Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

§ 7. Új Ajtó §

Reggel furcsa érzésem volt. Fura illatot éreztem, teljesen új volt. Kellemes volt, mégis fura.

-Szia, máris fent vagy? - kérdezte Alexa.

-Aha, mi ez az illat? - mosolyogtam rá.

-Teát főzök, valami új íz. - vonta meg a vállát, én pedig nem tudtam betelni ezzel az illattal.

Kitakaróztam, majd mikor Lex kiment, gyorsan fel kaptam egy itthoni göncöt, és le szaladtam a konyhába.

-Milyen energikus vagy. - nevetett ki, mire én is csak mosolyogtam.

-Este felé át jönnének a nővéremék, hozzák a kölyköket is. - mosolygott biztatóan, mivel tudja mikor legutóbb találkoztunk, kicsit sikerült kellemetlen helyzetbe hozni.

-Oke. - bologattam.

-Nem kell tartanod tőlük, nagyon rendesek, nagy bűntudatuk volt. - húzta el a száját, majd vissza fordult a  bögrékhez.

A kezembe nyomott egyet, mire le ültem az egyik fotelba.

-Tegnap keresett téged Nick a kórházba. - huzogatta a szemöldökét.

-Nincs semmi köztünk és nem is lesz. Csak egy volt ápoló. Amikor nekem tetszett, nem kellettem neki, mostmár ő nem kell nekem. - vontam vállát, és nagyot kortyoltam a teába.

-Elhiszem. - bólogatott elismerően.

-Látszik rajtad az irónia. Nem akarok Nick től semmit. - sóhajtottam.

-Tudom, csak húzom az agyad. Jól érzed magad? - váltott gyorsan témát, mire bólintottam.

-Nem akarok vissza menni, próbálok mindent kizárni. - motyogtam, majd az asztalra helyeztem a bögrét.

Magamra húztam a kis pokrócot, és a tv-t kezdtem nézni. Alex kapcsolgatott, és egy mese csatornán állt meg. Egy pónis rajzfilmet néztünk, utána meg valami barbisat. Már majdnem bealudtam, mikor Lexy felpattant, és az ajtóhoz sétált, ahol kopogtak. Két dobozzal tért vissza, amiben valószínű hogy pizza volt.

-Tessék. - vigyorgott, és elém tolta a dobozt.

Megköszöntem, majd betoltam egy szeletet. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem lesz később bajom a zsíros ételtől.

Alexa mikor végzett hozott nekem pár darab gyógyszert, amit délbe kell bevennem, majd elment dolgozni, mivel ma délutános. Egyedül ücsörögtem a tv előtt, miközben a fejem egyre jobban fájt.

Nyakig takarozva próbáltam figyelni a Barbie sellő kalandot, de a hideg és a fejem zúgása miatt nem tudtam figyelni. Nem volt erőm felemelni a csörgő telefonom, így csak próbáltam aludni, miközben majdnem kiszakadt az agyam.

Alig tehetett el egy óra, mikor valaki kopogott. Nem bírtam megmozdulni, már a hasam is fájt, így csak morogtam. Egy erő teljesebb kopogás, amire hangosabban nyöszögtem.

Gratulálok Kate, a betörő simán rád találna.

Percekkel később már egy nagy csattanás, és az ajtó kivágódott.

-Majd ki fizetem. - morogta mély öblös hangon, de nem tudtam fel ismerni.

-Kate. - rázta meg a vállam, mire ki nyitottam a szemem, és Sebastian kékjeit figyeltem.

-Minden rendben? - kérdezte, mire megrázta a fejem.

-Mid fáj, mit hozzak. - aggódva simogatta a vállam, mire egy picit még nyugodtam, de a fájdalmam még ott volt.

-Nem tudom, csak pihenek, hátha jobb lesz. - suttogtam.

-Fel hívom Alexa t. - mondta, majd elő vette volna a telefonját, de ezt nem hagyhattam.

-Kérlek ne. Nem akarok vissza menni. - motyogtam folytott hangon. Már majdnem sírtam, ő csak rosszallóan rázta a fejét.

-Mond mit csináljak. Kérlek Kate, mondj valamit. - Sebastian óvatosan megfogta a kezem, és szorított rajta egyet.

