Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

*17 Víz *

Miután haza értünk a futásból, gyorsan letusoltam, míg Sebastian csinált valami uzsonnát. Nem igazán voltam éhes, de Sebastian nem hagyott választást. Lenyomott az asztalhoz, és szinte már tömte is a számba a tésztát.

-Elég volt. Tényleg. - toltam el a villát a szám elől.

Alig fogadta el hogy nem kérek, de nem hagyott pihenőt, már válogatta is a gyógyszereim. A kezembe nyomta, én pedig fintorogva nyeltem le őket, és ittam rá két korty vizet.

-És most? - kérdeztem halkan.

-Megtanítalak úszni. - nevetett, de én csak lassan pislogva néztem rá.

-Ha Obama próbálna tanítani, akkor se menni. - húztam el a szám, mire kinevetett.

-Na gyere. - biccent, és még sem várja válaszom, már húz is a medence felé.

Miért érzem azt hogy ennek nem lesz jó vége?

Leveszi a felsőjét, de nem kapcsol fel kinti villanyt. Már félhomály van, mondhatni szürkület. Letolja a nadrágját, egy szál boxerben áll előttem. Várakozva néz rám.

Most vetkőzzek le?

Látta te rajtam hogy még vagyok illetődve. Mellém lép, óvatosan a derekamra teszi a kezét. Lassan áttér a pólóm széléhez. Húzza felfelé, majd amint sikerül levennie, csókot nyomott a számra. Kezemet a csipkés melltartó elé kaptam, ez ne takar túl sokat. Mosolyra húzódtak ajkai.

Talán még most kéne visszavonulót fújni?!

A nadrágom gombját kapcsolta ki, megremegett a térdem, a textil pedig egyenesen a földre esett.

-Ne félj. - suttogta, és a medence felé húzott.

Kiléptem a nadrágból, csak a fehér csipke bugyi takart. Ilyen szettben még nem álltam senki előtt. Nagyokat nyeltem, ahogy egyre beljebb mentünk a vízben, hála istennek teljesen ellep a víz. Előttem halad, mindkét kezemet szorosan fogja. Már nem ér le a lábam, így csakis rá hagyatkozom, húz a vízen, siklok rajta. Lassan megáll, én pedig inkább vállaiba kapaszkodom.

Derekamra kulcsolja kezeit, lassan levezeti a fenekemre, óvatosan belemarkol, és már csókolja is a szám.

Tudtam.

Vissza csókolom, és két kezem közé fogom az arcát.

-Kérdezni akartam valamit. - szakad el tőlem.

-Kérdezz. - pislogtam rá mosolyogva.

-Amikor kihúztalak a medencéből, hogy kerültél bele? - simogatja az arcom, érintése lágy, kiráz a hideg, nem tudom hogy az emlék miatt, vagy mert akkor hazudtam neki.

-Alejandra bele lökött. - motyogtam.
-De miért olyan fontos ez?

-Tudni akartam. Miért nem mondtad? - végig vezette kezét a hátamon, arcomig, cirogatni kezdte a bőröm.

-Mert nem mertem. - ráztam meg a fejem, mire közel hajolt, és csókot nyomott a számra.

-Mostantól bármi van, én szeretnék lenni az első akit megkeresel. - suttogja a számra.

Csak bólogatni tudok, miközben elveszve pillantok kék iriszeibe.

-Fázom. - suttogtam, és hiába nem akartam megszakitani a pillanatot, nem akartam tüdőgyulladást is kapni.

-Gyere, szárítkozzunk meg. - vezet kifelé, és ahogy egyre kijjebb megyünk, már kilatszik a melkhasom, és pironkodva kapom oda kezeim.

Halkan kuncog rajtam Sebastian, és törölközőt terít rám. Segít megtörölközni, mivel csak vacogni tudok, majd miután ez már teljesen át vizesedett, rám terít egy másikat, és be kísér a nappaliba. Nagy pokróccal takar be, és át is karol, hogy úgy melegítsen. Érzem ahogy egyre jobban valami kezd elnyomni, és már nem figyelek arra sem, hogy fájni kezd a fejem, hagyom hogy elnyomjon az álom, ülve, Sebastian mellett.

Sziasztok bocsi a kihagyás miatt, próbálok majd aktívabb lenni, és gyakrabban részt hozni nektek ❤️❤️
Remélem tetszett, nemsokára folytatás ❤️