Good girls are bad girls who haven't been caught

5.

Figyelmeztetés: 18+os jelenetet tartalmaz!

Nem is tudom, mit mondhatnék az első napomról. Unalmas volt, meg fárasztó. Mivel egész nyáron szinte leszartam a sulit, nehéz volt visszarázódnom, de megoldottam. Az ikrek közül is csak Sammel futottam össze, aki kedvesen váltott velem pár szót, majd megadva az instáját, mennie is kellett. Most pedig, Elisabethel a kocsimban megyünk hozzájuk, kicsit dumálni.

– Szóval, a fiúk közül csak egy a bunkó? Ez tök jó arány, ha engem kérdezel – mondja mosolyogva, majd egyik szemöldökét felvonva, pajkos tekintettel vizslat. – Bár, én imádom az enemies to lovers sztorikat.

– Hülye vagy! Az a srác nem is az ellenségem. Igazából, csak egy fura ismerős. Harry meg Sam pedig rohadt jófejek.

– Szóval van valaki, akivel tényleg összejönnél? – Na igen. Beth nem tudja az igazi okát annak, miért nincs igazából sosem kapcsolatom. Tudom, nem szép dolog az igazi énemet elrejteni, pláne nem előle, aki nagyon aranyos, de nagyon kotyogós is. Tuti, hogy nem tudná megtartani a titkomat. Az anyukája pedig - Sarah Osterfield - nagyon jóban van az én szüleimmel. Egyből lebuknék, azt pedig nem engedhetem meg, semmiképp sem.

– Nem hiszem. Annyira nem tetszenek. – Leparkolok a házuk előtt, miközben beszélek. Magam felé fordítom a belső visszapillantó tükröt, amiben meglátva magamat, elfintorodok. Hát, ha az ember nem alszik, eléggé meglátszik rajta.

– Persze, neked sosem tetszik senki. Bezzeg, ha James Franco lenne, egyből ugranál a karjaiba!

– Pontosan. Láttál még egy olyan jól kinéző embert, mint ő? – Kérdésemre igazából már én magam is tudom a választ. Thomas Stanley Holland. Hihetetlen, de a külsejével túlszárnyalta kedvenc hírességemet is. Személyiségileg már annál kevésbé.

– Hát jó. Azért mutathatnál képet ezekről a szomszédokról. El akarom dönteni magamnak is, ki a leghelyesebb.

Ekkor kiszállva a kocsiból, az ismerős házba sétálunk. Semmit nem hallani, de valaki tuti, hogy itthon van, hiszen nyitva volt az ajtó. Leveszem kabátom, amit egy fogasra akasztok, aztán cipőmet is lerúgva magamról, a barántőm után sétálok. Nincs olyan nagy házuk, egy kétszintes, sárga épület, ami belülről is vidám színekben pompázik. Csöppet sem olyan, mint az én otthonom.

– Elmegyek gyorsan zuhanyozni, addig nyugodtan kezdj csak neki házit írni – szól a lány, aztán el is tűnik szemeim elől. A táskámat szobájába teszem le, majd a mellette lévő ajtóhoz lépve, benyitok oda. Már sejtettem, hogy Harrison tartózkodik itthon, de meg akartam bizonyosodni róla. A váratlan látogatásom eredményeképp egy félmeztelen fiút pillantok meg magam előtt, aki éppen eldobja a helyiség egyik sarkába a felsőjét.

– Raelyn! Nem számítottam rád. – A szavakat kissé meglepődve ejti ki, rám vezetve tekintetét. Ahogy feltűnik neki, milyen látványosan bámulom, elneveti magát. – Hízelgő, hogy ennyire ámulatba ejtőnek találsz, de mostmár kezdesz átmenni egy ijesztő bácsiba.

– Már olyan rég találkoztunk, el is felejtettem, hogy minden nap szoktál edzeni – magyarázom meg egyszerűen a dolgot, immár szemeit figyelve. Óvatosan becsukom magam mögött az ajtót, ekkor hallom megnyitódni a csapot a fürdőben. Bethnek fogalma sincs róla, hogy jóban vagyok a bátyjával, vagy hogy egyáltalán váltottam már vele több, mint egy szót is. Bár, talán jobb is.

– Kedves tőled, de amúgy lusta dög vagyok, lement az heti három alkalomra. Tudod, nehéz az élet, ha az ember 21 éves. – Miközben beszél, székére ül, felém fordulva. Egyik kezével hajába túr, és baszki, rohadtul helyes!