-Csak alszom egyet, fel megyek a szobába. - ásítottam, majd fel ültem, és erőtlenül neki indultam.

-Csak lassan. - kapott utánam, mire vállába kapaszkodtam.

Mikor megunta szenvedésem, karjaiba vett, és fel vitt a lépcsőn. Az orromba szökött parfümjének az illata, mire elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz? - kérdezte kíváncsian.

-Jó az illatod. - nevetettem, majd rá hajtottam a fejem a melkhasára.

Lábával belökte az ajtót, majd az ágyra helyezett, óvatosan betakart. Puszit nyomott a homlokomra, és leült az ágy szélére.

-Köszönöm Sebastian. - suttogtam, majd egy ideig a szemeit néztem, majd az egész arcán legeltettem a szemeim.

Sebastian helyes pasi volt. Minden csaj álma. Rendes, őszinte és aranyos. Mosolyogva néztük egymást, Seb pedig épp távozni készült, legalábbis a szobából.

-Kérlek maradj. - szólaltam meg halkan.

Óvatos mosolyt eresztett, és leült mellém a fotelba. A kezemre kulcsolta a sajátját. Már majdnem benyomtam a szunyát, mikor hangos zaj ütötte meg a fülünk.

-Sebastian kibaszott Stan, mit műveltél az ajtómmal. - Alexa hangos kiabálása, és gyerekek kacaja töltötte be a csendet.

-Kate! Kate! - tért hirtelen észhez, és hallottuk hogy rohan fel a lépcsőn.

-Jól vagyok Lex. - mosolyodtam el.

-A szív bajt hoztad rám. - sóhajtott megkönnyebbülten.

-Szia Kate. - dugta be a fejét Tasha, Alexa nővére.

Hirtelen ugrott a nyakamba két gyerkőc, én pedig nevetve tartottam meg az egyikük hátát, nehogy vissza essen az ágyon.

Sebastian rajtunk nevetett, amíg az ő ölébe nem ugrott az egyikük, így pont eltalálta ott. Fájdalmasan nyögött egyet, mire próbáltam vissza fogni a nevetést. Mikor megláttam eltorzult arcát, nem bírtam tovább. Hangosan vihogtam, miközben Alexa már sírt a nevetéstől.

-Nem vicces. - suttogja Seb, fájdalmas hangon.

A hasamat fogtam, anyira nevettem, épp leesni készültem az ágyról, de Sebastian gyorsan egy kézzel vissza tolt.

-Elég. - mondta már ő is nevetve.

-Milyen gyógyszert szedtél be? - kérdezte Alexa hirtelen.

-Semmit. - mondtam meglepődve.

-Ne haragudj, biztosan nagyon zsíros volt a kaja. - szomorúan hajtotta le a fejét, mire rá mosolyogtam.

-Semmi baj, és ne aggódj, minden rendben. - biccentettem.

-Kate, ti együtt vagytok? - kapkodta Tasha köztem és Sebastian között a fejét.

Mind a ketten le vörösödtünk, és egyszerre kezdtük rázni a fejünket. Szinte éreztem hogy csillogni kezd a szemem. Be haraptam az ajkaim, és végig vezettem a szemem Sebastianon, aki vörös arcal beszélt Tashahoz.

A szingli anyuka rá mosolygott Sebre, szinte láttam kifolyni a nyálat a szájából.

Percekkel később már lent beszélgettek a konyhában, amíg én aludni próbáltam a szobában. Alexa behozta nekem a gyógyszereket, én pedig az oldalamra fordultam.

Aludni akartam, hogy ne lássam magam előtt, hogy flörtöl Tasha és Sebastian. Tudom hogy szereti a gyerekeket, és Tasha gyönyörű nő. Mellette jobban el tudom őt képzelni mint magam mellett.

Sohasem gondolkodtam abban hogy pasim legyen, vagy hogy valakit magam mellé láncoljak egy életre, és még soha nem voltam féltékeny, de most.

Furcsán vert a szívem, hevesen kalapált, miközben valami fekete folt éktelenkedett a lelkemben.

Ez pedig a féltékenység volt.