Szeretet felsőfokon

16. | Találkozó

Harley és én a mai napra találkozót szerveztünk. Nagyon izgultam, mert nem futhattam össze egy médiában jártas emberrel sem.

Az idő kicsit hűvösre váltott, ezért egy fehér ujjatlan, kicsivel nyak alattig érő felsőt és fekete - fehér csíkos blézert vettem fel sötétkék farmernadrággal. A hajamat kifésültem és raktam bele egy sötét, gumis hajpántot. A számra felkentem a rúzsomat és a napszemüvegemet is eltettem a biztonság kedvéért az oldaltáskámba. Mostmár indulásra készen álltam.

Úgy beszéltük meg, hogy a házukban találkozunk, ezért oda fuvarozott Zach. Nem kellett megkérdeznem hova kell pontosan mennünk, hiszen már jártam a lakóhelyükben. Ott történt meg az a bizonyos átváltozásom az utazásom előtt. Emlékszem mennyire büszke voltam magamra, amiért sikerült jól levágnom. Így vissza gondolva elég kaotikusan nézhettem ki, mert amikor először lett utána vágva a hajamból, a fodrász megkérdezte, hogy kihez jártam eddig, mert borzalmasan egyenetlen a vége. Ennyit erről.

Azt ajtó nem volt kulcsra zárva, így szerencsére könnyen be tudtam jutni. Mielőtt elutaztam, nem volt sok időm rendesen szemügyre venni a házat, így ezt most tettem meg. Minden hangulatos volt, kellő nagyságú konyha, szépen megvilágított nappali és egy jó meleg kandalló, ami most nem volt működés alatt, hiszen annyira azért nem volt hideg.

A konyha a hátsó, kisebb méretű teraszra vezetett, ahonnan hangok jöttek. Harley mondta, hogy a szülei plusz munkát vállaltak, ezért csak ő és Cyprain lesznek otthon, de a fiú valószínűleg Donnával fog találkozni. Ezért is mertem a hangforrás irányba menni. És nem tévedtem. Harley állt ott egy fekete nadrágban, amihez egy fekete - fehér inget párosított és a sötét haját egy copfba fogta a feje tetejére. Valakivel telefonon beszélgetett egy bizonyára fontos dologról.

- Nem, nem hiszem, hogy ilyen hamar össze rakta volna a képet, még csak most találkoztatok. - kaptam el a mondatot.

Miközben beszélt, fel - alá járkált és egy tincsét csavargatta. Éppen a terasz végére ért és amikor megfordult, egyből észre vett.

- Figyelj, most le kell tennem! Itt van az egyik barátnőm. - köszönt el gyorsan és zsebre vágta a készüléket. - Bocsi, csak az egyik ismerősömnek szerelmi gondjai vannak és tőlem kért tanácsot. El sem hiszem, hogy itt vagy! - mosolyodott el.

Viszonoztam. Harley és én szerintem eléggé jóban voltunk ahhoz képest, amilyen körülmények között megismertük egymást. És ezért magamban köszönetet is mondtam Sage - nek, hiszen nélküle talán sosem találkoztunk volna. Na jó, talán Donna bemutatott volna minket egymásnak, amikor Cyprain és az ő esküvőjére kerül sor. De az még várhatóan messze volt. Hacsak nem akart úgy cselekedni, ahogyan az én szüleim akarták ezt megtenni velem.

- Kérsz esetleg egy kis teát? Éppen most raktam bele filtert, mindjárt kész van. - invitált a konyhába.

- Igen, szerintem megkóstolom. - foglaltam helyet az asztalnál levő széken. - És öm... mi a helyzet? Te és Sage? Hogy fogadtad a hírt? - kérdeztem rá szerintem egész óvatosan erre a témára.

A reakcióját nem láttam, mert éppen háttal állt nekem, de biztosan őrült, hogy megoszthatja az érzéseit valakivel. Elvégre én voltam talán az egyetlen a fiún és a testvérén kívül, aki tudott róla, hogy valójában Sage - nek barátnője volt már akkor is, amikor minket egymásnak szántak és most is.

- Igazából bármennyire is nehéz ezt elhinned, de egy fokkal könnyebb, mint tavaly. Ha mondhatom azt, már hozzá szoktam. Egyébként jól megvagyunk. Hónap végén ünnepeljük az évfordulónkat.

Egy kicsit elkezdett kaparni a torkom. Már ilyen régen együtt lettek volna? Irigyeltem őket, amiért ennyire megbíztak egymásban, de aztán eszembe jutott a boltban történt incidens. Vajon Harley arról is tudott?