Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Ismerem?

Naruto szemszög:

Reggel arra keltem, hogy még mindig a kórház egyik hófehér, fertőtlenítő szagú szobájában vagyok, de most itt volt velem Sasuke is. Én egy széken ülve aludtam el, Sasuke ágya mellett. Mikor fel ébredtem, láttam, hogy Sasuke nyomkodtja a telefonom. - Nem otthon hagytam? - mikor észre vette, hogy már én is fent vagyok kikapcsolta a készüléket, fel ült és át nyújtotta nekem.
- Jó reggelt. - mondta kedvesen, amennyire tőle tellett és még mindig tartotta a kezében a telefonomon.
- Neked is. Mit keresett nálad a telóm? - közben el vettem tőle, de nem tettem el, csak tartottam a kezemben.
-Ott volt a  kabát zsebedben. És már rég óta érdekelt, hogy miért olyan jó ez, úgyhogy meg néztem. - a hangja közömbös volt és a kezemben tartott készüléket nézte.
- Neked nem volt telefonod? - erre csak arányosan meg rázta a fejét.
- Aha... Vegyek egyet?
- Nem kell! Annyit azért tudok, hogy drága és nem hiszem, hogy jó lenne most ilyenekre költeni a pénzed. - tiltakozott, én meg nem láttam értelmét tovább folytatni ezt a vitát, szóval témát váltottam.
- Mesélsz magadról egy kicsit?
- Miért érdekellek annyira?
- Te tudsz már rólam pár dolgot, én is szeretnék tudni rólad. - Sasuke keservesen mosolygott, majd a szemembe nézett.
- Nem mondok túl sokat, de elmondom dió héjban mi történt eddig velem. - én csak ültem, mint egy kisgyerek aki várja az esti mesét. - Szóval emlékszel még, hogy honnan ugrottam ki? - én csak bólogattam, hogy emlékszem - Ott tartottak, olyan volt mint egy börtön. És az volt a feladatom, hogy pénzt termeljek a főnöknek és hidd el, hogy akaratom ellenére történt ez az egész.
- Hát azt elhiszem. De, hogy kellett pénzt... - belém folytotta a szót mivel hamarabb válaszolt a kérdésemre.
- Kurvának használtak. - csak meredt maga elé és ezek után egy hang se jött ki a száján. Úgy meg sajnáltam, rossz volt nézni ahogy az emlékei miatt szenved most belül. Nem tudom milyen az, ha eszközként kezelik az embert, de nem kívánom senkinek.

Ekkor be nyitott az a bizonyos nővér - hát, ez is mindig a legjobbkor jelenik meg...
-Sasuke-kun, haza mehet. - idegesnek látszott, bár ez a hangján is hallatszott. Jobbank láttam nem törődni vele, inkább segítettem Sasukenak ki menni a kocsiig, miután fel öltözött. Be ültünk és rögtön ezután kétségbe esett pillantást küldött felém.
- Láttál valami gyanúsat?! Bárkit vagy bármit?! - láttam a félelmet tükröződni a fekete szemeiben.
- Öhm... - nem szeretném ha emiatt kéne most aggódnia, még csak most jött ki a kórházból, lazítania kéne.
- Nem semmit.
- Biztos?! - a tekintetétől már én is kezdtem pánikba esni. De uralkodnom kell magamon, nem mondok neki semmit ami miatt aggódnia kéne.
- Biztos! - elforgattam a kocsi kulcsát és beinditottam.

Az út haza felé csendben telt, viszont Sasuke helyett én kezdtem el aggódni. - Jó döntés volt el hallgatni Sasuke elől? Végül is, az a pasas lehet, hogy csak várt... Vagy lehet pedofil! Nem! Nem lesz semmi baj! Meg védem Sasuket! - erre az el határozásra jutottam, majd szépen lassan meg érkeztünk, a számomra jól ismert kis ház elé.

- Remélem Ero-sennin nincs itthon. - ezt inkább magamnak mondtam, elő halásztam a kulcsokat és ki nyitottam az ajtót. - ezek szerint nincs itthon - Segítettem Sasukenak, mert még mindig nem tudott rendesen járni és le ültettem a kanapéra.

-Naruto minden oké? Mert mióta be szálltunk a kocsiba feszült vagy. - sosem tudtam meg játszani magam, mert nem láttam értelmét, de most viszont nagyon  jól jönne...
- Minden rendben. - mosolyogtam egyet, de Sasuke reakciójából ítélve, nem volt valami meggyőző. Fel állt a kanapéról és lassan ide sétált hozzám. Mikor ide ért, szembe állt velem és meg ölelt. Nem tudtam mit reagáljak, mert eléggé meg lepődtem. Jól esett az ölelés, de fiúval ölelkezni... Végül bizonytalanul, de vissza öleltem, amin éreztem, hogy még ő is meg lepődött. Gondolom arra számított, hogy el lököm. Az, hogy vissza öleltem önbizalmat adott neki és szorosabban fonta a karjait a nyakam köré.