Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Üzenetek

Sasuke szemszög:

Csendben sétáltunk a kihalt utcákon a Naruto által említett kávézó felé. Egyikünk se akarta megtörni a csendet, csak haladtunk tovább. Látszott, hogy Naruto nem siet, élvezte, hogy kicsit kimozdulhat. Lehet nekem is meg kéne próbálnom élvezni?

- Milyen messze van még a kávézó, Naruto? - felé fordultam, de ő csak nézett előre és sétált tovább.
- Már nem kell sokat sétálni, nyugi. - válaszolta egy kis mosollyal vegyítve. Zsebre tettem a kezem, majd láttam, hogy egy sikátor mellett kell majd elhaladnunk. Őszintén kicsit tartottam a sikátoroktól, és ez csakis a főnöknek köszönhető, mivel ha nem végeztem a dolgom mindig oda vitt elverni.

Nem mutattam ki a félelmem, csak tovább sétáltam Naruto mellett. Mikor a sötét sikátor mellett voltunk, megcsapott a hüvös szél, ami onnan áradt. Benéztem, mert mégis csak hajtott a kíváncsiság, majd pár villogó tekintetet fedeztem fel. Futkosott a hátamon a hideg, ahogy bepillantottam a nyirkos utca részbe, majd Naruto vissza rántott a valóságba.
- Sasuke... Mit nézel annyira? - vissza sétált mellém, mivel én észre sem vettem, hogy ott megtorpantam. Ahogy Naruto oda ért mellém, a szemek eltűntek, üres sötétséget hagyva maguk után.

- Gyere Sasuke, már majdnem ott vagyunk. - megindult volna, de látta, hogy a szép szóval nem megy semmire, ezért megfogta a kezem és úgy mentünk tovább. Éreztem rajta, hogy nem csak azért fogta meg a kezem, hogy elvigyen onnan.

Ugyan azt a tekintetet éreztem a hátamon, mint ami a sikátorból figyelt. Naruto is egyre feszültebbnek tűnt, biztos ő is látta a szemeket.

Mikor hátra fordultam nem láttam senkit, így jobbnak láttam nem idegeskedni ezen.

- Itt vagyunk. - Naruto elengedte a kezem, majd besétáltunk a kávézóba. Ahogy beléptünk Narutot egy szőke srác(?) jött köszönteni, biztos az egyik barátja.

- Szia Naruto! - jött oda hozzánk egyből - a barátod?

- Ő Sasuke, öhm... Most költöztek ide. - vakargatta Naruto a tarkóját, mint általában.
- Deidara vagyok. - mosolygott egyet a másik szőke, majd pár szót váltottak Narutoval, utána leültünk egy asztalhoz.

- Ez a... Srác a barátod? - fordultam a szőke barátom felé, aki egyből rám kapta tekintetét.
- Igen, együtt jártunk általánosba, és ő most itt dolgozik. - rám mosolygott, nekem viszont eszembe jutott egy kérdés, amit nem biztos, hogy jó ötlet megkérdezni.

- És... Miért néz ki kicsit úgy mint egy lány? - halkabbra vettem a szót, Naruto viszont csak nevetett egy aprót.
- A suliban mikor először megláttam én azt hittem, hogy lány és egy kicsit meg is sértődött. - halkan mesélte a régi emlékeit. Úgy tűnt már nem találta kínosnak őket, most már csak nevetett rajtuk.

Naruto szemszög

Sasukeval már a kávénkat ittuk és úgy tűnt Sasuke egész jól érzi magát. Én viszont ideges voltam, mert az álmomban eddig a két reggeli incidens és ez a sikátoros dolog is benne volt. Már homályosabban emlékszem mi is fog most történni. Annyira emlékszem, hogy ami itt fog történni az később fontos lesz.

Bizonyára az aggódás az arcomra is kiült, mivel Sasuke észre vette, hogy nincs minden rendben.
- Naruto, baj van? - a tekintetem kereste, míg én rendezni próbáltam az arcvonásaim. Rá néztem, egy erőltetett mosollyal, de úgy látszik nem olyan meggyőző.
- Minden rendben.

- Nekem nem úgy tűnik. Reggel óta ideges vagy. - próbáltam állni a tekintetét, de az ónix szemei szinte a lelkembe láttak. Leolvadt a mosoly az arcomról, és nem bírtam tovább a szemébe nézni.

