Good girls are bad girls who haven't been caught

8.

– Már most elegem van a suliból, pedig még csak az elejénél tartunk – sóhajt egyet Beth, miközben letelepszik az egyik napozóágyunkra. Feltolom arcomon pihenő napszemüvegem, hogy rá tudjak nézni.

– Ha tehetném, már –

– Ti meg mit csináltok? – Nővérem váratlanul megjelenik a terasz ajtóban, amire mindketten arra kapjuk a fejünket. Keresztbe tett kezekkel néz ránk, aztán az égre emeli tekintetét. – Mindjárt esni fog, elég butaság volt kijönni napozni.

– Amíg szép az idő, kiélvezzük – válaszolok mosolyogva, aztán már nem szentelem neki figyelmemet. Belül szinte fortyog bennem a düh, olyan szívesen kiosztanám!

– Ti tudjátok. Apropó, anya megkért, hogy mosogass el. Szóval ha végeztek, csináld meg, oké? Nekem el kell mennem itthonról.

– Rendben, szia – zárom rövidre a beszélgetést, aztán kényelmesebb helyet keresek a fekvőhelyen. Mikor ezt megtalálom, nyugodtan konstatálom, hogy Diana a körülöttünk lévő csöndből ítélve, már vissza is ment a házba. Boldogan hallgatom a madarak kedves csiripelését, enyhe szellő csapja meg arcomat. Elveszek a pillanatban.

– Dia mindig is ilyen undok volt? – Barátnőm mellettem kissé felhorkant, ami akaratlanul is kivált belőlem egy kuncogást.

– Tud rendes is lenni, csak tudod..Tesók vagyunk.

– Hát, oké hogy Harrison nem egy álomsrác, de ezerszer jobb testvér mint a tied – mondja ki egyszerűen, majd nem sokkal később szabadkozni is kezd. – Mármint, nem sértésként, csak érted –

– Nem sértés, Beth. Tudom, hogy igazán...érdekes személyisége van a nővéremnek. – Jól megválogatom szavaim, még mindig csukott szemekkel magyarázok. – De esküszöm, nem volt ilyen születésétől kezdve – teszem hozzá, aztán eddig magam mellett pihentetett kezem hasamra teszem.

– Érdekesek ezek a tesók. Néha meg akarom verni, de aztán rájövök, hogy mindent megosztunk egymással, és még a végén kiteregetné a titkaim – hahotázik, mire kicsit elhúzom a számat. Mindent megosztanak egymással? Basszus, sosem tudhatja meg, hogy nekem valaha is volt bármi közöm is Hazhez..

– Az szuper! – Megszólalok, miután már kezd hosszú lenni a csönd.

– Mármint az, hogy kiteregetné a titkaim ha megpróbálnám megölni? Ezt mindennek tartanám, csak szupernek nem. – Kínosan nevet fel a lány, miközben gondolatban fejbecsapom magam.

– Arra értettem, hogy mindent megosztotok egymással.

– Ó! Igen, az tényleg jó. Tudod, minden jól ápolt testvéri kapcsolatnak az alapja a bizalom. Ha az nincs, akkor szerintem nehezen lehet megélni egy házban a másikkal – mondja bölcsen, amitől enyhén összeszorul a szívem. Milyen ironikus, hogy a bátyja ennyire nemtörődöm stílusban áll ehhez! Mondjuk, közösen egyeztünk meg az első alkalom után, hogy sosem beszélünk erről semmilyen körülmények között sem Bethnek, de ő volt az ötletadó. Tekintettel arra, hogy amikor megtörtént az egész, még nem is voltam annyira közel a lányhoz, igazából nem izgatott, hogy mit szólna hozzá ha megtudná a dolgot. Idővel viszont, egyre többször megfordult a fejemben, mennyire helytelen is ez az egész, pláne úgy, hogy nem szólunk neki róla. Most viszont már túl késő lenne, ha el is akarnám neki mondani. Egy életre megutálna, de nem csak engem, hanem a tesóját is. Azt meg nem hagyhatom. – Úristen, Raelyn!! Ott vannak!

Szavaira felkapom a fejem, ekkor megpillantok két srácot a szomszédos ház udvarán. Pár másodpercbe telik, mire beazonosítom őket.

– Ők az ikrek, Harry és Sam.