– Miért, mégis mivel foglalhatod le magad?

– Hát attól, hogy félbehagytam a fősulit, nehéz munkát találnom. El sem hiszem, hogy már úgy kéne viselkednem, mint egy felnőtt. Nem ártana egy lakást is találnom, hogy legalább azzal ne basztassanak anyáék, mennyire naplopó vagyok. – Frusztráltan temeti tenyerébe arcát, lehunyva szemeit. Elé sétálok, egyik kezem vállára teszem. Hirtelen érintésemre egyből felfigyel, halvány mosolyt ejt rám.

– Milyen jó, hogy én még nem untam meg az egyetemet – vonom meg vállaim. Ujjaimat lassan levezetem mellkasán, bőre puhaságát megtapintva. – El sem tudnám képzelni, milyen lesz három év múlva az életem, ha állást kell keresnem, meg ilyenek. Még mindig egy tininek érzem magam belülről.

– Egy nagyon piszkos fantáziával rendelkező tininek – egészíti ki utolsó mondatomat a srác, majd egyik kezét derekamra téve, közelebb húz magához. Hiába tagadnám le, tudom jól, hogy igaza van. Nem tehetek róla, nekem is vannak szükségleteim, amiket párkapcsolat nélkül is ki kell elégítenem. Sokan vannak, akik inkább ezeket elnyomják magukban, kivárva az időt, mikor az égiek küldenek le egy lelkitársat nekik, akikkel mindent megtehetnek. Én viszont, ilyen szempontból türelmetlen vagyok. Nagyon türelmetlen.

Lassan a fiú ölébe telepszem, karjaimat nyaka köré fonva. Lábai enyémek között vannak, így szinte azonnal megérzem keményedését. Ki gondolta volna..
Magabiztosan elmosolyodok, miközben kékes zöld íriszeit figyelem, ajkait ekkor felmordulva nyomja enyémhez. Egyik tenyerét lábamra teszi, másikkal elkezdi kigombolni ingemet. Kicsit hátrébb húzódok, hogy könnyebb legyen neki eltávolítani az útban álló darabot.

– Beth mindjárt kijön a fürdőből. – Suttogva beszél, mikor sikeresen lekerül rólam a felsőm. – Mit gondolsz, menni fog gyorsan is?

– Ez komoly kérdés volt? – vágok vissza szaporán, újabb csókba húzva. Ajkaink kellemes táncot játszanak, ujjai ismét combom környékén járnak. Ahogy kicsit közelebb húz magához, jobban szétnyílnak lábaim, elégedett sóhaj szalad ki számon.

Váratlanul mindkét kezét derekamra teszi, aztán egy határozott mozdulattal az asztalára emel. A nagy csöndben meghallom, hogy elzárult a csap, már nagyon kevés idő maradt. Nadrágom idegesen lerángatom magamról, a fiú is hasonlóan cselekszik fekete melegítőjével. Fehérneműm is lekerül, már mindketten meztelenül vagyunk. Visszaülök az asztala tetejére, ő nem várva tovább közelebb jön hozzám, aztán ajkaimra simulva már bennem is van. A hirtelen jött mozdulattól kicsit felsikkantok, amit nem létezik, hogy nem hallott meg Beth. A szőkeség előttem gyorsan befogja számat, ahogy mozogni kezd. Ütemes tempót diktál, egyre erőteljesebb reakciókat kicsalva belőlem. Egy pillanatban belőle is kiszalad egy nyögés, így utánozva cselekedetét, én is szép ajkaira teszem egyik tenyerem. Másik kezemmel megtartom magamat, lehunyva szemeim, összeszorítom számat. Érzem, hogy egyre közelebb vagyok.

– Mindjárt – kezd bele a fiú, én pedig egyből megértve, mire gondol, az eddiginél is közelebb húzom magam hozzá, ebben a pillanatban pedig mindkettőnk egymás kezébe nyögve jut el a csúcsra.
Gyorsan kapkodom a levegőt mikor kihúzódik, de eszembe jut, hogy sietnem kell. Eddig nem ismert sebességgel kapkodom magamra a ruháimat, majd egy utolsó csókot nyomva a fiú ajkaira, kiszaladok a szobájából.

Írói megj.:
HUHUUUU
első ilyen kis leírásom, remélem nem lett vészesen gáz😂
Haz az egyik legjobb karakter (vagyis az én egyik kedvencem)
még gondoltam kirakom gyors este ezt a részt, hogy örüljenek az éjjeli baglyok