Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

¿ 15. Már Csak Ez Hiányzott¿

Nagyon fájt a fejem mikor felkeltem, zakatolt a szívem, teljesen le voltam szívva. Fél kilenc volt, és szinte biztos voltam benne, hogy Sebastian még az igazak álmát alussza meztelenül Alejandra mellett. Lecammogtam a konyhába, egy kis vízért, de a nappaliba lefagytam ahogy megláttam Alejandrat félig betakarozva, csapzott hajjal, ruha nélkül.

-Ez bele égett a retinámba. - motyogtam, és gyors léptekkel siettem a konyhába.

-Jó reggelt. - szólalt meg előlem Sebastian.

-Neked is. - mosolyogtam kínosan.

-Fel vittem volna a gyógyszered. - vigyorgott rám.

-Azt hittem alszol még. - rántottam vállat.

-Mi történt a nyakaddal? - lépett közelebb, és felhajtotta a fejemet.

-Ohh. Szóval nem emlékszel. Oké. - léptem hátra csalódottan mosolyogva.

-Bántottalak? - pislogott rám aggódva.

-Nem, és kérlek ne mondj semmit, azzal jobban bántanál. - motyogtam, majd a marék gyógyszeremet lehajtottam a torkomon, és korty víz segítségével.

-Bármit is tettem, sajnálom. - kapott a kezem után, mire nagyot dobbant a szívem.

Bármit tett sajnálja. Össze szorult a szívem, egyre jobban kezdett zsongni a fejem. Óvatos mosolyt engedtem, és felsiettem a szobámba. Az ágyamon sírtam, mint a lelki mint a fizikai fájdalom miatt. A derekam majd szét ment, és Sebastian nem akart megcsókolni. Tudatosan nem. Rosszul érintett. Túl rosszul.

Délutánra már Alejandra is fekelt, és bár ne akartam, maradt estig. Szerencsére Sebastian nem akart a történtekről beszélni, így nyugodtan feküdhettem magamba roskadva. Úgy éreztem meghalok, a gerincem majd szétszakadt.

A gyógyszerek után sem enyhült a fájdalmam. Egész este fent voltam. Lázas voltam, izzadtam. Egyszerűen nem éreztem jól magam. Így még sem lepődtem hogy másnap mennyire fáradt voltam. A konyhában Sebastian ült egyedül, valamit nagyon készített.

-Jo reggelt. - köszöntem halkan.

-Jo reggelt. Minden rendben? - lépett felém aggódva.

-Persze. - ültem le egy székre.

-A reggelije kisasszony, a Michelin csillagos séf, Sebastian speciálitása. - tette le elém a tányért Seb, majd meghajolt, és leült velem szembe.

-Jol néz ki ez aaaaaaa. - mondtam nevetve.

-Rántotta. - biccentett, mire kuncogtam és ettem két falatot.

-Egyél még. - néz rám értetlenül, amikor leteszem a villát.

-Már nem vagyok éhes. - rázom a fejem sóhajtva.

-Mid fáj? - kérdezte aggódva.

-Honnan veszed hogy fáj valamim? - vontam össze szemöldököm.

-Alexa azt mondta hogy sokat tudsz enni, és ha nem így van, valami baj van. Úgyhogy öltözz megyünk vizsgálatra. - pattant fel, és a szobámba küldött.

Lefagytam, de tettem amit mondott. Szótlanul vezetett a kórházig. A recepciós beküldött egy szobába, ahol a goromba öreg orvos, morogva kezdett neki minden szokványos vizsgálatnak.

Miután végzett magunkra hagyott. Szótlanul vártunk Sebbel az eredményre, majd amikor berontott az orvos, meg is ugrottam egy kicsit.

-Nos nincs sok jó hírem. - szólalt meg vérfagyasztó hangon.

-Ne mondjon ilyet dokrot úr. - rázta a fejét Sebastian.

-Meg fogok halni? - kérdeztem szinte egyből.

-Halgass. - vágta hozzám Sebastian a mellényemet.

-Ha befejezték, elmondom hogy gerincvelő gyulladása van. - sóhajtott lemondóan.

-Tessék? - hülledezett Stan.

-Oh. Tényleg? - kérdeztem meglepetten.
-Ilyenem még nem volt.

Rosszaloan nézett rám Sebastian, majd az orvosra szentelte a figyelmét.

-A gyulladás az ínak, szalagok tapadási helyén kezdődik, majd csontosodással gyógyul, ez a folyamat vezet a mozgásszervi tünetek megjelenéséhez. A keresztcsonti és deréktáji fájdalom legtöbbször alattomosan kezdődik, a hajnali órákban ébresztheti a beteget. Indulhat egyik oldalon, akár fartájon, de rövid időn belül kétoldalivá, tartóssá válik. A fájdalom nem pihenésre, hanem mozgásra enyhül. Általános tünetek jelentkezése láz, rossz közérzet, fáradékonyság, étvágytalanság, éjjeli izzadás. Hátterében bakteriális vagy gombás fertőzés is állhat. Jellemző a körülírt, gyulladásos jellegű, éjszaka fokozódó fájdalom, a gerinc mozgásainak beszűkülése, a környező izmok feszülése. - hadarta el a doki, de én szinte semmit sem értettem.

-Most azt akarja mondani hogy mozognom kéne? - képedtem el.

-Igen, egy keveset, de minél többet annál jobb. Ez a betegség nem játék. A folyamat a szomszédos csigolyák beroppanását okozhatja, továbbá a gerincet körülvevő szalagrendszerre, mellüregbe, hasüregbe terjedve a gerincvelő, illetve az egész szervezet érintettségéből adódó életveszélyes állapothoz vezethet. - közölte érzelem mentesen.

Kissé ledőbbentem.

-Ezt a kenőcsöt ajánlom. Mielőtt futni mennek, biciklizni akármi, kenjék be vele az egész gerincet. Fontos hogy nyaktól derékaljig. - közölte, majd útnak indított minket.

-Remélem tudod hogy nem fogok futkosni. - jelentettem ki unottan.

-Ooooh dehogynem. De előtte bekenem a hátad. - nevetett ki, majd leparkolt a gyógyszertár előtt.

A receptet szorongatva lépett be, engem otthaggyva, így türelmesen vártam. Alig 5 percet volt bent, beült mellém, én pedig kikaptam a kezéből a blokkot. Lefehéredtem. Ez ennyibe került?

-Seb. - kezdtem aggódva.

-Fogd be. Eszedbe se jusson itt prédikálni hogy drága. Ha kéne egy egész gyógyszertárat megvennék neked. - nézett rám komolyan.

Pirulva fordultam felé, puszit nyomva az arcára, mire zavarba jött, és mosolyogva indította el az autót, hogy otthon végre egyek bevegyem a gyógyszert, bekenje a hátam és irány sportolni! Juhe.