Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Az Út Szélén

Már nem bírom tovább... Már nem kell sok, nem soká vége. - Ajtó csukódás hallatszott, majd fel állt a fal mellől, ahol eddig kuporgott. - Most vagy soha... - Vett egy mély levegőt és ahogy csak bírt neki rohant az ablaknak ami ki tört, ő maga pedig ki esett rajta. Egy másodperc alatt történt az egész, mégis jobb volt mint a sötét hűvös szobában, várni, hogy milyen szörnyű dolgokat hoz a holnap. Eközben földet ért és onnantól kezdve se kép se hang...

Naruto szemszög:

Egy újabb fárasztó napnak szakadt vége, de legalább ez az utolsó mivel itt a nyári szünet. Ez volt az első évem a közép suliban és teljesen agy halott lettem. Rengeteg lecke volt és nehéz dolgozatok, de valahogy át mentem. Ahogy haza értem már alig vártam hogy le feküdhessek aludni. Hiába volt csend és teljes nyugalom, egyszerűen nem tudtam el aludni. Nem tudom miért, de minden iskolai év végén történik valami, valami amit nem lehet kis dolognak be számítani. Idén vigyázni akartam, hogy ne történjen semmi, de egyszerűen nem jött álom a szememre ezért úgy döntöttem el megyek egyet sétálni. A nevelő apám még úgyse jön haza szóval még van egy csomó időm. Felkaptam a cipőmet meg a pulcsimat és ki léptem a házból. Az utcán fújt a szél és világítottak az utcai lámpák mint mindig.

Két utcányira járhattam mikor üveg törést hallottam. És mint azt tudjuk csak én lehetek olyan hülye, hogy meg is nézzem mi történt, reflexből kezdtem el futni és mikor a sarokhoz értem egyből meg láttam mi is történhetett. Egy srác feküdt az út szélén és körülötte csillogtak az üveg szilánkok. Egy emeletes ház előtt feküdt és az emelet egyik ablaka ki volt törve - Ez valami öngyilkos akció akart lenni? - Elég hülyén nézhettem ki mivel ott álltam az utca sarkon és próbáltam fel dolgozni mit láttam.

- Ilyenkor mentőt vagy rendőrt hívjak? De basszus, nincs nálam telefon! - Észbe kaptam és oda szaladtam a fiúhoz. Meg állapítottam, hogy él még, de pár csontja biztos el tört, ami nem is csoda és csak ezután tudtam alaposabban szemügyre venni. Éjfekete haja volt és beesett arca. A nyakát és a vállát, amennyit láttam belőle, sebek borították és volt köztük harapás nyom is. Egy hatalmas fekete póló volt rajta és egy szürke rövid nadrág. Meg aztán elég vékony volt. Így elég ágrólszakadtan nézett ki. - De egész helyes... Várjunk, MÉGIS MIKET GONDOLOK ÉN?! Hiszen nem is vagyok meleg! Na jó, mivel nincs nálam telefon és nem tudok segítséget hívni ezért csak annyit tehetek, hogy haza viszem és el látom. Mekkora hülye vagyok, nekem is pont most kellett el menni sétálni... De én tudtam, hogy ez lesz. Az ösztönöm is azt súgta, hogy történni fog valami, de nekem pont most nem kellett hallgatnom rá. Mikor kicsit sikerült le nyugodnom és rendeznem a gondolataimat
sóhajtottam egyet, majd felkapatam a kezeim közé. Este 11 körül lehettet, fújt a hűvös szél és ott sétáltam haza, a fiúval a kezemben. Még jó, hogy éjszaka van és mindenki alszik, mert most biztos úgy festek mint egy csöves gyerek rabló, akinek nem futja kocsira.

Hosszasan gondolkodtam a történteken. Mit fog hozzá szólni az apám? Mert hát rajtam kívül ki olyan hülye, hogy haza hoz egy random embert az utcáról? Ahogy elmerültem a gondolataimban, észre sem vettem, hogy már ott állok a bejárati ajtó előtt. Egy kis házban élünk a nevelő apámmal kettesben, mivel a szüleim nem sokkal a születésem után meg haltak autó balesetben. Miután nagy nehezen elő vettem a kulcsom, ki nyitottam az ajtót. A konyhánk és a nappalink egybe volt és egyből oda érkeztem ahogy be léptem a házba. Jobb oldalt a fal mellett volt egy olcsó tv és vele szemben egy kanapé és egy fotel. A konyhánk egy hűtőből, egy sütőből, konyha pultból, étkező asztalból és a hozzá tartozó székekből állt. A szoba jobb és bal oldalához kapcsolódott egy-egy ajtó. A jobb oldali az apám szobájába, a bal pedig az enyémbe vezet. Mindkét hálószobához tartozott egy zsúfolt fürdőszoba.

