Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

£ 6. Otthon £

Egy kényelmes ágyban ébredtem, nyakig be takarva. Nem volt körülöttem senki, így egyből fel pattantam, de le estem a földre. Lépteket hallottam, így vissza másztam az ágyba, alvást színlelve.

-Kate, felkelhetsz. - mondta Alexa, mire felé fordultam.

-Hol vagyok? - kérdeztem halkan.

-Nálam. - mosolyodott el.

-El raboltál? El adsz? - kérdeztem el akado hangon.

-Mi? Dehogy. - nevetett fel hangosan.

-Mióta vagyok ki ütve? - billentettem hátra a fejem.

-Tegnap reggel voltunk Comic conon. - húzta el a száját.

-Nem tudtam meg kérdezni hogy mi Sebastian legnagyobb álma. - motyogtam.

-Hát, kb 20 perc múlva meg kérdezheted. - kuncog, mire furán nézek rá.

Alexa nem magyarázta meg, csak adta a gyógyszert, és kiment. A magány lepte be a szívemet, és hiába voltam egy jó nagy selyem ágyban, és volt körülöttem mindenféle gyümölcs és csoki, nem kapcsoltam be a tv-t, nem volt kedvem zenét hallgatni, mert úgy éreztem, nincs semmim.

Alexa csak egy fél óra múlva jött vissza, valami innivalót hozott.

-Miért vagyok itt? - kérdeztem halkan.

-Ha beviszlek a kórházba, engem ki rúgtak volna, téged pedig nem engednének többet ki. - sóhajtott, majd kinyitotta az ajtót, amin be lépett ő.

Egy egyszerű póló volt rajta, egy farmer nadrággal, de a lélegzetem is el állt. Nagy mosoly volt az arcán, kezében egy gyönyörű fehér rózsa volt, így lépett mellém.

-Szia. - ült le mellém, látszott rajta mennyire zavarban van.

-Miért vagy zavarban? - kérdeztem rá, amire még vörösebb lett.

-Ezt neked hoztam. - nyújtotta oda, és kaptam mellé egy puszit a kezemre.

Kislányosan pirultam a tenyerembe temetve az arcomat, mire a kezemért nyúlt, hogy ne takarjam el. Ajkamat harapva néztem a szemét, ami olyan különleges kék volt, hogy ilyet még nem láttam.

-Sajnálom hogy nem jöttem előbb. - húzta el a száját, és kicsit szomorúbb lett, eltűnt a mosolya.

-Dehogy is, van jobb dolgod is, mint nekem jopofizz. - mosolyogtam rá biztatóan.

-Ugyan már Kate, mindenki szakítana időt hogy egy ilyen lánynak jópofizzon. - nevetett, majd egy pillanatra elfordult.

-Honnan tudtad hogy itt vagyok? - kérdeztem oldalra döntve a fejem.

-Én hoztalak ide. - újra a szemembe pillantott, mire a hasam össze zsugorodott.

Pirulva néztem a szemét, amik annyira elterelték a figyelmemet, hogy nem figyeltem a fej fájásomra sem. Gondolataim egyre csak cikáztak, minden eszembe jutott, család étrend, akármi, viszont nem tudtam levenni róla a szemem. Ajkam harapva figyeltem őt, majd egy másodperc erejéig néztem Alexára, aki ki oldalazott a szobából.

-A nővér szerint, nem kéne vissza menned a kórházba. - dőlt hátra, de még mindig engem fürkészett.

-Egy rövid ideig még muszáj. - motyogtam.

-Miért? - kérdezte kíváncsian.

-Mert még nincs hova mennem. - sóhajtottam.

-Egy ideig maradsz itt, és utána lesz valahogy, ki tudja. - biccent, majd óvatos mosoly kúszik ajkaira.

-Nem akarok Alexa nyakán maradni. - ráztam meg a fejem.

-Majd erről úgy is beszéltek. - közel hajol, meg simogatja a kezem, és fél egyenesedik.

-Nem zavarlak, ha holnap is jövök? - kérdezte boci szemekkel.

-Nem zavarnál. - nevettem, majd lefagytam, amikor oda hajolt, és szorosan a karjaiba zárt.

Illata be szökött az orromba, és a fejembe szállt, mintha meg részegített volna. Hajamba puszil, majd mosolyogva kimegy.

Pár percig maradtam csak egyedül, Alexa berontott, és faggatni kezdett.

-Na? Jön holnap is? - izgatottan össze dörzsölte a tenyerét, és várakozva nézett.

-Azt mondta. - vontam vállat, de belül majd ki csattantam.

-Nyugodtan visithatsz. - nevetett.

A fejemre nyomtam egy kis párnát, és jó hangosan bele visitottam. Alexa jó hangosan nevetett, még én csak vigyorogtam mint a tejbe tök.

-Nem maradnál itt velem? - Alexa megfogta a kezem, és kedvesen mosolygott.

-Lex, nem maradhatok a nyakadon. - ráztam a fejem, mire durcás fejet vágott.

-Dehogynem. Holnap ki töltöm a papírjaid, hozom a gyógyszereket, ruhákat, és itt maradsz. - Lex teljesen bele élte magát, szinte ujjongott, majd könyörögve rám nézett.

-De csak egy kis időre. - mutattam fel az ujjam, nagyot sóhajtva.

-Ez az. - tapsikolt, majd le szaladt, hozott nekem ebédet, és mellém ülve csacsogott nekem, hogy Sebastian miként segített neki hozahozni engem.

A szívem megtelt melegséggel, mintha megittam volna egy forró teát, amit érzek, hogy fel melegít. Pontosan úgy néztem Alexra, mintha a testvérem lenne.

-Köszönöm. - motyogtam, majd hálásan meredtem a lányra.

-Remélem nem gondoltad volna hogy hagyom hogy a kórházban rohadj. - ingatta a fejét rosszallóan.

-Lex, tudom hogy nagyon jó szíved van, de nem fogok sokáig maradni - nevettem.

-Figyu, addig maradsz ameddig akarsz, vagy ameddig Sebastian meg nem kéri a kezed. - lökött oldalba cukkolás képp, de én csak fel nevettem.

-Nemet mondanék. - kuncogtam.

-Miért? - képedt el.

-Nem akarok férjhez menni. - vontam vállat.

A nap nagyon gyorsan ment, néztük a tv-t, igazi csajos este volt, fel tettünk valami maszkot, és tömtük magunkba a gumi cukrot. Az este úgy jött, mintha felgyorsítottuk volna az időt. Lex engedett jó meleg vizet, amibe teljesen el süllyedtem. Imádtam a levendula illatú tus fürdőt, legalább fél órát áztam.

Mielőtt lefeküdtem aludni, Alexa társaságában megittam egy kakaót. És reméltem hogy nem fog holnap reggel fájni tőle a hasam.

A selyem ágyban eltűnve az álmok világába merültem, ahol nincs más, mint szivárvány és finom süti, és talán Sebastian, aki egy nagy lufival jött értem, hogy együtt hoditsuk meg a pillecukorhegy csúcsát.

Sziasztok!
Új borító, amit csakis galbacsg - nek köszönhetünk🥰!!
Köszönöm a figyelmet, és ha tetszett, jelezd, és én sietek a folytatással❣️❣️