Good girls are bad girls who haven't been caught

26.

Halk szöszmötölésre nyitom ki szemeimet.
Az ismerős plafonom fogad, aminek gyér fények vetik be néhány szegletét.
Pislogok párat, próbálok hozzászokni a hirtelen jött fényváltozáshoz. Ujjaimmal megdörzsölöm arcomat, de aztán úgy döntök, alszok még egy kicsit.
Annyira fáradt vagyok!

Mozdulatomat nesz hangja követi, aztán megérzek egy kezet derekamon.
Erre hamar kipattannak a szemeim.
Hirtelen nem tudok levegőt venni, lélegzetfojtva pillantok le a takaróra. Óvatosan, lassan emelem fel a vékony réteget, így nyílik rálátásom a csípőm vonalán -ahol nem takar semmilyen ruhadarab, hasonlóan a többi részemhez - egy nagy kézfejre.
Egyszerre jut eszembe ezekről az ismerős ujjakról minden, ami tegnap történt.

Mintha csak erre a felismerésre várt volna az agyam, az érzékszerveim kiélesednek.
Tom illata beszökik orrom alá, a síri csöndben teljesen tisztán hallani, ahogy veszi a levegőt. Nagy, lassú lélegzetek. Nyugodt.
Megpróbálok én is ilyen lenni; nem akarom megtörni az idillt, hiába hogy a gondolataim már megrohamozták a fejemet.

Anyáék itthon vannak. Az én ágyamban pedig kibaszott Tom Holland fekszik éppen.
Mégis hogy hagyhattam, hogy ez megtörténjen?

Szerintem kicsit túl hangosan aggódhattam, mert mellettem a fiú nagyot ásítva közelebb húz magához. Nyakamnál hullámos tincsei csikizni kezdenek.
Ahogy ujjaival megcirógatja bőrömet, felfut a hátamon a szőr.
Szinte elolvadok mozdulatától. Egyszerűen képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni érintését.

Megpróbálom újra előcsalogatni a fáradtságot magamban, lehunyom szemeimet. Egy szakadozott sóhaj szalad ki számon, magamra parancsolok, nyugodjak le; izmaim elenyhülnek. Fel sem tűnt eddig, mennyire feszélyezve feküdtem, amióta felébredtem.

– Ne mocorogj továáább!

Érdes hang töri meg a csöndet, fülemet kellemesen ringatja. Ha látnám az arcát, biztos elmosolyodnék. Már hangnemétől is látom magam előtt a morcos kisfiút.
Szemeimet csukva tartom, hátha azt hiszi, álmomban mozdultam meg.

– Tudom, hogy ébren vagy – előzi meg szuper alakításomat kijelentésével, ám inkább úgy döntök, erre sem reagálok.

Ekkor váratlanul közelebb tolja arcát nyakamhoz, és puha ajkait hozzányomja bőrömhöz.
Melegség árad a mozdulatából, ahogy elhúzódik tőlem, nedves foltot hagy rajtam mozdulata.
Megborzongok, szemeimet továbbra is lehunyva hagyom, alig tudom elrejteni a mosolyomat.
Megint apró puszit hint testemre, most a fülem mögötti kis részhez hajolva.
Minden egyes mozzanata heves reakciót vált ki belőlem, ezt nem tudom elrejteni előle.

Aztán fogaival hirtelen összecsippenti a fülcimpám egy részét, mire akaratlanul is megugrok a helyemen.

– Te idióta! – Bár felháborodottságomban szólok rá, hangom nem erről árulkodik.

– Na végree – nyújtja el halk szavait, aztán már fejem tetején érzem arcát. – Jó illatú a hajad.

Szinte megszakad a szívem, ahogy eszembe jut ezek után, hogy hol vagyunk és kik vannak még itt rajtunk kívül. Már-már fizikai fájdalmat érzek a gondolattól, hogy minek jött el az ideje.

– Tom, el kell menned.

Pár másodpercig csönd uralkodik köztünk, aztán horkolás hangja töri ezt meg. Idegesítő mosoly kúszik ajkamra, aztán megemberelem magam és megpróbálok a fiú nagy tenyerét lehámozva magamról, kikászálódni az ágyamból.
Bár egy pillanatra enged tartásából, utána viszont azonnal visszaránt magához. Hátam kicsit mellkasának ütődik, még szorosabbra fonja karját derekam körül.