ғᴏʀᴇᴠᴇʀ ᴍɪɴᴇ [ ᴍɪɴsᴜɴɢ ғғ] ✓

①⑧

13 órakor elkezdtem készülődni, amibe beletartozott a gyors fogmosás, fésülködés és fel vettem egy szürke pulóvert is. Utána pedig elindultam, mert egy jó félórás séta innen a Seoul utca. Ráadásul a város közepén van. Vagyis nagyon forgalmas utca, és imádkozom kell hogy ne legyek vagy egy részeg áldozata, vagy egy kutya vacsorája, esetleg az űrlények ne raboljanak el.

Minho szemszöge:

Hogy őszinte legyek, egész elviselhető volt az a pár óra amíg megcsinaltuk a házit. Viszonylag hamar kész lettünk vele és mind a ketten úgy ahogy csináltunk vele valamit. Utána sem tartott fel miután végeztünk. Elsőre azt hittem hogy valami idegesítő okostojás a csaj, de igazából el lehet vele beszélgetni.

Szerencsére épségben hazaèrtem, és nem evett meg semmi vagy rabolt el bármi nemű idegen lény. Miután szépen hazaértem úgy bevágódtam az ágyba mint akinek az élete múlik rajta. Gyorsan írtam Jisung-nak, hogy mi van vele. Az este hátralevő részét pedig ezzel töltöttem.

Hyunjin szemszöge:

Már lassan másfél hete hogy Seungmin-el különváltak útjaink. Nagyon hiányzik...
Mindenképp vissza kell szereznem őt!

Gyorsan kezembe vettem a telefonom és fél hívtam.
-Kivel beszélek? - hangzott a vonal másik végéről.
-Seungmin én vagyok az, Hyunjin.
-Elnézést de én nem ismerek ilyen nevű embert, nem szeretném idegenekre pazarolni az időmet.-mondta nem is kissé gúnyosan. Tudtam hogy tisztába van vele hogy kivel beszél. Szórakozik velem.
-Kérlek ne csináld ezt. Nagyon sajnálom amit tettem. Én...én tényleg nem akartam. Kérlek beszéljük meg! -könyörgtem neki.
-Áh már meg ám hogy kivel beszélek. A csávó aki minden fajta megbánás nélkül megcsalt. Mondtam hogy nem pazarlom az időmet. Ne hívj többet megmondtam! -miután a mondat végére ért rám is rajta a telefont.

Nem érdekel mit mondd. Tudom hogy ennyi idő alatt nem tette magát túl a dolgon. Sőt, sosem haragudott sokáig senkire. Meg amúgy is, csak 2 uttcányira lakik tőlem, nem tart se meddig mire odaérek.
Ezután a gondolatmenet után pedig amilyen gyorsan csak tudtam összeszedem magam és elindultam. Olyan gyorsan mentem -vagyis inkább futottam- hogy egy páran megbámultak, egy nénit majdnem fellöktem, és majdnem ütköztem a egy biciklissel. Pedig csak 2 utcát futottam végig...

Amikor pedig megpillantottam az általam jól ismert házat már sprinteltem is oda.
A ház ajtaján olyan gyorsan elkezdtem döröblölni, hogy lehet még a szomszédok is rámszólnak.
-Menj el! - hallottam meg pár perc után Seungmin hangját.
-Addig nem megyek amíg meg nem beszéltük! -egy tapottat sem megyek addig, ameddig legalább az ajtót ki nem nyitja.
-Húzz innen Hwang!! -hangzott el az erőteljes mondtat.
-Mondtam hogy NEM! -már szinte majdnem hogy kiabáltam.
-HWANG HYUNJIN HÍVOM A RENDŐRSÉGET HA NEM HÚZOL EL ROHADT GYORSAN!
-Nem érdekel! Én csak beszélni akarok veled! De te arra sem vagy hajlandó hogy az ajtót kinyisd és legalább a szemembe mondanád hogy utálsz, vagy felpofozz engem vagy valami... -most valahogy elszállt a kezdeti bátorságom és éreztem hogy remeg a kezem. Végül kinyitódott az ajtó, és megpillantottam Seungmin-t.
-Tehát mit akarsz. Mit mondjak? Már egyszer elmondtam hogy vége! Mit vársz még?! -nézett mèlyen a szemeimbe.
-Azt hogy őszintén mondd el, hogy mit akarsz, én pedig...utána eleget teszek a kérdésednek...-nagyot nyeltem, és vártam a választ hogy tűnjek el.
-Őszintén...?-kérdezte, én pedig csak bolintottam.-Azt akarom, hogy többet ne tegyél ilyet. Ne akarj mással lenni...csak velem.-kezdte el félve, de a végén már magabiztosan mondta. Viszont én alig hittem el.
-Ho- hogy mi? Komolyan? Kapok egy utolsó esélyt? - csillantak fel szemeim, mire az előttem álló csak szorosan magához ölelt...Ezek szerint igen.

Gondotlam már kéne tisztázni kettejük közt a dolgot. Meg új rész is kellet már egy "kicsike" késéssel. Remélem azért így is jó hogy kicsit kevesebb figyelmet kapott a fő párocska. Na de! Nem akarok itt sokáig papolni, úgyhogy a lényeg hogy lassan vége a könyvnek. Már nem igazán van értelme olyan sokáig elhúzni a végét ezzel a sok értelmetlen résszel xdd
Legyen szép napotok!^^