Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

¥ 12. Álnok Kígyó ¥

Magam elé bámultam, még Sebastian és Alexa beszélgetett. Barátnője van. Kibaszott barátnője! Akkor miért puszilta le rólam a fagyit?

-Köztünk vagy még? - kérdezte nevetve Lexy.

-Persze. - mosolyogtam rájuk.

Vissza mosolyogtak, de nekem egyből elhervadt a mosolyom. Valamiért már nem volt jó ötlet oda költözni. Egy hét múlva megyek, és nem hiszem hogy lelkiekben kész vagyok.

Minden gyógyszeres kezelésről beszéltek, a környezetről.

Sebastian mesélt Alejandraról, hatalmas mosollyal. Ami az én arcomra oda fagyott. Bár próbáltam nem ki mutatni, eléggé megtört. Minden barátjával ilyen rendes?

Miért gondoltam azt hogy velem másképp ffog bánni? Sebastian híres, szexy, jó hogy van barátnője, olyan idióta vagyok.

Csengettek, én keltem fel előbb hogy ajtót nyissak. A könnyeim vissza nyeltem, így mosolyogva nyitottam ajtót Tasha előtt, aki láthatóan nem volt a helyzet magaslatán.

-Hát ahogy látom már te is tudod. - nézett végig rajtam.

-Gyere beljebb Tasha. - kiabált ki Lex.

-Felmegyek a szobámba pihenni. - motyogtam.

Minden válasz nélkül szaladtam a szobámba, és az ágyba vetettem magam. Nyakig takarózva potyogtak a könnyeim, és biztonság kedvéért az ablak felé fordultam, nehogy valaki meglassa.

-Minden oké? - kérdezte lágy hangon.

-Persze. - szipogttam.

-Te sírsz? - lépett beljebb.

-Semmiség. - nevettem.

-Dehogy az. - ül mellém.

Most azt hittem Seb az ugye? Hát nem, ugyanis Alexa ült mellettem.

-Csak néha jól esik. - töröltem a szemeim.

-Seb miatt? - billeentette oldalra a fejét.

-Tényleg semmiség. - legyintettem.

Bólintott, adott gyógyszert és kiment. kába voltam, így csak az ágyban aludtam.

-------------

Hamarosan át cuccolok Sebastian lakásba, és Alexa elmegy. Bár nincs kedvem hozzá, minden össze volt pakolva.

Seb lelkesen tanulta a praktikákat, a gyógyításhoz, ha esetleg valami baj lenne. Már a szobámba ő az vitt pár cuccot, nagyon izgatott.

-Lex, nagyon vigyázz magadra. - öleltem magamhoz jó szorosan, mielőtt beültem volna Seb kocsijába. Szomorkodva intettem az ablakából, és csak bámultam kifelé.

-Kérlek ne légy letört. - mosolygott rám.

-Majd valahogy felvidulok. - mosolyogtam erőltetetten.

-Az igazi szebb. - sóhajtott.

Csendben maradtunk. A rádió hangja volt az egyetlen zaj forrás, és amint felzendül egy ismerős zene, halkan dudolom.

-Oo i wanna dance with somebody! - kiabálta az utat nézve, belőlem pedig kitört a nevetés.
-I wanna feel the heet wiht somebody!

-Yeah i would dance with somebody! - kiabáltam én is mosolyogva.

-With somebody who loves me! - ordítottuk, majd nevettünk.

A jókedv belém fagyott, amint Seb leparkolt. Óvatosan szálltam ki, próbáltam nem mutatni a kocsi bejárón álló nőnek hogy zavart vagyok, és fáj a jelenléte.

-Üdv, Alejandra vagyok. - nyújtotta a kezét.

Egész rendes.

Mosolyogva ráztam meg tagját, majd a mellettem elhalado Sebre nézek. Ekkor Alejandra magához húzott.

-Szemed le vedd a pasimról. - suttogja a fülembe, majd el lép tőlem és be megy a házba.

Letaglózva állok, talán még sem leszünk jóba.

Bár Alejandre Sebastian előtt nem bánt velem rosszul, a háta mögött gyilkos szemekkel nézett. Nem akartam megtudni milyen a haragja, így egész délelőtt a szobámban pakolasztam. Az energia kicsit ki is szivodott belőlem. Nem volt kedvem semmihez.

-Szia, gyere ebédelni. - nyit be mosolyogva Seb.
-Valami gond van.

Közelebb lépked, aggódva figyeli kifáradt ábrázatom.

-Csak fáradtság. - legyintek.

-Akkor feküdj le, felhozom a kaját. - mutogat kapkodva.

-Nem, nem kell, ha éhes leszek kimegyek. - nevettem óvatosan.

Nem akartam hogy az a hárpia meghallja és kiakadjon. A legkevésbé hiányzott az életemből a balhé.

Egész délután a szobámba kuksoltam. Nem mentem le Sebastian kedves szavaira, sőt próbáltam kizárni őket. Bár tudtam hogy le kell menjek enni, mivel a gyógyszert csak úgy vehetem be.

Szerencsémre pont akkor jött ki Alejandra, és azzal a lendülettel fel is lökött. Nem sokkal később Seb is ki jött, egyből észre vett.

-Seb, gyorsan segítsd fel, Kate elesett. - nyávogta Alejandra, mire Sebastian már ugrott is mellém, és a konyhába kísért.

-Mégis hogyan sikerült elesni? - kérdezte aggódva.

-Csak úgy megtörtént. - rántok vállat.

-Olyan kis törékeny. - simogatta meg a vállam az a szipirtyo, és elégedetlen mosolygott.
-Pihennie kéne.

-Egyél Kate, utána gyógyszer és alvás - sorolta Seb, mintha az apám lenne, utána pedig felkelt és már rakta is elém a vacsorát.

Még gőzölgő rántotta hevert előttem, és valahogy alig tudtam leküszködni a torkomon.

-Sikerül vissza menned a szobába? - pislogott kedvesen Seb.

-Persze. - bolintok, majd megyek, és úgy döntök gyorsan le is fürdök.

Forró vízben zuhanyoztam le, égette a bőröm a víz, de jól esett. A pára egyből lecsapodott a tükörre, így én mikor kiszáltam rajzolni kezdtem rá. Magamra tekerve a törölközőt, a szobámba léptem. Az író asztalomnál ott ült Sebastian, a markában gondolom a gyógyszereimmel.

Teljesen vörös lett, óvatosan végig mért, majd elfordult.

-Leteszem az asztalra, csak jó éjszakát akartam kívánni. - makogta zavartam, majd távozott, kuncogtam egyet és magamra rángattam a pizsamám.

Alejandra Sebnél lakik? Vagy csak néha itt van. Ezt még kell tudnom, és reménykedni benne hogy az utóbbi. Nem akarom minden nap kerülgetni, és ebből vagy utóbb balhé lesz.