Good girls are bad girls who haven't been caught

25.

Figyelmeztetés: 18+os jelenetet tartalmaz!

Annyira meglepődök, hogy szóhoz sem jutok. Úgy tűnik, kicsit ő is elcsodálkozik őszinteségén, de hamar nyugtázza is a dolgot magában, mert már egy vonalba hozza fejünket, és mélyen szemeimbe nézve, elmosolyodik.

– Nagyon szeretlek, Raelyn Devora.

Ez nem. Lehet. Igaz.

Ismét megcsókol, óvatosan tartva halántékomnál. Ekkor sikerül ráeszmélnem, abból, ahogy megérint, hogy tényleg komolyan beszél.
Hogy ez a valóság.
De túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.

– Én is szeretlek, Thomas Stanley Holland. – Mikor elválunk, ajkaira suttogom a szavakat, aztán elnevetem magam. Ismét érzem a könnyeimet összegyűlni a szemeimben, de már nyugodtan könyvelem el magamban, hogy ezek a boldogságtól jöttek ki belőlem.

Ez a valóság.

Homlokát enyémnek dönti, göndör tincsei csiklandozzák bőrömet. Egyik kezét továbbra is derekamon tartja, másikkal arcomat kezdi cirógatni.

– Nem tudom, hogy eddig hogy bírtam ki, hogy ne mondjam el – szólal meg újra, ahogy megpuszilja számat. – Szeretlek.

Egyre több csókot lehel ajkaimra, folyamatosan megismételve a szünetek közt ezt a szót.
– Szeretlek. Szeretlek, szeretlek.

Az ágyhoz lépkedünk, közben nem tudunk elszakadni a másik szájától. Lassan dönt le a fekvőhelyemre, a puha paplanok közé kerülve azonnal ajkait keresem.
Nem hiszem el, hogy ez megtörténik velem.

Elválik tőlem, amíg lekapja magáról a pulcsiját, én is hasonlóan cselekszem a felsőmmel. Aztán észreveszem a kékes-zöld foltokat felsőtestén, és megesik rajta a szívem.
Óvatosan érintem meg bőrét, végighúzom rajta ujjaimat.
Arcát figyelem, de mintha meg sem érezné, csak mozdulataimat vizslatja.

– Fáj?

– Dehogy – mosolyog rám, de észreveszem, ahogy a következő pillanatban kicsit megrándul teste kezem alatt. – Ennyitől még nem halok meg azért.

– Nem kellett volna megvédened, nem ért annyit.

– El sem kezdem magyarázni, mennyire nincs igazad – mondja ki halvány vigyorral arcán a szavakat. – Tudod mit? Meggondoltam magam. – Egyik kezére támaszkodik, a másikkal végigsimít karomon. – Sosem hagynám senkinek, pláne nem egy ilyen kis pöcsfejnek, hogy így beszéljen rólad.

– Milyen úriember vagy – vigyorgok rá, aztán tekintetemmel elkezdem az ujjait követni, amik már nyakhajlatomnál járnak.

– Sokan mondták már.

Szélesen mosolyogva hajol számhoz, amire csókot nyom. Nem sokkal később elhúzódva tőlem, elkezdi lerángatni magáról a nadrágját, aztán, ahogy ez sikerül, engem is megszabadít az enyémtől.

– Mit szólnál hozzá, ha most azt mondanám, közelebbről is megtapasztalhatod udvariasságom határtalanságát?

– Azt, hogy alig várom. – Levakarhatatlanná válik az én arcomról is vigyorom, kicsit feljebb hajolok, hogy ki tudjam kapcsolni a melltartómat. Amikor ez megtörténik, a fiú segít lehúzni azt rólam.

– Helyes válasz, hölgyem – zárja le a kis csevejünket, aztán elkezdi nedves puszikkal behinteni bőrömet. Teljesen fentről, a nyakhajlatomtól indul, és mikor a melleimhez ér, ujjait is használatba veszi.

Hamar sóhajok sokasága hagyja el számat, kiráz a hideg érintésétől.
Lehunyom a szemeimet, mire érdes hangon szólal meg, a füleim közelében.