Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Félelmetes Erő

Suigetsu szemszög:

Jugo szerint már nem volt sok a felfelé vezető lépcsőig. Rohantunk, hogy elérjük Sasukééket. Közben már rengeteg ellenséggel végeztünk.

Karin egész idő alatt, mióta szét váltunk, valamit motyogott magában, és mindkettönket leordított ha hozzá szóltunk.
- Karin, neked mi a bajod?! - eddig normálisan szóltunk hozzá, de már nem bírtam tovább hallgatni.

- Te ne emeld fel a hangod! - háborodott fel, megint.

- Miért? Talán nincs jogom hozzá? - húztam tovább az idegeit, amire már fogcsikorgatva állt meg.

- Ne álljatok meg! Gyertek! - állt meg Jugo is, aki eddig elől ment.

- Neked levegőt venni se lenne jogod! - nézett rám gyilkos tekintettel Karin, a kérdésemre válaszolva.

- Mintha neked több lenne... - mondtan magamnak míg el fordultam, karba tett kézzel.

- Hogy tessék?! - kezdett újra kiabálni. Csak megkérdeztem, hogy mi a baja és idáig fajult az egész egy pillanat alatt.

- Semmi, semmi... - legyintettem, amitől csak még idegesebb lett. Már az öklét felemelve morgott rám, de szerencsére Jugo közbe szólt.

- Ez nem a legjobb alkalom arra, hogy veszekedjetek. Sasukéék már biztos várnak.

- Akkor Karin nyögje ki mi a baja és már mehetünk is. - mutattam a még mindig idegbeteg lányra.

- Karin, attól még, hogy magadban szidod Narutot, Sasuke nem lesz hetero. - magyarázta Jugo, majd megfordult és újra futni kezdett.

Karin kicsit ledöbbenve állt, de amint észre vette, hogy én is futni kezdtem, azonnal követett. Nem kellett sokkal messzebb mennünk, mint ahol az előbb megálltunk, máris a következő szintre vezető lépcső következett. Csak remélni tudtuk, hogy itt nem lesznek újabb ellenségek.
Az első emeleten keresgéltünk, hogy merre mehettek Sasukéék.

( itt lesz egy véres jelenet, úgyhogy aki nem bírja az ~~~ ettől a jelzéstől olvassa tovább)
Végül az egyik folyosó végén hatalmas vértócsa tátongott, amit nem lehetett csak úgy nem észre venni. Egyből szóltam a többieknek és oda siettünk.
Egyre közelebb, és közelebb érve már láttuk az ott elterülő hulla tengert. Levágott végtagok és fejek voltak szerte szét, és persze rengeteg vér a hófehér falakon és padlón.

~   ~   ~

Ennek a hatalmas pusztításnak a közepén, ott térdelt Naruto, Sasukevel együtt. Karin azonnal oda rohant a szőkéhez, aki könnyeit hullatva szorongatta a haldokló Sasuket...

Sasuke vállából csordogált a vér, ami nem akart elállni, valószínű meglőtték.
De erre a gyilkolásra még Ő se lenne képes. Lehet a szőke volt? De az nem valószínű, mivel Ő tartott is attól, hogy ölnie kell...

Karin éppen Sasuke vérzését próbálta elállítani, ami kisebb-nagyobb sikerrel, de végül sikerült. A szőke megpróbálta óvatosan maga mellé ültetni Sasuket, aki csak sziszegve próbálkozott a felüléssel.

- Mi történt? - kérdezte Jugo, szokásos unott hangján. Mintha semmi együtt érzés nem lett volna benne, annyira semmibe vette, hogy Sasuke majdnem meghalt.

- Sasuket lelőtték. - kezdett bele Naruto - De Karin megmentette, úgyhogy nincs baj. - karolta át fél kézzel a neki dőlt Sasuket.

- És ez a rengeteg halott? - folytatta a faggatózást a narancs hajú.

- Én voltam. - mondta halkan, le sütött szemmel Naruto.

- TE?! - kérdeztük egyszerre Karinnal. Jogos volt a meglepettségünk, mivel nem néztem volna ki pont belőle, hogy ilyenekre képes.
- Igen...

- Mint egy róka... - suttogott közbe Sasuke, elhaló hangon.

- Hogy micsoda?

- Olyan volt, mint egy veszett róka... - adott választ a kérdésemre, mostmár valamivel hangosabban.
- Hirtelen nagyon gyors lett, aztán mindenkire rá ugrott és beléjük harapott. Meg is haltak vérveszteségben... - magyarázta lassan, még mindig nagyok halk volt, de tisztán értettük mindent. Az nagy előny lehet számunkra, hogy Naruto ilyenekre képes, de ki tudja, nem-e támad ránk. Nem csak mi rémültünk meg, de Naruto is félt saját magától.

- Tovább kéne mennünk. Az ellenség nemsoká utol ér minket. - szólt halk nyugodt hangján Jugo, majd Sasuke megpróbált feltápászkodni, a szőke segítségével.

- Sasuke neked ilyen állapotban biztos, hogy kéne jönnöd? - néztem végig a nyúzott, megviselt alakján.
- Így nem fogod tudni tartani velünk a lépést. - magyaráztam meg jobban az előző kérdésem. Csak szúrós szemekkel méregetett, hogy mégis ki vagyok én, hogy csak úgy megmondom, mi a jó neki.

- Ebben most kivételesen igazat kell adnom Suigetsunak. - tartotta fel egyik kezét Karin, miközben kelletlenül és lenézően tekintett rám.

Sasuke egy pillanatra gondolkodásba esett, majd végül mit sem törődve az előbbi aggodalmainkkal, próbált tovább menni, de a fájdalmai miatt ez nem igazán akart össze jönni.

- Akkor is tovább fogok menni, ha tetszik nektek, ha nem! - emelte fel a hangját, mintha szenvedne és már csak a fájdalom miatt ordított volna fel.
- Ha már idáig eljutottam, nem fordulok vissza... - keserves hangját hallva, úgy éreztem nincs értelme tovább győzködni.

- Naruto - szólítottam meg a szőkét - Ha jót akarsz Sasukének, akkor most nem hozod velünk. Segíts elvinni Őt egy biztonságos helyre és zárjuk le végre ezt az ügyet. - Pár pillanatig még hezitált, de végül rá bólintott. Sasuke csak zavartan járatta a tekintetét köztem, és a szőke között, majd heves ellenkezésben tört ki. Narutoval ezt meg sem hallva, csak vonszoltuk végig a folyosón, majd egy üres szoba előtt álltunk meg. Ez volt az egyetlen olyan szoba amiben ott felejtették a kulcsot. Sasuket gyorsan raktuk le a szoba közepére, majd kirohanva onnan bezártuk.

- Hidd el Sasuke, így mindenkinek jobb lesz. - szólt neki Naruto, az ajtó túl oldaláról.

Sziasztok!
Már korábban mondtam, hogy már csak 2-3 rész lesz, de úgy döntöttem, jobb lenne ha tovább tartana a sztori, ezért megpróbálom kicsit részletesebben leirni és persze élvezhetőbben😁

És hát...

Nagyon szépen köszönök minden olvasást, voteot és kommentet én tényleg nem számítottam ennyire😍❤️
És igen van egy pár fejezet előre meg irva, csak azokat előtte át kell néznem, de kicsit több idő mert hogy itt a suli meg nem mindig van kedvem, de igyekszem😑😅

Köszönöm, hogy elolvastad💕