Szeretet felsőfokon

07. | Ismét...

- Nagyon jó vagy! - hallottam a dícséretet, miközben épp koncentráltam.

- Tényleg? Mert én úgy érzem bármelyik pillanatban leeshetek innen.

- Figyelj, ahhoz képest, hogy az elmondottak alapján még nem ültél lovon úgy, hogy egyedül csak te vezetted egész jó. - magyarázta nekem Zachary, aki középen állva irányította egy futószárral, hogy Ayda merre menjen. - Eddig milyen?

- Hát... úgy érzem mindjárt szétmegy a seggcsontom, de ezt leszámítva nagyon jó. - vallottam be őszintén.

Csak egy nevetést kaptam válaszul. Ayda egyébként nagyon türelmes volt velem, mert én a helyében már réges régen ledobtam volna magamat.

- Mondd csak Zach, mi történt a lány ismerőseivel, az eltűnése után? - kérdeztem rá óvatosan a témára.

- Hát, hogyha jól tudom a vőlegénye kiborult, a barátai pedig azonnal el kezdték keresni, de én nem vagyok annyira képben a felsőosztálybeli pletykákkal. Egyébént meddig maradsz?

Meglepődtem azon, amit hallottam. Sage tényleg kiborult volna? Vagy csak ennyire jól megjátszotta magát? Hogyha mindez csak színészet volt, akkor egész jól mehetett neki. Persze abban sem voltam biztos, hogy Zach információi igazak és tényleg úgy történt minden, ahogy mondta. Ráadásul Donna sem beszélt nekem ilyesmiről.

- Ez egy nagyon jó kérdés. A lányok szerint még két hónap a forgatási idő, de én a jövő hónapban haza megyek, ők pedig még itt maradnak egy kicsit, hogy elvégezzék az utolsó simításokat meg ugye le forgassák a többi részt. Már egy hete vagyunk itt. Hallottam, hogy milyen jó helyi újságotok van.

Zach egy pillanatra fancsali arcot vágott, közben pedig mondta, hogy nyújtsam ki két oldalra a kezemet és próbálják meg egyensúlyozni, nehogy leessek. Nem tudom mi értelme volt ennek, de amikor közbe át váltott Ayda ügetésbe, én azt hittem tényleg eljött az idő, hogy jó közelről megnézzem a földet.

- Ne éld bele magad! Csak azért van, hogy lehúzzák vele és körítést rakjanak a Diamond féle emberek életéhez. Én igazából egyfajta bulvárlapnak mondanám. Tíz oldalból minimum hat erről szól, a többi négy pedig közelgő események és mindenfajta hírek.

- Értem.

Örültem neki, hogy ő is látta, mennyire volt ránk nézve rossz ez az újság. A lovon ülve viszont valamire rájöttem, miközben Zach és én beszélgettünk. Hogyha csak egy hónapig voltam már itt, akkor nem szerettem volna egész végig azon izgulni, mikor futok véletlenül össze a Diamond házaspárral. Mindent előre elterveztem és tudtam, hogy nem lesz rá másik olyan alkalom, amikor ennyire késznek érzem rá magam, hogy elmondjam a nézőpontomat. Legalább így nem kellett tovább bujkálnom és bármikor találkozhattam a barátaimmal is.

- El sem hiszed mennyit segítettél most nekem! Zach, most el kell mennem! Kérlek, állítsd meg ezt a szépséges lovat!

[...]

Miután sikeresen újra a földön járhattam, utam egyből a lányokhoz vezetett, de sehol nem találtam őket. Hát persze, biztos már a forgatáson voltak.

Ráadásul egy stábtagot sem láttam sehol sem, úgyhogy valószínűleg tőlük sem tudhattam meg semmit. Ez talán egy jel volt, hogy még nincs ennek itt az ideje? Mindenesetre nem hátráltam meg, hanem elő vettem a telefonomat és tárcsáztam a lányok számát. Pár csöngés után fel is vették.

- Hallo, Maisie? - kiabált bele Öykü a telefonba. - Mondjad gyorsan, mert mindjárt az én jelenetem jön!

- Ó, bocsánat! Egyébként hol vagytok? Vízhangzik az egész.