ғᴏʀᴇᴠᴇʀ ᴍɪɴᴇ [ ᴍɪɴsᴜɴɢ ғғ] ✓

⑨

Hazaértem, és első dolgom az volt hogy átöltözzek a pizsamámba és elmenjek aludni. Eléggé fáradt voltam már...ès hamar el is aludtam. Szerintem még mielőtt a fejem leért volna a párnára már nem voltam ébren.

Minho szemszöge:

Nagyon hamar el telt a hét. Jisung mindennap jött látogatni, és valljuk be, ha nem jött volna én biztos mar a pszichiátrián lennèk. De visszatérve, már csak ma kell bentmaradnom, és végre szabadultok innen. A kezemen továbbra is gipsz lesz még 4 hétig, de a többi sérülésem már nem annyira foglalkoztat.

-Kedves Lee úr. Látogatója jött.-jött be hirtelen az ápolónő. Én persze már egyből tudtam hogy ki a kis látogatóm. Mondta hogy ma majd haza fog kísérni a kórházból. Miután kiment az ápoló Jisung belépett az ajtón.
-Naaaaa ki áll készen arra hogy szabaduljon innen?-nèzett rám hatalmas vigyorral.
-Nem is tudom. Lehet hogy még maradok egy pár napot.-tettem úgy mintha gondolkodnák.
-Na azt merd megcsinálni! Akkor kiviszlek magammal az ablakon barátocskám.-vágott durcás és egyben mérges fejet.
-Most tudod, hogy milyen vagy?-kèrdeztem, es egy kicsit nevettem.
-Na milyen?-forgatta meg a szemeit.
-Olyan mint egy mérges mókus!-kezdtem el hangosan nevetni.
-Nem is!-játszotta megint a sèrtődöttet, de a végén már ő is nevetni kezdett.

Sokat beszélgettünk szokásosan, majd bejött az orvos és egy utolsó vizsgálat után már mehettem is haza...Jisung társaságában természetesen.

Rövid séta után hazaèrtünk, vagyis hozzám. Megkértem Jisung-ot hogy még maradjon egy kicsit, mert úgy is csak unatkoznák. Nagy szerencsémre beleegyezett és még maradt.

Rengeteg féle témáról beszéltünk. Aztán valahogy eljutottunk ahhoz a témához...amiről szerintem egyikünk sem beszélt szívesen. Legalábbis én nem igazán. A szerelemről beszélni úgy, hogy itt áll előtted életed szerelme és semmit sem tud az érzéseidről...
-Jisung...voltál te már valaha szerelmes?-kèrdeztem tőle.
-Nem is tudom. Nem hinném. Vagyis... tényleg nem tudom. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni.
-Hát ez inkább ilyen...hogy is fogalmazzak. Megmagyarázhatatlan érzés. Amikor vágysz az illető társaságára, azt akarod hogy mindig melletted legyen, és csak ti legyetek és senki más. A gyomorban a pillangó témát meg hagyjuk. Legalábbis számomra ilyen a szerelem. Lehet hogy mindenkinek más.-töprengtem el egy kicsit.
-Ès csak ennyi lenne? Mármint, olyan egyszerűnek hangzik ez az egész.-mondta nekem.
-Lehet hogy tényleg ilyen egyszerű.-ezután a mondtatom után egy pár percnyi csend telepedett a beszélgetésünkre.

Majd a hosszú percnyi csend után már csak azon kaptuk magunkat hogy már mióta csak egymást bámuljuk. Most veszem csak észre, hogy Jisung valójában milyen...gyönyörű? Ha lehet mondani rá.

Csodás szemeiben szinte elvesztem. Olyan mint az univerzum. A szőkès-barnás haja pedig mègjobban kiemelte arcvonásait. Szemeim az ajkaira tèvedtek. Legszívesebben megcsókoltam volna itt helyben Jisung-ot. De megutálna! Ez biztos. Nem tehetem meg! Mentek a szinte már szokásos gondolatok a fejembe...majd hirtelen, mintha nem tudtam volna irányítani magam, akaratom ellenére is...Megcsókoltam az előttem ülő Jisung-ot...

Na helló helló! Tudom, hogy egy kis ideje nem volt rész, DE nyomós okom van rá. A drága kedves telefonom, aki engem mindennél jobban szeret, úgy döntött hogy egy kis ideig konkrétan meghal. Na de a lényeg hogy meg lett csinálva ès mostantól pedig ahogy tudom hozom a részeket.
Ya, és igen. Muszáj volt itt abbahagynom ^^

De vigasztaláskènt itt van pár MinSung kép

Ez a kép fent is csatolva van 👆