Good girls are bad girls who haven't been caught

27.

Nem.
Nem teheti ezt velem a nővérem.

Annyi gyötrelem után, amit okozott nekem, annyi átsírt éjszaka után, amiket gondolkodással töltöttem, hogy vajon én miért nem vagyok elég jó a szüleimnek.

Egyszerűen igazságtalan, hogy ő szaladhat el. Hogy ő játszhatja a sértettet, akinek most jobban fáj. Nem engedem meg.
Nem engedhetem meg.

A lábaim erőre kapnak, olyan gyorsan szaladok ki a szobámból, hogy alig tudom megtartani az egyensúlyom. Egyre nehezebben vagyok képes figyelni a lépcsőfokokra, az utolsót már szinte átugrom, hogy megállíthassam a nővéremet.

Ahogy elkapom a vállát, erősen megrántom, hogy felém forduljon.

– Emlékszel? Amikor tíz éves voltál, én meg hét? Anyáék azt hitték, azért sírok, mert bevertem a térdem. DE TE BUKTATTÁL FEL A JÁRDÁN, HOGY BEÉGESS MÁRK ELŐTT, AKI AKKOR TETSZETT NEKEM!

Néma csönd borul a nappalira, mindenki érdeklődve pillant rám. Diana szinte könyörgő szemekkel, alig láthatóan nemlegesen megrázza a fejét.

– HÁT, PEDIG ROHADTUL ÍGY VOLT! – Szipogok párat, megvárom, hogy tudjak levegőt venni az orromon keresztül. – Utána suliban hozzám se szólt!

– Hagyd abba, Raelyn–

– Nem, anya! Végigmondom, akkor is, ha nem tetszik – szakítom hamar félbe szavait, aztán kicsit hátrahőkölök a bátorságomtól.

Ijedten kapom az arcom a nőre, aki szintén hitetlenkedő tekintettel néz maga elé.
Konkrétan visszaszóltam az anyámnak.
Még sosem csináltam ilyet azelőtt.

Gyorsan kapok az alkalmon, tovább beszélek.

– Tizenkét évesen elhitetted anyáékkal, hogy én koboztam el az akkori szerelmedtől a kedvenc számítógépes játékait! A srác is rám haragudott meg érte! Én meg hiába magyarázkodtam, senki sem hitt nekem, érted te mit jelent ez?!

– MARADJ CSÖNDBEN! Azt sem tudod, miről beszélsz!

– Aznap, mikor megtartottuk a tizennegyedik szülinapom, arra emlékszel? Ahogy kiforgattad a szavaim, és miattad minden barátnőm elment a buliról fél órával a kezdés után? Csak azért, hogy lefeküdhess azzal a csávóval, aki öt évvel idősebb volt nálad?!

– ÚGY UTÁLLAK!!! – Egy lépést tesz felém, könnyei végigszántják arcát. Nem állok le, nem tudok.

– Vagy ahogy most hazudtál arról, hogy Tom elhívott randizni? Mégis minek tetted?

– FOGD BE!

– Ó, de erre biztos emlékszel – nevetem el magam, gúnyos mosollyal nézek rá. – Három éve. Azon az éjszakán. Úgy adagoltam túl magam, hogy te közben a másik szobában dugtál valami RANDOM SRÁCCAL!!

– Elég legyen, Raelyn Devora! – Anya közénk lép, nyomatékos tekintettel néz rám. Egy pillanatra szemeibe meredek, és hiába kapom el hamar az arcom róla, továbbra is érzem, ahogy felnyársal gyilkos pillantásával.

– Miért, tán nincs igazam, anya?!

– Remélem, büszke vagy magadra – szólal meg végre Diana is, kikerülve anya kezeit, egyenesen elém lép. – Ennél távolabb nem is lökhetted volna magad tőlem.

– BÁRCSAK MEGHALTAM VOLNA!

Egy pillanatra megáll minden körülöttem, és nem sokkal később forogni is kezd velem a világ.
Hátrarendülök saját szavaimtól, de nem állok le. Amíg el nem mondok mindent, ami nyomja a lelkem, nem fogom abbahagyni.