ғᴏʀᴇᴠᴇʀ ᴍɪɴᴇ [ ᴍɪɴsᴜɴɢ ғғ] ✓

③

Már nagyban sètálgattam a parkban, ami szép és jó volt addig, amíg el nem kezdett esni az eső. Hát ez nem az én napom az biztos. Gyorsabban kezdtem lèpkedni hogy hamarabb kazèrjek, és lehetőleg ne gázzal meg. Egyszercsak azt vettem észre hogy egy esernyő van a fejem felett. A meglepődöttsègtől meg is álltam, majd szembetaláltam magam az esernyő gazdájával is...

Minho szemszöge:

*Délelőtt*

Kicsengettek óráról és mindenki úgy futott ki a folyosóra mint a veszett vadállatok. Én is éppen próbáltam magamnak utat törni, ami annyiban volt sikeres hogy az egyik fal mellett találtam egy kis helyet. Itt majd talán elleszek a szünetben. Maximum ha meglátom Changbin-t vagy Hyunjin-t valahol, akkor majd megyek boldogítani őket.

Éppen a gondolataim vízèn eveztem nagyban mikor megpillantottam Jisungot. Aranyos mint mindig...Ahjjj már megint ezek a gondolatok ezt nem hiszem el! Nem tudom hogy mégis mit csinál ez a fiú, de nagyon belefèrkőzte magát a fejembe. Ahogy láttam ő is utat akart magának törni, kevésbé sikeresen mint én. Már szinte csak egy mozdulat kellett volna neki és loccsan egyet a padlón, így kihasználva az alkalmat megfogtam a karját és odahúztam magam mellé. Ám ahelyett hogy egy köszönömöt kaptam volna...hát ez történt...
-Minho?...-kèrdezte azzal a kis aranyos mókus fejèvel, mire válaszkèpp csak bólintottam egyet.
-Ès mégis mire volt jó neked hogy itt rángatsz mint egy zsák krumplit?!-kaptam az inkább ingerültnek hangzott kérdést, mégis még ezt sem tudtam olyannyira komolyan venni mint kellet volna.
-Szerintem nem lett volna szép látvány ahogy pofára esel, Jisung.-nevettem egy aprót a mondat végén, mire megforgatta a szemeit és grimaszolt egyet. Nem igaz hogy még ezt is aranyosnak talalom benne...
-Öhmm... amúgy is beszélni akartam már veled egy kis ideje valamiről...-èreztem hogy kissé remeg a hangom...de várjunk, most komolyan ki akarok neki tálalni mindenről? Na azt már nem! Mégis mi történik velem?
-Mègis mi lenne olyan fontos? Ja várj, kitalálom. Talán az hogy milyen idegesítő és fura vagyok?-vágta oda hozzám a szavakat. Igaza van, nem egyszer beszèltem már Hyunjin-èknak Jisungról. Viszont nem mondtam soha senkinek hogy miért találom idegesítőnek a fiú jelenlètèt. Hogy mi is az oka? Pontosan magam sem tudom megmondani vagy megfogalmazni. Idegesítőnek találom? De még mennyire. Hogy miért? Mert csak rá gondolok, és nem tudom kiverni a fejemből. Talán beleszerettem? Soha! Vagyis hát...ezt még én magam sem tudom...
-Mègis miért mondanám ezt?-próbáltam a hülyét játszani, de pontosan tudtam, hogy Changbin és Felix az egyetlen aki a két baráti körből elég közeli barátságban van. Így Felix-től simán tudhatja.
-Nem játszd már nekem a hülyét kérlek, ehhez fáradt vagyok. Sosem voltunk barátok, és Felix is mondta hogy miket mondtál rólam Changbin-nak, úgyhogy ne is erősködj.-szavai mélyen érintettek. Sosem voltunk barátok. Szerettem volna ezen változtatni, de tudtam hogy esélyem se lenne. Miért is ne lenne esélyem? Ugyan már. Hányszor mondtam már hogy engem mennyire zavar, hogy Jisung egyáltalán egy lègtèrbe van velem. De ha közelebb akarok hozzá kerülni akkor mégis miért mondanák róla ilyeneket? El kell felejtenem! Nem szeretem! Nem vagyok szerelmes! Ráadásul egy fiúba? Ugyan már. Mire èszbekaptam addigra Jisung már egy jópár mèterrel messzebb volt tőlem.
-JISUNG!-kiabáltam a fiú után, aki ha meg is hallotta akkor sem foglalkozott vele. Nem indultam utána. Miért tenném? Felesleges. Ha a közelében vagyok... egyszerűen nem tudok a józan eszemre hallgatni, pedig próbáltam.

