Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

¶ 8. Extra Csoki ¶

Estére elpityeredtem. Visszatért a fejfájás is, és nem tudtam arra gondolni, hogy Sebastian jól elbeszélget odalent.

-Kate. - dugta be a fejét Lex.

-Ha? - kaptam oda a tekintetem.

-Nem jössz le? Hé, mi a baj? - lépett beljebb.

-Semmi Lex, csak kicsit nem is tudom. - húztam el a szám.

-Féltékeny vagy? - fogta meg a kezem.

-Miért lennék? - kérdeztem halkan.

-Sebastian és Tasha miatt. - mutatott lefelé.

-Nem. Azért vagyok féltékeny, mert Tasha egészséges, gyönyörű, nem esik egyből zavarba, nem kezd el makogni, aranyos gyerekei vannak, és talán Sebastian miatt is de csak egy kicsit. - megrökönyödve ölelte magamhoz egy kispárnát.

-Oké, megértem. - bólogat, majd kifelé veszi az irányt.

-Mond hogy már alszom. - motyogtam.

Bólintott és kiment. Nem akartam hogy miattam maradjon ki mindenből. Tudtam hogy Lexy nem hagyna magamra, ezért nem akarom hogy leragadjon mellettem.

A gondolataimba merülve hajtottam álomra a fejem, megpróbálva teljesen kizárni a külvilágot, és a lentről feljövő női kuncogást.

--------------

Be sütött a nap a szemembe, és amint körbe néztem, a gyógyszereim mellém voltak rakva, egy kis kedves üzenettel, mire felhajtottam őket. Utálom hogy enyi gyógyszer kell, de valószínűleg pár napig bírnám csak nélkülük.

A plafont bámultam, és gondolkodtam, hogy vajon Sebastian Tasha után is érdeklődik e utánam. Megérteném, ha enyi lett volna.

-Helloka. - kukucskált be Alexa.

-Szia. - mosolyogtam rá.

-Hoztam neked croissant. - mosolygott rám, és adott kettőt.

Az egyik epres volt, a másik pedig csokis. Imádom az epret, de a gyümölcsöt nem ehetem. Van valami a magjában, ami miatt akár fél perc alatt megfulladhatok.

-Dolgozol ma? - pillogtam rá, mire bólintott egyet.

-Mikor kell bemennem? - húztam el a szám.

-Pár nap múlva. - sóhajtott.

-Anyám? - néztem vissza a plafonra.

-Nem keresett. - rázta meg a fejét.

-Oki. - bologattam.

Egész délelőtt nem csináltam semmit. Zenét hallgattam, rajzoltam, és írtam. Lex be kopogott, hogy el kell indulnia, majd el is ment, viszont Sebastian nemsokára ide ér.

Rendbe szedtem magam. Pont ahogy a lányok szokták a randik előtt. Egy szép trikó, és egy szexy feszes cica nadrág. Pont csengettek, én pedig lementem a lépcsőn.

-Szia. - köszönt mosolyogva. Mögötte két férfi lépett be, és szinte azonnal az ajtót szerelték.

-Szia. - villantottam meg a fogaim.

-Ezt neked hoztam. - nyújtott felém egy szál fehér rózsát, és egy vöröset.

Pironkodva vettem el tőle, közben elindultam a szóbám felé, ahova követett. A virágot a vázába dugtam, nagyon finom illata volt.

-Köszi. - fordultam felé mosolyogva.

-Megérdemled. - nevetett.

-Hogy hogy jöttél? - az ágyra ültem, és várakozva pillogtam rá, mire leült.

-Tegnap nem tudtam elköszönni. - vigyorgott.

-Bocsi, már fáradt voltam. - billentettem félre a fejem.

-Persze,megértem. - óvatosan megfogta a kezem.

Vágytól csillogó szemmel pislogott rám, én pedig alsó ajkamra haraptam.

-Ha kész az ajtó, el szeretnélek vinni valahova. - biztatóan rám mosolygott, mire bólintottam.

-És miért? - kérdeztem hirtelen.

