Szeress! {Jikook FF. 18+}

5

Percekig meg se szólalt, ami nekem óráknak tűnt.Még pislogni se pislog, csak mered maga elé. Az előbb vallotta be, hogy kellek neki. Most nekem aztán meg ne merjen futamodni, mert kicsinálom.

-Jimin..-Szólal meg végre, mire én levegőt is elfelejtek venni. Egy izzadság csepp végig folyik halántékomon annyira ideges vagyok már. Izmaim megfeszülnek, mellkasom alig emelkedik és keresem a fiú tekintetét, de csak nem néz rám.-Leszel a párom?-Emeli fel fejét és végre rám néz reményteli csillogó szemekkel.-Tudom nem érdemellek meg azok után amiket veled tettem, de én tényleg akarlak magam mellett tudni, védeni és szeretgetni.

-Nézd én..-Kezdek beszélni, de közbe szól.

-Megértem, hogy te nem szeretsz bele egy olyanba, mint én. Remélem megtalálod az igazit én csak..-Akarta folytatni,de most én vágtam szavába.

-Hallgass végig te tulok! Előbb jelentettem be, hogy tied a szívem. Akkor szerinted kit szeretnék?-Csapok fel ingerülten. Csak egyszer hallgatna végig, olyan nehéz? Mivel úgymond lecsesztem, lehajtotta a fejét és a padlót bámulta. Lassan odakúsztam hozzá és befészkeltem magam ölébe, mire ő meglepetten kapta fel a fejét.-Jungkook-Fogtam két tenyerem közé arcát-én szeretlek és szívesen leszek a barátod, csak kérlek ne kelljen csalódnom benned.-Nyomok egy hosszabb puszit szájára. Remélem nem törsz össze soha. Mosolyogva átöleltem és nyakhajlatába bújtam.

-Köszönöm, hogy vagy nekem.-Simogatja hátamat.-Örökké szeretni foglak és jegyezd meg nem szabadulsz tőlem egyhamar.-Kuncogja el magát. Fogadni merek, most is nyuszisan mosolyog.

-Reméltem is.Ggukie fáradt vagyok.-Motyogom nyakába csukott szemekkel.

-Akkor aludjunk.-Dőlt el az ágyon velem együtt. Szinte azonnal elnyomott az álom, de azt még éreztem, hogy homlokon puszil.

Reggel halk szuszogásra kelek és kér erős kart érzek derekam körül. Lassan kinyitom a szemem és észre veszem, hogy nagyon közel van Jungkook hozzám. Olyan tökéletes arca, sőt az egész lénye az. És most csak az enyém. Ajkai elnyílnak egymástól és ettől még aranyosabbá teszi, haja szemébe lóg és nem bírok megálljt parancsolni magamnak ezért arrébb tűröm rakoncátlan tincseit. Az eddig alvó Kook hirtelen mosolyra húzza a száját és csuklómat megfogva húz magára, majd megcsókol.

-Jó reggelt kicsim.-Mondja rekedtes hanggal, ami mosolygásra késztet.

-Neked is. Csinálok reggelit, kérsz te is?-Kérdeztem miközben keresgéltem a szekrényben törülközőt.

-Igen kérek.Mit keresel?

-Gondoltam míg kaját csinálok addig lefürödhetnél.-Dobom rá a keresett tárgyat kuncogva.

Elkezdtem csinálni a rántottát-igen ez a specialitásom-mikor már majdnem kész voltam,megjelent Jungkook és vállamra helyezte állát.-Jó illata van.-Puszilt nyakamba.-De a te illatodat jobban szeretem.-Mondja, mire én zavarba jövök.

-Csücs le és máris adom a kaját.-Adom ki a parancsot, ő pedig jó fiú módjára helyet foglal. Elé raktam egy nagy adag rántottát.-Jó étvágyat.-Nyomtam puszit szájára, majd ültem le majdnem a szembe lévő székre, de ő derekamnál fogva visszahúzott és ölébe ültetett.-Hé mit csinálsz?

-Eszek és megetetlek, szóval mond ááá.-Vörös arccal megeszem a falatot és inkább úgy döntök, hogy bebújok mellkasába.-Nem vagyok én már éhes.-Motyogom halkan.

-Rendben, felhívod anyudékat, hogy mi ketten összejöttünk?-Simít nagy tenyerével pufi arcomra. Belesimultam puha mancsába és bólogattam.

Felkelve öléből mentem a szobámba és felhívtam anyámat.-Szia anya, valamit mondani szeretnék.

-Mond Jimin, nincs sok időm.-Szólal meg.

-Járunk Jungkook-kal.-Hadarom el gyorsan.

-Ennek örülök!-kiált bele a telefonba. Remélem nem a bolt közepén van..-Esetleg ha fájna a feneked akkor van krém a gyógyszeres szekrényben.-Mondja visszafojtott nevetéssel.

-Anya! Szűz a hátsóm!-Mondom idegesen.

-Aha, még.-Mondta és lerakta....kösz anya.

Visszamenve a konyhába, nem találtam sehol se Jungkook-ot. Kicsit rosszul esik, hogy egy üzenetet se hagyott hol létéről. Ránéztem az órára, mindjárt dél. Jobb ha neki állok az ebédnek. Felvettem a kedvenc kötényemet-amit még Tae-től kaptam-és neki kezdtem a főzésnek.

Már tíz perce kész vagyok,de Kook még sehol. Pedig már két óra eltelt, mióta neki kezdtem a főzésnek. Leültem kissé idegesen a kanapéra és ráírtam Tae-re.

Csibe:

Jungkook már vagy két órája elment és nem tudom hol van ＞﹏＜

Alien:

A kisfiú? Ne aggódj bizti hamar haza ér. Addig foglald el magad

Csibe:

Jó megpróbálom...te még másnapos vagy?

Alien:

uhum,de most mennem kell. Szia💜

Csibe:

szia(づ￣ 3￣)づ

Egy nagyot sóhajtva raktam zsebem mélyére telómat és felmentem szobámba. Mindig végig nézek felfele menet a régi családi fotókon és leragadok apámnál. Sose tudom eldönteni, hogy nélküle rossz vagy jó. Ha most itt lenne, akkor nem lenne anyának Kimun és Jungkook se nekem. Most végre pozitívan tudok állni ehhez az apa nélküliséghez. Felérve a szobámba, eldőlök az ágyon és a plafont kezdem tanulmányozni. Hogy tud engem szeretni pont ő? Ez a kérdés kavarog bennem, mikor Jungkook-ra és magamra gondolok.

-Haza értem baba.-Jön be a szobámba egy zacskóval. Már hajolt volna egy pusziért, de én hátrébb húzódtam. Kérdően pillantott rám, mire én felhúzott orral megszólaltam.

-Azért nem kapsz puszit, mert nem szóltál, hogy elmész.-Mondom karba tett kézzel. Egy ideig gondolkodik, majd elővesz a zacskóból egy nyuszi fület és felrakja fejére.

-Nézd Minnie, egy nyuszi vagyok!-Mondja nagy mosollyal. Így hogyan haragudjak rá, ha egyszer ilyen cuki? Elkuncogom magam és megadóan mászok közel hozzá, hogy egy puszit nyomjak arcára. Persze nem is ő lenne, ha nem elégedne meg ennyivel....pólóm nyaka részénél vissza rántott magára és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.-Szeretlek.