NO SONG WITHOUT YOU - ✓

𝅘𝅥𝅮 s i x t e e n t h 𝆕

Estébe nyúlóan munkálkodnak a dallamon, aminek a publikálására is sor kerül. Rengetegen csekkolják le szinte abban a minutumban, ami nem kis boldogsággal tölti el az alkotókat. Pozitív megerősítést nyújt mindez afelől, hogy mennyire jó, mikor együtt dolgoznak.

Azonban nem csak a zenealkotás van terítéken, hanem csomó más és más téma is felvetődik, hiszen cseppet sem kellemetlen egymás társasága. Nyugodtan ücsörögnek a másik mellett a kényelmes kanapén, s az sem bizonyul zavarónak egyetlen egy pillanatig sem, hogy combjaik mindvégig összeérnek; nem is vesznek róla tudomást, csak élvezik a múló perceket, amik alatt Johnny egyre jobban buzdítja magát arra, hogy lépést tegyen.

Szavakkal nem egyszer utal arra, hogy többet kíván kihozni kettejük kapcsolatából, mint barátság, de egy-egy apróbb érintésen kívül máshogy nem bizonyul ez meg tettlegesen ㅡ legalábbis addig, amíg ki nem kíséri Mark.

Az ajtóban megállnak, utolsó szavakat váltanak, azonban még mielőtt Johnny ténylegesen távozásra határozódna el, közelebb lép a kisebbhez, s derekára csúsztatja jókora tenyerét, hogy így közelebb vonhassa magához. Kettejük közé még a levegő sem tudna beferkőzni, olyannyira összesimulnak, Mark megszeppent arckifejezése pedig roppant módon édes ㅡ és nem árulkodik arról, hogy a szituáció ellenére lenne.

Ennek köszönhetően pedig az idősebb kellő bátorságot gyűjt, hogy centiről centire közelebb hajoljon, amíg ajkaik össze nem találkoznak. A másik nem hajol el tőle, s nem is löki el, szóval Johnny győzedelmesen belemosolyog a csókba, hiszen időközben telt, rózsaszín húspárnáit mozgásba lendíti, hogy mennyei keringőt válthassanak. Nem hitte, hogy az első találkozónál már ilyesféle búcsút fognak váltani, de megmagyarázhatatlan módon élvezi, s csakis azt reméli, hogy ez még csupán csak a kezdet, s hamarosan Mark szívét is megkaparinthatja.

Mindeközben pedig a kisebb teljesen meglepetten konstatálja, milyen helyzetbe is keveredett, azonban teste magától mozdul, hiszen nem elméje, hanem szíve diktál most; a csókot nem rest viszonozni, mialatt kezeit végigsimítja Johnny izmos karjain, amíg ki nem kötnek vállainál. Nem érti magát, nem tudja, hogyan tovább, azonban elméjén sűrű köd csücsül, ami egyes egyedül arra ösztökéli, hogy élvezze ki ezeket a mámorító pillanatokat.