Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

= 11 Titok =

Olyan arcot vágott, mintha lepergett volna előtte az élete.

-És veled mi lesz? - kérdezte aggódva?

-Én át költözöm a nagymamám házába. - mosolyodtam el.

-Hogy egyedül legyél? Kizárt. - rázta a fejét.
-Költözz hozzám.

-Mi? - néztem rá hitetlenkedve.

-Úgy van, külön szobád, fürdőd lenne. Figyelnék rád. - mondta reménykedve.

-Ezt Alexaval is meg kell beszéljük, és nagyon sok dologra kéne figyelned, nem teszlek ki egy ilyen dolog elé. - fordultam el, eltakarva előle szomorú ábrázatom.

-Ugyan Kate, tök jó páros vagyunk, megoldanánk. - rakta vállamra a kezét.

-Seb, híres vagy, mit szólnának a rajongóid? Egy halálos beteget istápolsz, aki bármikor meghalhat? - kérdeztem, de mielőtt válaszolhatott volna, folytattam.
-És ezért meg is kérlek, hogy többé ne találkozzunk.

Választ nem várva gyorsan lépkedtem hazafelé, reménykedve, hogy felfogta amit mondtam.

-Kate, megőrültél? - futott utánam, és hisztérikusan nevetni kezdett.
-Ne akarj ellökni.

-Sebastian, nem akarok közel kerülni hozzád. És ha meghalok? - mondtam, és próbáltam kihúzni kezem a szorításából.

-Ne menj elébe a dolgoknak, nem fogsz meghalni. Kérlek. - húzott magához, és szorosan ölelgetni kezdett.

-Ezt még át kell majd beszélnünk. - sóhajtoztam.

-Haza viszlek, és beszélünk pár szót Lexy vel. - karol át, és a kocsihoz vezet.

Próbáltam őt egész úton figyelmen kívül hagyni, de olyan aranyosan mosolygott, és dudolta a zenét, hogy képtelen voltam nem őt nézni egész úton. Olykor olykor rám mosolygott, mire zavartan néztem az ablak irányába, majd amint elfordult, újra őt néztem. Halkan felkuncogott, és tovább csinálta. A keze a sebváltón pihent, én pedig pont oda akartam rakni rá a sajátom, de ő elhúzta.

Nem azért mert nem akarta megfogni a kezem, csak indexelt. Alsó ajkamba haraptam, ez az isten jele volt.

Szomorkásan rá pillantottam, épp akkor nézett körbe. Rám villantotta fehér fogait, és elkanyarodott jobbra.

-Minden rendben? - kérdezte rám kapkodva a fejét.

-Persze. - bologattam.

-Oke, megjöttünk. - csatolta ki magát, és villám gyorsan az én oldalamon termett.

Udvariasan ki nyitotta az ajtót, ismét csak mosolyogni tudtam rajta. Belém karolt, és bevezetett a házba. Lerúgtam a cipőm, és meglepődve vettem észre, hogy Lexy nincs itthon. A fecnin az ált, megbeszélésre ment.

-Nem vagy éhes? Van itthon meleg szenyo, és saláta is. - pillantottam hátra kuncogva.

-Dee, egy kicsit. - mondta a hasát simogatva.

Leültettem, és csináltam neki egy extra sajtos szenyot.

-Isteni. - mondta nevetve.

-Ez egy szenyo, nem lehetne elrontani. - nevettem fel.

Mosolyogva méregetett.

-Mi az? - kérdeztem nevetve.

-Kérlek gondold át a költözést. - húzta el a száját, majd a kezemért nyúlt, és megsimogatta.

-Rendben, csak tudod úgy érzem, hogy nem lenne helyes. - motyogtam.

-Sziasztok! - rontott be Lex, majd ránk mosolygott.
-Miről beszélgettetek?

-Arról hogyha elmész, Kate hozzám költözhetne. - mondta ki Seb.

-Ez tök jó. - mosolygott boldogan, majd rám vezette tekintetét.
-Vagy nem?

-Nem akarom felforgatni Seb életét. - ráztam meg a fejem.

-Ugyan már. - nevetett erőtlen.

-Seb, a rajongóid, a családod, a barátnőd. - motyogtam, de nem pont ilyen válaszra számítottam.

-Ugyan, ezek miatt nem aggódj, Alejandrat nem zavarná. - legyintett, arcomra pedig rá fagyott a mosoly.

Ugy éreztem a szívem három darabra szakadt.