Elindultam én is az osztályterem felé, ahol mikor beléptem letelepedtem Changbin mellé.
-Hol voltál ilyen sokáig? Mindjárt jön a tanár.-kèrdezte tőlem a szokásosan feketébe öltözött barátom.
-Csak a folyosón voltam, miért kérded?-nèztem rá èrtetlenül.
-Aha persze, csak a folyosón...-nehogy megint elkezd Seo Kiabaszott Changbin!
-Pontosan láttam ahogy éppen a kis Han mókussal folytattál oly èrdekes beszèlgetèst.-hát ezt nem hiszem el.
-Már megint ennél a tèmánál vagyunk?-kèrdeztem tőle mostmár suttogva, ugyanis időközben elkezdődött az óra, és jobban éreztem volna magam egy szaktanári nélkül is.
-Mire gondolsz pontosan?-vágott hülye fejet.
-Nem mondtam még elègszer neked hogy idegesít? Vagy hogy fura az egész lènye a gyereknek?-vágtam vissza rá.
-Majd óra után megbeszéljük az ebèdlőben, csak szerintem boldogulnánk a beirás nélkül is, nemde?-igaza van.
-De...-adtam választ, majd próbáltam figyelni az órára, ami hát valljuk be, nem volt valami èrdekfeszítő.

Órák után az ebèdlőbe vettem az irányt, és mivel én voltam nègyünk közül az első, így én nekem kellett asztalt keresnem. Most ez pont kedvezett nekem, ugyanis így minél messzebbre eltudtam kerülni Mr.Mókusèk asztalát.

Amikor megèrkeztek a többiek, nèvszerint Changbin, Hyunjin és Seungmin, mindenki helyet foglalt, majd kièlvezve a szünetet kezdtünk el beszélgetni. Természetesen mi volt a téma megint? Hát persze hogy Jisung. Így aztán hogyan vejrem ki a fejemből? Nem hiszem el.
-Srácok elég! Miért mindig Ő a téma? Másról is tudunk beszélni!-szóltam közbe, mikor már teljesen elegem lett belőle.
-Jó na bocs haver. Egyébként mi bajod van neked mostanában?-kèrdezte Hyunjin. Remek...
-Semmi. Mégis mi bajom lenne?-játszottam a hülyét, ami mostanra már szokásommá vált.
-Ugyan semmi. Csak itt nekünk átkozod egyfolytában Jisungot, de mi ha egy szót is merünk róla szólni, akkor már egyből leszeded a fejünket.-szólt közbe Seungmin is. Őket egyáltalán nem zavarja Jisung. Changbin néha vált vele egy két szót, de ezen kívül semmi. Seungmin és Hyunjin meg nem fordítanak neki nagy figyelmet, de ugyanakkor nem is utálják.

A kèsöbbiekben csak a mai délutánról volt szó. A többiek megbeszélték hogy elmennek valamerre, de nekem most jelen pillanatban semmi ilyesmire nem volt kedvem. Suli után nemes egyszerűséggel haza indultam, ahol belépve a lakásba Dori volt az első aki fogadott engem, majd beljebb lépve a kanapén aludt Sooni és Doongi is. Egyszerűen imádom ezeket a macskákat. Raktam ki nekik kaját, aztán indultam a dolgomra ami jelen pillanatban sajnálatos módon a tanulás volt.

A tanulás vègeztèvel kezdtem unni egy egy kicsit itthon lenni. Úgy döntöttem hogy elmegyek sétálni egy kicsit a parkba. Vittem magammal egy esernyőt is, mert esőt mondott későbbre. Összeszedtem magam utána pedig el is indultam. Már félúton elkezdett csöpögni az eső, de az addig nem zavart ameddig jobban nem kezdett el esni. A parkba már úgy lèptem be hogy az esernyő a fejem fölött volt. Mindenkèpp ki akartam egy kicsit szellőztetni a fejem.

Nagyban sètálgattam, amikor egy túlságosan ismerős alakot láttam meg. Igen. Jisung volt az. Láttam hogy viszonylag gyorsan megy, így gondolom nincs nála esernyő vagy bármi ilyesmi. Odaszaladtam hozzá majd a fejem fölé helyeztem az esernyőt hogy mindkettőnket vèdjen a nagy cseppekben eső víztől. Biztosan meglepődött, hiszen megállt egyhelyben, majd lassan felém fordult.

Jisung szemszöge:

Mégis mit keres itt Minho? Ügye nem követett?
-Nem áztál el nagyon?-tette fel a kérdést.
-Ugye ezt te sem kérded komolyan? Folyik rólam a víz mind akire most borítottak volna egy tonna vizet.-nevettem fel egy kicsit.
-Hát èszrevettem.-nevetett ő is kissé kínosan.-Messze laksz innen?-kèrdezett ismét.
-Hát egy fél órás séta biztos van ha nem több.-válaszoltam neki
-Èn csak pár utcával arrèbb lakom.-most ez így miért is érdekli? Vagy miért mondja ezt el nekem?
-Ahaaaaa az jó.-most erre mi mást kéne válaszolnom?
-Ha szeretnèd tudok adni tiszta ruhát, meg le tudsz zuhanyozni. A végén még megfázol.-a mondat végén mintha egy kis aggodalom ült volna ki az arcára.
-Ugyan, erre semmi szükség. Hamar hazasètálok.
-De èn meg ragaszkodom hozzá! Úgyhogy gyere!-ragadta meg a karom és úgy kezdett el maga után húzni. Most mégis miért ilyen kedves velem? Eddig utált...

1200 szó. Új rekord emberek. Remélem tetszett ez a rész is. Hamarosan jön a folytatás!💞

Ya, és ismét fenti kép 😇