Mentünk tovább a lépcsőn, majd Hyunjin ajtajához értünk. Bekopogtunk.
-Srácok...èn..èn.... szakított velem Seungmin.-mondta miután kinyitotta az ajtót.Jisung szemszöge:
-Hogy micsoda?! Ez lehetetlen! Úgy úsztatok eddig a szerelem tengerbe mint Rómeó és Júlia!-akadt ki Minho.
-Hè! Menjünk be aztán majd elmond mindent szépen részletesen hogy mi történt. Oké?-tettem fel a kérdést. Azért mégsem egy panellakás legfelső emeletén kéne üvöltözni.
-Jó...-válaszolt Hyunjin, majd beengedett minket otthonába.
-Na szóval!-kezdett béke Chan miután leültünk a kanapéra.-Mi is történt köztetek? Seungmin nem csinálna magától ilyet.-èrtetlenkedett.
-Hát öhmm...huh ez bonyolult.-mondta volna Hyunjin, csak látszólag nem volt elég bátorsága hozzá. Remélem tényleg semmi komoly...
-Csak nyugodtan mondd, hyung. Van időnk.-tette rá Jeongin hyungja vállára a kezét.
-Jó rendben. Na szóval, ügye tegnap elmentünk arra a házibuliba amit még az èrettsègizők tartottak.-itt tartott egy kis szünetet. Fhuu Hyunjin ajánlom, hogy nem valami hülyeséget csináltál. -Ès hát hogy is fogalmazzak... elég sokat ittam, többet e kelleténél. Seungmin nem ivott sokat. Épphogy kar pohár volt neki, így ő mindenre pontosan emlékszik. Ès sajnos a nagyrèszère én is...-Tehát ügye ott voltunk és akkor már nem kevés alkohol volt a szervezetemben. Mentünk Minnie-vel táncolni, és az a lány...asszem Choa a neve, elkezdett rám nyomulni. Először eltóltam magamtól és ezt Seungmin is látta. Elment mosdóba és én meg teljesen elvesztetem az eszemet. Annyira zavarbaejtően közel volt hozzám Choa...nem bírtam tovább és megcsókoltam. Ügye ő sem ellenkezett mert ő mászott rám elsőnek. De ezt Seungmin is látta. Mármint hogy itt smárolok a buli közepén egy csajjal. Odajött hozzánk és elkezdett kiabálni. Nem emlékszem nagyon, hogy mit. Valószínűleg hogy mit képzelek magamról. Könnyekkel a szemèben futott ki a lakásból. Én egyből futottam utána hogy megbeszéljem vele, de arra a mondatára tisztán emlékszem... ,,Hyunjin. Jobb lenne ha inkább elfelejtenènk egymást" Persze én könyörögtem neki egy esélyért, de hiába. Ott hagyott...
-Hyunjin...én őszintén sajnálom.-nyugtatta Chan.
-Nem kellett volna annyit inni-kezdett bele Changbin, de Felix a szájára tapasztotta kezét.
-Ne is figyelj Bin-re.-szólalt meg Felix.A délután csak azzal telt hogy barátunkat vigasztalnáltuk.
-Srácok nem értitek! Hogyan engedjem el?! Nem lehet! Nekem ő jelentett mindent! És hülye voltam! Elbasztam. Nincs több esélyem!-fakadt sírva a mondat végén.Mivel Hyunjin nagyon kiborult, így az ő vigasztalása ment egész délután. Kicsit jobban érezte magát hogy nem egyedül van, de még szegény nagyon meggyötört volt. Bár még is tudom érteni...
Èèèèèèèsss meg egy rész ami unalmas és nem tetszik nekem, bár egyik rész sem igazán tetszik nekem. Fogalmazhatnák szebben is...de nem megy xD Sajnos be kell èrjètek ezzel :D
[Oh My god gyerekek. Jelenleg amikor ezt írom (xdd) átírás alatt van a könyv. Amikor Hyunjin felidézte Seungmin kijelentését ,,Hyunjin. Jobb lenne ha inkább elfelejtenènk egymást." Ez a mondat szinte fullra így van a Comedy couple [Seungjin ff] c. könyvemben, és amúgy ezt tök véletlenül hoztam össze. Tudom, sok mindenkit érdekel xdd]
VOCÊ ESTÁ LENDO
ғᴏʀᴇᴠᴇʀ ᴍɪɴᴇ [ ᴍɪɴsᴜɴɢ ғғ] ✓
FanficHan Jisung. Egy átlagos középiskolai diák. Szinte ismeri az egész iskolát, és a többséggel jó viszonyt ápol. Viszont van egy kivétel. Lee Minho, aki szintén abba az iskolába és osztályba jár mint Jisung. Minho-nak mindig is furcsa érzése volt a fiúv...