- Figyelj, nekem elmondhatod. - már Sasuken is látszódott, hogy aggódik. Hátra dőltem és lehajtottam a fejem. Nem szerettem volna ha ilyen miatt aggódik, de úgy tűnik nincs más választásom.

Viszont mielőtt megszólalhattam volna, valaki olyan hirtelen rontott be  a kávézó ajtaján, hogy az mintha kiakart volna törni. Egy fekete hajú srác volt, hófehér bőrrel. Deidara oda sietett hozzá és valószínű leszidta valamiért, majd elküldte hátra dolgozni.

Megvan! Ez a srác később fontos lesz az álmom szempontjából.

Megittuk a kávénkat, közben lényegtelen dolgokról beszélgettünk Sasukeval. Majd a fekete hajú kijött, hogy össze szedje a kiürült kávés csészéket.

Le sem vettem róla a szemem, és ez valahogy nem is zavarta. Minden mozdulatát követtem, alig észre vehetően.

Miután eltűnt a hátra vezető ajtó mögött, pár perc után megszólalt a telefonom. Egy ismeretlentől kaptam üzenetet. Először nem akartam megnyitni, de végül kicsit félve rá nyomtam...

De mielőtt egy pillantást is vethettem volna az üzenetre, Sasuke kikapta a kezemből és kikapcsolta, rá se nézve. Csak engem nézett kicsit idegesen. Álltam a tekintetét, majd meg szólalt, viszont a hangja inkább aggódó volt és csalódott, nem bosszús mint a nézése.
- Tudom, hogy van valami baj. - már át lát rajtam, de miért nem nézte meg a telefonom? - Miért nem mondod el? Nem bízol bennem? - halkan beszélt és csalódottan. Lassan az arca is szomorúvá vált, mint a hangja.

Nem mondtam semmit, csak lehajtottam a fejem, mivel ebből már hiába próbálom kibeszélni magam, tudom, hogy át lát rajtam.

Sasuke szó nélkül felállt és elhagyta a kávézót. Felkaptam a fejem, gyorsan Deidara kezébe nyomtam a pénzt és Sasuke után siettem. Amint kiértem, Sasuket kerestem a tekintetemmel, de már rég eltűnt.
- Nem hiszem el... - kétségbe esetten rohantam az egyik irányba.

Lehet már az elején el kellett volna mondanom? De akkor aggódott volna és az nem tett volna jót neki. Így viszont elveszítettem. Olyan egy hülye vagyok...

Megálltam a sikátor mellett, ami mellett a kávézó fele haladtunk el. Lihegve álltam meg a térdeimre támaszkodva.

Pár perc múlva, mikor már rendeztem a légzésem elő vettem a telefonom. A gondolataimat nem sikerült rendezem, ezért is még mindig ideges voltam.

Elő kerestem Sasuket és megpróbáltam felhívni, nem sok reménnyel. Lassan leengedtem a telefonom és az idegességem tovább fokozódott.

Mire számítottam? Hogy majd felveszi és újra jóban leszünk?
- Miért vagyok ilyen szerencsétlen?! - a hajamba túrtam, a lábaim pedig fel adták a szolgálatot és a földre rogytam. Csak néztem a talajon heverő telefonom és kétségbe esve kerestem a fejemben a választ, hogy ilyenkor mégis mit kéne csinálnom.

- Miért...? Miért... - halkan, szinte nyöszörögve hajtogattam ezt a szót, mintha ez bármi vigaszt nyújtana, mintha így könnyebb lenne megtalálni a választ.

- Ha csak itt sírsz nem leled meg a választ... - a hátam mögül szólalt meg a kissé ismerős hang. Kikerekedett szemekkel szorítottam tovább a fejem és lassan néztem a hang forrása felé.

Hátra fordulva meg is láttam az arcot amit annyi ideje nem is láttam. Az arcot amit nem is hittem volna, hogy újra látom. Az arcot amit eddig élőbe nem is volt szerencsém látni...
- Te...?

Sry hogy ilyen uncsi lett ez a rész, de azért remélem tetszett🥰

Úgy döntöttem inkább ma rakom ki ezt a részt, ha már a könyv ajánlót kiraktam😅
Itt is mondom, ha valakit érdekel van egy Kakashi x oc könyvem
Ha gondolod olvass bele😁

Remélem kivácsiak vagytok a folytatásra😉 most nem árulok el semmit a kövi részből, majd olvassátok el😜 jövő héten hozom a kövi részt addigra is ha tetszik kommenteket és voteokat szívesen fogadok💕