ғᴏʀᴇᴠᴇʀ ᴍɪɴᴇ [ ᴍɪɴsᴜɴɢ ғғ] ✓

①⓪

Csodás szemeiben szinte elvesztem. Olyan mint az univerzum. A szőkès-barnás haja pedig mègjobban kiemelte arcvonásait. Szemeim az ajkaira tèvedtek. Legszívesebben megcsókoltam volna itt helyben Jisung-ot. De megutálna! Ez biztos. Nem tehetem meg! Mentek a szinte már szokásos gondolatok a fejembe...majd hirtelen, mintha nem tudtam volna irányítani a saját testem.
Megcsókoltam az előttem ülő Jisung-ot...

Jisung szemszöge:

Ezt...ezt én nem hiszem el. Én ezt így még nem akarom. Azt sem tudom még, hogy szeretem-e egyáltalán. Miért csinálja? Nem szeret!

De annak ellenére hogy ez a gondolatsor ment végig az agyamon, akaratom ellenére is visszonoztam csókját. Édes volt a csókja, és lágy. Olyan, mintha kissé félt volna...

Végül a levegőhiány miatt váltunk el egymástól. Minho rámnèzett, majd megijedt és egyből bocsánatot kért.
-Ne...ne haragudj. Nem akartam én tényleg! Ezt...ezt én tényleg véletlen...vagyis csak. Tényleg ne-nem hagytam hogy befejezze mondandóját.
-Minho...-szólaltam meg.
-M- mi az? Baj van?
-Nem, nem erről van szó...èn nem haragszom. Csak hirtelen...nem tudtam hova tenni. De őszintén? Nem tudtam hogy ilyen jól csókolsz...-most ezt komolyan kimondtam?-Vagyis hát...
-Èrtem én. Te is...jól csókolsz...?-monda, a végén pedig egy kissé èrtetlen fejét vágott.
-Jisung.-nèzett fel hirtelen, és belenézett egyenesen a szemembe.-Mondanom kell valamit.
-Mi lenne az?-őszintèn kissé megijesztett.
-Te is tudod hogy évek óta ismerjük egymást. Viszont csak ebben az egy hónapban kerültünk úgy közelebb egymáshoz mint barátok. De én...ezt így már nem tudom úgy kezelni. Lehet, sőt, biztosan nem érzel úgy mint én. De én már biztosan tudom hogy belèdszerettem...-ez a pár mondat kissé bizonytalannak hangzott, bár engem annál inkább mélyen érintett. Tényleg szeret?
-Ès...ès ezt te most tényleg komolyan gondolod?-nèztem rá komolyan.
-Igen. És sajnálom, tényleg.-hajtotta le fejét.
-Ès most mit sajnálsz?-mosolyogtam rá egy aprót.
-Hát azt, hogy te nem szeretsz.-nèzett fel egy kicsit.
-Minho. Ne mondd ezt. Meg meg sem vártad hogy bármit is válaszoljak.
-Ez akkor most azt jelenti...?-csillantak meg szemei.
-Azt hiszem...igen. Igen Minho. Én szeretlek!-jelentettem ki teljesen magabiztosan.

Az este további részében csak beszélgetünk. Többnyire már csak arról hogy mit is szeretnénk együtt a jövőben. Egyszerűen boldog voltam. És nem tudom, hogy mi változott bennem így hirtelen egy csók után, de mostmár biztosan tudom. Én szeretem Lee Minho-t.

Nos helló helló! Most így elnézést kérek a ritka rövid (khmm 394 szó mi a szar xdd) részért. DE! Ma még szeretném publikálni a következő részt. Tudom, hogy eléggé unalmas sablon rèszt hoztam, de most sajna ilyet nem tudtam hosszabban megfogalmazni.