A fiú egész haza felé vezető út alatt Naruto mellkasán pihentette fejét, amitől Naruto kicsit zavarban volt, mivel nem volt még párkapcsolata és főleg azért, mert egy srácról beszélünk. Naruto lerakta a kanapéra, el látta a sebeit és be takarta egy pokróccal. Le ült a kanapé melletti fotelba és a gondolataiba mélyedt.- De mégis miért ugrott ki? Lehet csak véletlen volt? De akárhogy is, hogy élte túl?! - ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejében és észre sem vette, hogy aki eddig ott feküdt mellette, már a kanapé legtávolabbi sarkában ül és őt figyeli.

Sasuke szemszög:

-Mindenem fáj. Nem haltam meg? De hol vagyok? Ez már nem annak a hideg és sötét szobának tűnik. De mégis fázom... Meg próbáltam ki nyitni a szemem, ami nagy nehezen sikerült is. Azt hittem meg haltam, de ehelyett egy boldog kisugárzású szobában ébredtem. Biztos voltam benne, hogy a szobában meleg van, csak én fáztam és kicsit meg lepődtem mikor rá jöttem, hogy a sebeim el lettek látva és van rajtam egy pokróc. Meg próbáltam fel ülni ami sikerült is, de észre vettem, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Én egy kanapén feküdtem eddig és mellettem egy szőke hajú srác ült egy fotelben. Nagyon el mélyedhetett a gondolataiban mivel nem vette észre, hogy fel keltem. Távolabb húzódtam tőle, mert nem nagyon bízom már senkiben. Mikor már a kanapé tőle legtávolabbi sarkában helyezkedtem el, akkor észbe kapott és hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Hát végre fel keltél! -mondta egy kedves mosoly kíséretében.
-Mi történt? - Erre a kérdésemre le olvadt az arcáról a mosoly és hátra dőlt a fotelban.
- Előbb szeretném meg tudni miért ugrottál ki egy ablakon! - csöndbe maradtam, mint aki nem emlékszik semmire, mert erről képtelen lettem volna most beszélni.
- Nem emlékszel? - kérdezte olyan kedves hangnemben mint mikor először szólt hozzám. Én csak meg ráztam a fejem a kérdésre.
- De a nevedre emlékszel, ugye?
- Uchiha Sasuke. - mondtam egy kis szünet után mintha gondolkodék.
- Én Uzumaki Naruto vagyok. -megint csak meg villantotta a kedves mosolyát, ami egy kis bizalmat adott felé. - De bízhatok benne? Lehet, mert látszik rajta, hogy nem tudná meg játszani magát... - egyszer csak korgott egyet a gyomrom, ezzel félbe szakítva a gondolat menetemet.
- Éhes vagy? Csinálok neked enni. - mondta, majd el is ment valami enni valóért. Fel akartam állni, de egyből össze is estem, mivel egyből fájdalom hasított a lábamba. - pedig itt lett volna a jó alkalom, hogy meg szökjek. De jó ötlet lett volna? Mert jobban bele gondolva nem tudnék hova menni. Itt ráadásul még egy kicsit biztonságban is érzem magam. De biztos, hogy nem maradhatok... - Naruto azonnal sietett is, hogy vissza segítsen a kanapéra.
-Ne nagyon mozogj, mert rengeteg csontod el tört. Nem vagyok orvos, de ezt még én is meg tudtam állapítani. - le ült mellém a kanapéra, majd tovább folytatva amit elkezdett.
-Holnap el viszlek orvoshoz aztán haza...

-NE! - nem hagytam, hogy befejezze és még meg is ilyedt, mert egy picit hangosra sikerült ezt kimondanom.
-Bocsi, csak nem akarok vissza menni. - oldalra néztem mint aki meg van sértődve ő meg úgy nézett rám mintha olyan cuki lennék. Most már biztos, nem tudja meg játszani magát.
-De akkor hova akarsz menni? - úgy csináltam mintha annyira gondolkodnék oedig már rég meg volt a válasz.
-Nem maradhatnék? Csak ameddig ki nem találom, hogy hogyan tovább.
-Maradhatsz ameddig csak akarsz, de a nevelő apámmal vigyáznunk kell, mivel ha meg tudja, hogy haza hoztalak mind ketten megyünk az utcára. - hadarta el az egészet egybe, én meg csak nagyokat bólogattam, hogy mindent értettem.

-Oké, akkor mostmár tényleg kapsz valamit en... - nem tudta végig mondani, mivel kiabálást hallottunk kintről. Mintha két ember veszekedett volna, nem lehetett belőle ki venni semmit, de elég hangosak voltak. Narutora néztem ő pedig idegesen túrt a hajába.

Szóval ez lenne az első fejezet.
Kíváncsian várom a véleményeteket💕
Kicsit rövid lett (szerintem), de a kövi részt hosszabbra fogom csinálni😁 remélem nem vettem el az olvasástól a kedvét senkinek, mert én tényleg próbáltam olvashatóra csinálni😅 hétvégén hozom a kövi részt😊