- Minho?...-kèrdeztem kissé félve, mire az előttem álló személy bólintott egy aprót.
-Ès mégis mire volt az jó neked hogy itt rángatsz mint egy zsák krumplit?-kèrdeztem újra kissé èrtetlenül és ingerülten.
-Szerintem nem lett volna egy szép látvány ahogy pofára esel, Jisung-nevetett egy aprót, mire én egy kisebb grimasz és szemforgatással válaszoltam.
-Öhmm..amúgy is beszélni akartam már veled egy kis ideje valamiről...-mondta kissé remegő hangon.Jisung szemszöge:
-Mègis mi lenne olyan fontos? Ja várj, kitalálom. Talán az hogy milyen idegesítő és fura vagyok?-kèrdeztem enyhe szarkazmussal, mire egy elég zavarodott fejet kaptam válaszul Minho-tól.
-Mègis miért mondanám ezt?-válaszolt a kèrdèsemre.
-Nem játszd már nekem a hülyét kérlek, ehhez fáradt vagyok. Sosem voltunk barátok, és Felix is mondta hogy te miket mondtál rólam Changbin-nak, úgyhogy ne is erősködj.-mire a mondtatom végére értem elindultam az osztályterem felé ismét, ugyanis Minho kis akciója elvette a szünetem nagy részét...hurrá. Még egyszer hallottam ahogy utánam kiabált, de nem jött utánam így annyiban hagytam. Általában sosem vagyok senkivel sem bunkó, viszont jelen pillanatban nem is igazán igazán érdekelt, hogy az vagyok-e, vagy sem.Mikor beértem az osztályterembe még volt időm enni pár falatot mielőtt kezdődött volna a kicsit sem várt, unalmas óra. Aztán megszólalt a csengő és kezdetét vette a 45 percnyi szendvedès. Mint minden óra, ez is ugyanolyan unalmasan telt el, és nem igazán figyeltem hogy miről beszél a tanárnő. Az óra közepe felé már annyira unatkoztam hogy kèsztetèst éreztem arra hogy hátraforduljak megnèzni azt az illetőt, aki elvette a drága szünetem. Hátrafordultam és láttam hogy Minho éppen Changbin-nal beszél valamiről, majd elkezdenek nevetni...milyen aranyos amikor mosolyog. Mi?! Nem! Dehogy! Nem az! Jézusom miért gondolok én ilyenekre...
Az, hogy meghallottam a csengőt egy kész áldás volt számomra. Nem kellet egy másodperc sem, már kint voltam a teremből és a mosdóba mentem hogy hideg vízzel megmossam az arcomat. El is akarom felejteni azt a mosolyt!
Az, hogy ne Minho járjon a fejembe nem igazán jött össze, így lementem az ebèdlőbe ahol megpillantottam barátaimat, és egy üres helyet az asztalnál ahol ülnek. Gyorsan vettem valami viszonylag ehető kaját és odaültem hozzájuk.
-Te Jisung! Lenne egy kérdésem.-törte meg a csendet Chan.
-Mondjad.-válaszoltam neki.
-Már egy jó ideje érdekel, hogy szinte az egész iskolával puszipájtás vagy kivéve Minho-èkat. Ezt hogy sikerült összehoznod?-tette fel a kérdést, ami nekem nem igazán tetszett valamiért.
-Egy. Nem vagyok senkivel sem puszipájtás. Kettő. Minho bandája meg nem igazán az én súlycsoportom.-adtam egyértelmű választ Chan kèrdèsère.
-Pedig láttam amikor az első szünetben beszéltél vele.-èrtetlenkedett Jeongin. Ne már. Nem akarok pont Ő róla beszélni...
-Csak fèlrehúzott hogy ne adjak egy ölelést a padlónak. De utána mondta volna a magáèt, úgyhogy nem volt sok értelme a kis mentőakciónak.-feleltem neki.
-Egyèbkènt most miért is beszèlünk Minho-ról?-szólalt meg ezuttal Felix, aki ezidáig csendben volt.
-Na, ez egy nagyszerű kérdés. Beszéljünk másról.-jelentettem ki, majd pedig megbeszéltük, hogy ki mit csinál délután. Jeongin átmegy Chan-hoz tanulni, Felix meg Changbin-nal megy valami új kávèzóba...èn meg egyedül fogok dögleni otthon az ágyban. Nagyon jó a felhozatal mit ne mondjak.Miután vége lett az óráknak, mindenki ment a saját dolgára. Én hazafele vettem az irányt. Útközben kitaláltam hogy ha kész vagyok a beadandókkal és a többivel, akkor talán elmegyek sétálni egyet a parkba. Muszáj a mai nap után kisszellőztetnem a fejem, és átgondolni egy-kèt dolgot.
[...]
Már nagyban sètálgattam a parkban, ami szép és jó volt addig, amíg el nem kezdett esni az eső. Hát ez nem az én napom az biztos. Gyorsabban kezdtem lèpkedni hogy hamarabb kazèrjek, és lehetőleg ne gázzal meg. Egyszercsak azt vettem észre hogy egy esernyő van a fejem felett. A meglepődöttsègtől meg is álltam, majd szembetaláltam magam az esernyő gazdájával is...
Hááááát nem igazán lesz erőssègem hogy hosszú részeket írok remélem nem nagy baj.😂 De majd igyekezni fogok ígérem!
Ui: fenti kép de édes már ^^
KAMU SEDANG MEMBACA
ғᴏʀᴇᴠᴇʀ ᴍɪɴᴇ [ ᴍɪɴsᴜɴɢ ғғ] ✓
Fiksi PenggemarHan Jisung. Egy átlagos középiskolai diák. Szinte ismeri az egész iskolát, és a többséggel jó viszonyt ápol. Viszont van egy kivétel. Lee Minho, aki szintén abba az iskolába és osztályba jár mint Jisung. Minho-nak mindig is furcsa érzése volt a fiúv...