeremény!-Mutatok végig magamon és hátra dőlök a székben.

-Ezzel nem vitatkozhatok!-Rázza meg a fejét mosolyogva, majd újra a rajzolásra koncentrál. Néha úgy megbámulja az arcomat, hogy szabályosan zavarba jövök, de neki fel se tűnik. Teljesen belemerült a munkába, viszont így is simán elbeszélgetünk. Szinte fel se tűnik, hogy lassan két órája nála dekkolok, csak anya üzenetei juttatja eszembe az időt.-Figyelj az alapok már bőven megvannak, szóval térjünk a te portrédra, jó? Majd befejezem a sajátom egyedül, csak had fotózzalak le!-Keresi elő a telefonját én meg kínomban hirtelen azt sem tudom milyen arcot vágjak.-Tökéletes!-Mondja mosolyogva felém mutatva a képet, amint lefotózott. Hát ha te ezt tökéletesnek mondod, látnod kéne szex közben. Már megint az egóm.. 

-Hát.. Nem a legjobb fotóm, de szerencsére nem fotósnak készülsz!-Jegyzem meg piszkálódva és próbálok nem nevetni morcos tekintete miatt.-De had nézzem!-Kelek fel a székből és mellé lépkedve figyelem a rajzát meglepetten.-A végén jobb lesz, mint a valóság!-Ingatom meg a fejemet.

-Azt a szépséget egy rajz se tudja tükrözni.-Jegyzi meg a lehető leghalkabban, így elég nehezen fogom fel, hogy mit is motyog magának. Még mielőtt túlgondolhatnám a dolgokat, folytatja a beszédet.-Na de csüccs a helyemre, nézzük mit tudsz!-Csapja össze tenyerét mosolyogva és felkelve adja át a helyét, közben elvéve saját rajzát, kicseréli egy üres lapra. 

Egy nagy sóhajjal leülök lassan, majd felnézek rá egy apró bizonytalan mosollyal. Bűn lenne a helyes pofiját lerajzolni a tehetségemmel.. Na mindegy. Egy ceruzát megfogva figyelem az üres papírt, ami csak arra vár, hogy életet leheljek belé, de nem bírom megmozdítani a kezemet. Nem tudom hogyan kéne neki kezdeni. Mikor ő csinálta, olyan könnyűnek tűnt. Egy ideig csak tehetetlenül ülök, míg Kook megelégeli a mozdulatlanságomat és sóhajt egy nagyot felkelve, mire csak feszültebb leszek.

-Sajnálom! Nekem ez nem fog menni! Rajzold meg te ezt is kérlek! Akkor nem kapunk miattam rossz jegyet!-Nézek rá bűnbánóan és felkelek. Nem gondoltam, hogy egy kis rajzolás fog szorongást okozni.. De elég lehangoló, hogy pont előtte égek be.

-Hé, nyugodj meg! Nem a világ vége, ha nem megy egyből!-Mosolyodik el halványan és visszaültet a helyemre, majd mögém húzva a székét, helyezkedik el kényelmesen. Meglepetten figyelem, az meg még jobban megdobogtatja a szívem, hogy kezem megfogva kezd el vonalakat húzni a lapra.-Azért vagyok, hogy segítsek! Nem kell aggódni!-Szinte suttogja nyugtató szavait fülem mellett, amitől rendesen zavarba jövök.-Majd belejössz!-Pillant rám, de időközben én is felé fordítottam a fejem, így ijesztően közel kerültünk egymáshoz.

-Köszönöm!-Mosolyodom el halványan, majd inkább visszafordulok a lap irányába, még mielőtt hülyeséget csinálnék. Közelsége miatt, orromba kúszik vadító illata, így nemigazán tudok koncentrálni, csak hagyom, hogy irányítsa a kezemet, mintha egy bábu lennék. Nem gondoltam, hogy ilyen apróbb dolgok miatt is, jobban beleszeretek.. Megőrjít ez a srác. Kell nekem!

Vágooom jól megcsúsztam, de ja. Remélem tetszett azért,majd összeszedem magam. csóók