NO SONG WITHOUT YOU - ✓

𝅘𝅥𝅮 n i n t h 𝆕

- Akkor ez így tetszik? - kérdezi Johnny, miután meghallgatták közösen az elkészült dallamot, ami őt roppant módon lenyűgözi; valahogy másabb azoknál, amiken egyedül dolgozik, stílusában mégis azonos, és ez a különös kettősség általi harmónia leveszi lábairól.

- Nekem nagyon - bólogat Mark, aki állát támasztja világosbarna asztallapján könyöke segítségével. - Nem hittem, hogy valaha elkészül.

- Ha szeretnéd, máskor is segítek.

Johnny gondolkodás nélküli kijelentése hasonló funkciójú, mint egy felkérés egy táncra. Egy olyasféle keringőre, melyben egymásba gabalyodnak a felek, hogy kifürkésszék a másik elméjét és szívét egyaránt, hogy mélyebbre ássanak az érzések virágoskertjének talán ismeretlennek tűnő földjében, s ne csak a felszínt kapargassák.

Persze, mindent csak szépen sorjában — előre rohanni ezzel óvatlan, bizarr és ostobaság lenne. Szép sorjában kell tenni mindent, hiszen a táncban is lépésről lépésre haladnak, ám ahogy sötétbarna tincsei alól a képernyőn lévő illető arcát fürkeszi Johnny, nem tudja elhessegetni azon gondolatát, hogy mennyire kíváncsi, mi rejlik a kínos, kaotikus, mosolyra késztető felszín mögött; szívesen temetkezne bele a káoszba, mely Markhoz tartozik.

- Nem akarlak ezzel zavarni... - halk, meglehetősen zavart motyogás a felelet, s így, még videóhíváson át is rögvest szemet képes szúrni Mark arcán a pír, mely az imént keletkezett.

- Hányszor mondjam el, hogy ha zavarsz, akkor fel sem ajánlom? - forgatja meg szemeit az idősebb; koruk a profilukhoz csatolt adatlapon fellelhető, így tudják, hogy nincsen túl sok év kettejük között. - Nem vagyok én olyan bonyolult ember. Ha nem érek rá, megmondom.

- Akkor majd mikor ismét ráérsz, mutathatok még pár befejezetlen tracket - mosolyodik el Mark, aki ismét feszélyezetlenebbül érzi magát. Éppen úgy, mint mikor belelendültek a dallam tökéletesítésébe.

Pozitív csalódás ez számára — azt gondolta titkon, hogy a másik majd folyton fel fogja emlegetni kínos beszélgetéseiket, és az egész hívás alatt feszengeni fog ezáltal, ám ez korántsem így alakult. Most például úgy érzi, hogy fellazult, és annak gondolata, hogy mindezt még újra és újra megismétlik, valójában eléggé boldoggá teszi.