Utolsó Kívánság <Sebastian Stan Ff >

®14 Igazi Ellenség®

A napon szárítkoztam, és a semmibe meredtem. Sebastian majdnem megcsókolt.

Vajon neki jelentett volna valamit?

-Amikor azt mondtam, hogy szálj le a pasimról, azt úgy értettem, hogy szálj le róla! - csapja meg a fülem Alejandra mérges hangja.

Egyből felültem, ő pedig egyre közelebb sétált hozzám. Megragadta a karomat, és egyenesen a medence széléhez rángatott.

-Jól jegyezd meg, hogy nem akarom a közeledben látni intim helyzetben. - morogta, majd bele lökött a vízbe.

A talaj eltűnt a lábam alól, rettegtem, és kapálóztam. A víz beszökött a tüdőmbe, köhögtem, mikor erőtlen kapaszkodtam a medence széléhez. Túl gyenge a kezem ahoz, hogy feltoljam magam.

A medence szélére hajtott fejjel kapaszkodva vártam hátha kicsit erőre kapok, miután Alejandra lelépett. Nem tudja, hogy nem tettem semmit. Sebastian jött közelebb ő akart megcsókolni, és mégis velem bánik így.

Kezdett zsibbadni a kezem, így magam mögé nézve, ködös tekintettel néztem hogy elég messze van, így eluszni nem fogok tudni odáig.

Fáztam, remegett mindenem. Nem szeretnék fulladásban meghalni. Próbáltam lassan haladni a medence szélén, de a víz mégjobban kiszívta az energiám, így állandóan lecsúszott a kezem.

Fogalmam sincs, mióta vagyok itt, de mintha ide fagytam volna. Kezdte a kezem feladni a szolgálatot, és a vízbe merültem.

Hirtelen kapott valaki a kezem után, és rántott ki a vízből.

-Te meg mi az ördögöt kerestél ott? - kérdezte aggódva Sebastian.

Hangját alig hallottam, remegtem karjai között.

-Bel csúsztam a medencébe. - suttogtam, és némán sírtam karjai között.

Ovatosan simogatta a hátam, kedves szavakat suttogott nekem. Nem engedett el, amíg meg nem nyugodtam.

-Kérlek Kate, mond el mi történt. - tolt kicsit hátrébb, hogy szemembe tudjon nézni.

-Az történt, amit mondtam. - suttogtam.

-Ha nem mondod el, nem tudok segíteni. - simogatta meg az arcom.

Kiléptem karjai közül, egyből hűvösebb lett az idő. Még az kéne, hogy Alejandra újra meglásson vele. Hátat fordítva elindultam a szobámba, viszont ő vissza rántott.

-Ne menj. - ölel át.

Nagyot dobbant a szívem.

-Mégis mire várják Sebastian? - kérdeztem motyogva.

-Rám. - mondta, majd egy apró puszit nyomott a számra.

-Kérlek ne. - toltam el könnyes szemmel.

-Ne haragudj. - mondta, majd ott hagyott.

Besietett a saját hálószobájába, és szinte egész nap nem láttam. Vacsorázni mentem csak ki a szobámból. Előttem állt Alejandra, Sebastian karjába karolva.

-Sebyvel elmegyünk vacsizni, későn jövünk haza.... Vagy nem jövünk haza. - Alejandra megvetően nézett rajtam végig.

Már száraz ruhában voltam, hajamat megszárítva összekötöttem. Sebastian le sem vette a szemét vékony nyakamról, és a kulccsontomról.

-Érezzetek jól magatokat. - makogtam, majd kikerülve őket a konyhába mentem.

Egy almát majszoltam, közben az ablakból néztem ahogy elhajtanak. Sajgott a szívem. Szinte kiáltott Sebastian után, aki már rég messze jár.