NO SONG WITHOUT YOU - ✓

𝅘𝅥𝅮 t w e n t i e t h 𝆕

epilógus

Az idő előrehaladtával még közelebb került szívük egymáséhoz, s egy olyasféle kapocs alakulhatott ki, amit nem akarnak elvesztegetni. Hisz' igaz, mindketten bizonytalanok, s rettegnek a hibázás állandóan fennálló lehetőségétől, mégis, úgy érzik, nincs már innen más, mint érzelmeik szavakba formálása.

Tagadhatnák szívük vágyát, ám kedvelik egymást, és ez csak egyre és egyre erősödik, miközben további mesterműveket alkotnak meg közösen ㅡ a másik nélkül nem sikerülne, ehhez mind a ketten ugyanúgy kellenek. Talán éppen ez a szép benne.

A kapcsolatukban, amibe belekezdtek, mikor már másra sem vágytak igazán. Csak egymást akarták, a határtalan összetartozásukat, a lángoló szerelmet, hiszen remekül működnek együtt, ezt tagadni is teljességgel felesleges.

Mintha már azelőtt összetartoztak volna, hogy Mark írta azt a bugyuta üzenetet, hogy megcsinálták az első tracket, hogy átmentek volna egymáshoz, hogy Johnny csókba kezdett volna a másik édes ajkaival. Talán mindig is a másikat keresték ebben az állandó Univerzumban, amelyben csak úgy tengődnek a magányos szívek, melyekről az ezer meg egy dal szól, de ez a mostani remekmű most nem ilyen.

Ezen a hónapokkal későbbi délutánon egészen más emóciókat hintenek az alkotásba, amely talán a leginkább róluk szól. Arról, hogy mi van köztük, hogyan viszonyulnak egymáshoz, mennyire szerencsések az azonos érzelmek által, mégis leginkább az a mondanivalója, hogy se Johnny, se Mark nélkül nem létezhetne ez a bimbózó szerelem, miként a dalaik sem.

vége