NO SONG WITHOUT YOU - ✓

𝅘𝅥𝅮 f o u r t e e n t h 𝆕

Nem is gondolták, hogy a hétvége ilyen hamar elérkezik. Mintha csak az imént beszélték volna meg a személyes találkozót, most mégis már szombat délelőtt van, s Mark az otthonának előszobájában toporog. Várja, hogy Johnny felcsengessen, ő pedig felengedje, majd pedig szemtől szemben állva megpillanthassák egymást, s nem csupán a kameraképek segítségével. Tudják, hogy ez egy jókora lépés, s egyszerre sülhet el balul, ám szerencsésen is, ennek ellenére ők maguk hiszik, hogy mindez megéri a kockázatot.

Míg Mark otthoni kényelemnek megfelelően csípte ki magát, hogy legjobb formáját hozza, addig az idősebb nem volt rest sötét farmerbe bújtatni lábait, pólójára pedig fekete bőrkabátot venni — nem kívánja tagadni, hogy bizony le szeretné nyűgözni a másikat, hiszen idővel túl akar lendülni a barátság feszegetendő korlátjain, s többet kihozni különös kapcsolatukból.

Johnny meglehetősen gyors tempóban szeli hosszú lépegetőivel az utcákat, miközben néha ellenőrzi, biztosan nem tévedt-e el, ám amikor már a megfelelő háznál van, s a kaputelefonnál látja is a szükséges számnál a nevet, felcsenget, s ekkor már szíve egyenesen a torkában dobog. Általában nem szokott aggodalmaskodni, most mégis sarkain billeg feszülten, míg Mark hangját meg nem hallja.

- Szia, Johnny! Máris nyitom! - szól bele, s szavai szerint is cselekszik, hiszen az ablakból már rálátása nyílt az idősebbre, ezáltal tudja, nem valami idegennek nyit ajtót.

Mikor megrezzen a zár, Johnny megmozdítja az ajtólapot a kilincs lenyomása után, aztán indul is a lépcsők felé, s meg sem áll a harmadikig. Ott bajlódik azzal, hogy merre induljon, hiszen mindkét oldalra elvezet a folyosó, ám a lakások számozása végül egyértelműsíti, hogy balra fordulva megleli a szükséges ajtót, ami mellett megnyomja a csengőt.

Mark ekkor sokkal jobban izgulni kezd, mint ahogy azt eddig tette, szóval megigazítja kócos, fekete tincseit, kiegyenesíti enyhén gyűrött, bő pólóját, aztán elforgatja a zárban a kulcsot, hogy végül kinyissa az ajtót. S ekkor megpillantják egymást, ami olyan hatással van, mintha az idő is lelassult volna. Csak lezajlanak szemeik előtt az elmúlt, köztük történt események, s tudatosul bennük, milyen hihetetlen, hogy idáig eljutottak, s egyszerűen nem tudnak túllendülni azon, hogy az ezen gondolatok általi mosoly milyen imponálóan fest a másikon.