-Akkor mondom úgy, randizni szeretnék veled. Így is eljösz? - az ajkát rágcsálta, látszott rajta mennyire ideges.

-Persze, de miért? - kérdeztem értetlenül.

-Tetszel nekem Kate. Ez ennyire hihetetlen? - nevett halkan, majd bizakodva rám pillantott.

-Nem, csak nem értem miért. Nincs nekem semmim. - motyogtam.

-Nem kell neked semmi ahhoz, hogy megnyerj valakit. Te magadban is egy kincs vagy. Tiszta lelkű, őszinte, kedves. - Sebastian keze az arcomat simogatta, pirulva vigyorogtam rá.

-Túl jó vagy hozzám Sebastian. - nevettem kínosan.

-Túlságosan lebecsülöd magad. - rázta rosszalóan a fejét.

-Seb. Nézz rám. A hajam száraz, már vagy négy éve nem voltam fodrásznál. Nem járok műkörmöshöz, kozmetikushoz, nem vagyok olyan csajos mint Tasha. - húztam el a szám.

-Hogy jön ide Tasha? - ráncolta a szemöldökét, majd mintha villámcsapás érte volna.
-Hozzá hasonlítottad magad?

-Sebastian, én csak megnéztem őt és magam. Szép, kedves, vannak gyerekei, és igazi nő. - sóhajtottam.

Seb közelebb kúszott, óvatosan simogatva kezemet.

-Ez mind meg van benned, csak nincs gyerkőc. - aranyosan kuncogott egyet.
-Csak hagyd hogy szeressenek.

Egyre közelebb hajolt, szánk súrolta egymást, már épp csókolni akart, amikor kivágódott az ajtó.

-Készen vagyunk uram. - egy munkás szakított minket félbe. Ijedten rebbentünk szét, mintha tiltott lenne.

-Rendben, köszönöm. - Seb kikísérte az urakat, fizetett és már távoztak is.

Hevesebben vettem a levegőt, a szívem hevesen dobogott. Leplezni próbáltam zavarom, de nem ment. Amint visszatért, észre vette.

-Öltözz fel, és ha gondolod indulhatunk. - villantott meg fogsorát, majd kilépett a szobából.

Öltözködni kezdtem. Egy csinos blúz és egy rövid farmer nadrág. Fesülködés, copfozás és már trappoltam is lefelé a lépcsőn. A második fokról ugrottam Seb határa, aki épp a pulcsiját akasztotta le, de le ejtette, mert egyből a combomért nyúlt.

-Te kis buta, és ha leesel? - nézett rám a válla felett.

-Akkor felkelek. - kuncogtam.

Sebastian letett, én pedig bele bújtam a cipőmbe. Át karolva a derekamat, el vezetett az autóig. Udvariasan kinyitotta az ajtót, majd a kormány mögül mosolygott rám. Iszonyat aranyosan dudolta a zenéket a rádióból.

Egy park előtt parkoltunk le. Átkarolva vezetett egy fagyizohoz. Imádom a fagyit. A kedvencem a kókuszos, vagy a pisztácia. Egy gombócot kértem, hupikék törpikékeset. Sebastian extra csokit evett, ami ínycsiklandóan hangzott.

-Kérsz? - nyújtottam felé a sajátom.

-Még szép. - bólogat.

Óvatosan a szájához emeltem, és csillogó szemekkel figyeltem, ahogyan óvatosan bele nyal. Hirtelen az orrához érintettem, mire felnevetett. Letörölte, és felém nyújtotta az övét.

-Bosszú illatot érzek. - kuncogtam, mire Seb megrázta a fejét.

Kaján mosollyal az arcán figyelte ahogy a fagyijába nyaltam, majd kikente vele a számát.

-Éreztem hogy ez lesz. - forgattam meg kékjeim.

Közelebb lépett, szám sarkáról lecsókolta a fagyit, majd eltávolodott, és a számra is nyomott egy hosszabb puszit.

-Finom a fagyid. - motyogtam.

-Extra csokis. - nevetett.