Good girls are bad girls who haven't been caught

6.

A kis fürdőbe sietek, ahol sikerül becsuknom magam mögött az ajtót, mielőtt még kilépne a folyosóra barátnőm.
Huh, na ez tényleg közel volt!

– Raelyn, merre vagy?

– Pisileeeek! – válaszolok gyorsan, aztán így is teszek. Mikor sikeresen elvégzem dolgomat, a mosdókagyló feletti tükörbe nézve, elszörnyülök kinézetemtől. Komolyan ezt bámulta Haz? És élvezte? Uram atyám, az biztos, hogy ilyen állapotban én nem kívántam volna magamat. Na de, a legtöbb fiúnak úgyis csak annyi számít, hogy legyen egy lyuk, ahova bedughatják a cuccukat. Persze, ez ellen jelenleg nincs kivetésem, sőt, még jól is jön nekem. Olyan könnyű jelentkezőket találni, akik hajlandóak egy éjszaka erejéig lefeküdni velem, hogy az már kicsit nevetséges is.

Az egyik polcon talált fésűvel átszántom hajamat, aztán lelassítom lélegzeteim is. Nyugodt tekintettel lépek ki a helyiségből, aztán barátnőm szobája felé indulok. Még egy utolsó pillantást vetek Harrison csukott ajtajára, aztán kissé elégedett arccal megyek be Bethhez.

– Még nem fogtál neki a házinak? – fogad a lány azonnal, érdeklődő tekintettel. Táskámban kutatva leülök az ágyára, próbálom elrejteni számon szétterülő mosolyom.

– Kerestem neked a telómon képet Tomról.

– ÓÓ, akkor mutasd!! Annyira kíváncsi vagyok – telepszik hirtelen mellém, én pedig gyorsan rámegyek Sam instájára, reménykedve, hogy ott megtalálom a fiút. Szerencsémre, ez így is történik. Van kint egy közös képük, amin meg van jelölve. Profiljára nyomok, ahol furcsállva nézem, hogy csak egy posztja van, azon is egy sötét égbolt alatt álldogálva, homályba bújva pózol. Kb semmit sem látni belőle.

– Hát, akkor mégsincs.

– Nos, ez esetben be kell mutatnod nekem élőben. – Egyszerűen mondja ki a szavakat, amitől fájdalmasan feljajdulok. Miért nem tudja csak szimplán elengedni a dolgot? Beth meg a kitartósága...

– Annyi srác van még az életben, nem olyan nagy szám!

– Az lehet, de ő a szomszédod. Szóval, a napokban mindenképp hívj meg magatokhoz, aztán kiülünk napozni a teraszotokra. Majd a legjobb fürdőrucimban megyek, és jól megnézem magamnak ezt az illetőt – kuncog fel, aztán jobban megfigyeli a mobilomon látható fotót. – Még így is látszik rajta, hogy jól néz ki.

– Oké, úgy lesz. Nem akarok vitázni veled, hiába gondolom máshogy. Egyébként is, házit kell írnunk.

– Hát igen! Szóval lássunk is hozzá, mielőtt ránk sötétedik – mondja ki bölcsen, majd előszedi a laptopját, hogy össze tudjuk hasonlítani az órákon gyűjtött jegyzeteinket.

Fáradtan forgolódunk a konyhában Elisabethel, szendvicskészítés céljával. És bármennyire is tűnik könnyűnek, rengeteget balfaszkodunk vele.

– Sajtot akarsz tenni bele?

– Ezt most komolyan megkérdezted?!? – nézek rá felháborodva, aztán belerakom az említett finomságot a két kenyér közé. A lány már-már sértett tekintettel figyeli kezeim, utána pedig felhorkant.

– Én abból biztos nem eszek!

– Akkor csinálj magadnak. – Kinyújtom rá a nyelvem, mikor valakinek léptei közeledését hallom meg.

– Hát ti meg miért kiabáltok? – jelenik meg Harrison a konyhában, aztán már ki is nyitja a hűtőt.

– Raelyn sajtot tett a szenyóba! – Összefonva karjait maga előtt, Beth mérgesen pillant rám. – Pedig tudhatná már, hogy nem szeretem szalámival együtt.

A srác felnevet, aztán kettőnk közt váltogatni kezdi tekintetét. Oda sem nézve vesz ki egy sört, majd el is indul a helyiség kijárata felé.

– Olyanok vagytok, mint az ovisok. Eli, csinálj egyet magadnak, amibe nem teszel és megoldódik a baj.

– Ugyanezt mondtam én is neki – mosolyodok el magabiztosan, miközben lopva a szőkére pillantok. Egy fekete pólót visel, ugyanazzal a szürke nadrággal, ami a szobában rajta volt. Nem tagadom, volt már néha, hogy átfutott az agyamon, milyen lenne ha összejönnénk. Alapjáraton, amikor beszélgetni szoktunk, egész jól kijövünk egymással. És bár nem unalmas személyiség, de nem is annyira izgalmas. Lehet, ez a legnagyobb oka annak, amiért nem történt köztünk semmi. Amellett, hogy még mindig tartottam a szavam amit magamnak ígértem meg; soha többé nem fogom hagyni, hogy egy fiú összetörje a szívemet. Mert lássuk be, minden kapcsolatnak az a vége. Előbb vagy utóbb, valami miatt megszakad az egész, amiből senki nem jön ki jól.

Milyen gáz is lenne, ha utána vissza kéne ide jönnöm! Már elképzelni is kínos, hogy Bethhez jövök át, és Harryvel is találkoznom kell. Éppen ezért olyan jó, hogy egyikőnk sem akar többet a másiktól, nincs kellemetlen szituáció, amibe bekerülhetnénk. Bár, a sok félreérthető megszólalása húga előtt elég jó kezdésnek, de eddig még nem buktunk le. Nem is fogunk.

– Jó mindegy, fogjatok csak össze ellenem! Azért te is szép vagy Harrison, hogy amellé állsz, akit nem is ismersz, a drágalátos húgod helyett.

– Már hogyne ismerném? – A magas személy féloldalas mosolyra húzza ajkát, nekidől az ajtófélfának, felénk fordulva. – A drágalátos húgom egyetlen barátnője.

– Egyetlen?! Na most kinyírlak – mutatja fel a lány kezében pihenő konyhakését, aztán fenyegetően megindul a srác felé. Szinte hang nélkül elszaladnak a nappali irányába, egyedül hagyva engem a kis konyhában.

Írói megj.:
Sziasztok! A másik sztorimba még valószínűleg péntekig nem is hozok új részt, rengeteget kell tanulnom! Viszont ebben már megírtam jó sok részt előre, szóval ide ki tudom tenni három naponta. Remélem nem haragszotok<33