Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Boldogság (vége)

Sasuke szemszög:

A nap befurakodó sugarai keltettek és az ahogyan pár madár az ablak melletti fán dalolászik. Teljes nyugodtság kerített magába, ahogy feküdtem a puha ágyon. A világért se keltem volna fel, a már régóta várt és jól megérdemelt alvásomból. Éreztem még valaki jelenlétét, de nem érdekelt. Csak pihenni akartam, semmi mást. Éreztem ahogy egy kéz simít végig az arcomon, erre pedig muszáj volt kinyitnom a szemem. Egy kis hunyorgás után, a hirtelen fény miatt, Naruto mosolygós arcával találtam szembe magam ami engem is mosolygásra késztetett.
Megpróbáltam lassan felülni, majd az ajtó mellett a falnak támaszkodó bátyjámat vettem észre.

- Bátyó! - Itachi, talán az életben először mosolygott, majd lassú léptekkel haladt az ágyam felé, és ült le a szélére. Most néztem csak jobban körbe a szobában. Minden fehér volt, vagy legalábbis a legtöbb dolog az volt, és a fertőtlenítő jellegzetes szaga terjengett mindenhol.

- Végre vége...

- Ezt mondtad tegnap is. - nevetett egy aprót Naruto, majd közelebb hajolva egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra. Itachiról teljesen megfeledkezve, csak egymásra figyeltünk. A nyelvét is át vezette a számba, miközben végig simított az arcomon.

A csókunk megszakadt, amint meghallottuk Itachi ,,köhögését". Furcsállva nézett mindkettőnkre, de főleg rám.
- Bocs bátyó. Szóval, Naruto a barátom. - kínos nevetésemet nézve, csak elmosolyodott, majd felállt és az ajtó felé ment.
- Akkor magatokra hagylak titeket. - azzal becsukva maga mögött az ajtót kisietett a szobából.

Visszafordulva a szőkéhez, találkoztam a tekintetével, amiben könnyen el is mélyedtem. Csak néztem a boldogságot sugárzó tengerkék íriszeit.
- Szeretlek. - törte meg végül a csendet, ezzel az egyetlen kis szóval.

- Én is szeretlek.

*        *        *

Haza felé tartottunk, kézen fogva. Talán egész életemben nem mosolyogtam ennyit, mint ma délelőtt, de annyi baj legyen. Út közben találkoztunk Sakurával, aki most nem csak engem, de Narutot is hiányolta. Izgatottan szaladt ide hozzánk, majd elhadarva mindent amit eddig mondani akart nekünk már indult is volna tovább.

- Sakura, most egy kicsit lassabban. - kérte a lányt Naruto, aki már el is kezdte mondani.
- Ja, csak annyi, hogy megyek a kávézóba, mert ott találkozunk a többiekkel és ha már végre elő kerületek akkor gyertem velem. Egyébként... Miért vagytok tele ragtapasszal és miért fogjátok egymás kezét? - mutogatott arra amiről éppen beszélt, majd ugyanolyan furcsállóan nézett ránk ahogy eddig mindenki tette.

- Hát hosszú sztori, de a lényeg annyi, hogy együtt vagyunk. - vakargatta Naruto a tarkóját, én pedig bólogattam. Sakura elképedve járatta a tekintetét köztem és a szőke között, úgy tűnik csak Ő nem tudta. Miután végre kicsodálkozta magát elindultunk a kávézóba.
Egész út alatt, csak Naruto járt a fejemben és, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy rá találtam. Pontosabban Ő rám. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, és most úgy gondolom életem egyik legjobb döntése volt, hogy kiugrottam az ablakon.

- Sasuke? - nézett rám Naruto, miután észre vette a hatalmas mosolyt az arcomon.
- Semmi, csak eszembe jutott pár dolog. - mosolyogtam továbbra is. Sakura nagyon elől ment, mintha sietett volna úgy kapkodta a lábait.

- Tudod... - kezdett bele a szőke - Örülök, hogy aznap nem maradtam otthon, és megtaláltalak téged...

Sziasztok!
Nos igen, itt a vége, sajnos😞
De fel a fejjel, ugyanis még egy csomó könyv van tervben, köztük rengeteg Sasunaru is😉
Ez a rész már tényleg csak egy ilyen happy endnek volt jó, de remélem tetszett

És sok sok keksz azoknak akik végig olvasták 🍪🍪🍪🏆🏆

Köszönök szépen minden kommentet, voteot és olvasást🥰
Legyen nagyon szép napotok💕