Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Fogság

Elegem lett abból, hogy az emberek folyton csak hazudnak. Kár volt azt hinnem, hogy Sasuke más... Eddig bárkivel találkoztam csak a képembe hazudott.

Már minden mindegy alapon bolyongtam a hatalmas épületben. Egyik folyosó jött a másik után, a végén pedig már azt sem tudtam hol vagyok. Egy olyan részre értem ami valahogy más volt mint a többi. Mintha folyamatosan figyelnének. Nagyon idegtépő volt, de nem szabadott volna foglalkoznom vele, csak egy kiút kellett volna.

- Hát végre meg vagy! - szólt a hátam mögül a túlságosan is jól ismert hang. Az apám amennyire csak sikerült neki, olyan közel férkőzött hozzám anélkül, hogy észre vettem volna.

- Miért? - ez volt minden amit jelen pillanatban ki tudtam ejteni a számon, ugyanis rengeteg gondolat keringett a fejemben, de ez a kérdés mindent egybe foglalt.

- Sajnálom, Naruto... - habár a külseje nem hasonlított egy átlagos emberéhez, és az arca is elég megviselt volt, a szemeiben tükröződött a bűntudat és, hogy tényleg sajnálja az egészet.
- Nem tudtam tenni... Semmit... - könnyek szöktek a szemembe, ahogy hallottam a fájdalmat a hangjában.
- Nem tudtalak megvédeni titeket... De még magamat sem... - össze szorított szemmel mondta tovább én pedig kénytelen voltam megölelni. A karjaiban végre éreztem, hogy van egy apám és nem vagyok egyedül.

- Menekülj! Amíg tudsz... - tolt el magától, már Ő is a könnyeivel küzdve. Tisztán láttam végre a dolgokat, és tudtam, hogy hülyeségét csinálok. Vissza kell mennem Sasukehez, még ha haragszom is rá. Most Ő az egyetlen aki ki tud innen vinni. Bólintottam még egy utolsót és elrohantam. Sietnem kellett, mert ki tudja, hol járhat Sasuke.

A borzasztó tájékozódásomnak köszönhetően, nem igazán sikerült megtalálni merről jöttem. Szorított az idő, de a nagy keresés közben vétettem egy hatalmas hibát. Nem törődtem azzal, hogy bármikor lebukhatok, csak rohantam.

Mikor sikerült megtalálni az ajtót ami a cellákhoz vezet, benyitottam volna, de valaki megelőzött. Két őr volt, de az egyik Sasuket fogta le. Furcsán és dühösen néztek egyszerre, az Uchiha pedig aggódva tekintett rám.

- Sasuke... - az egyik őr még gyilkosabb tekintettel meredt rám miután megszólaltam.

- Szóval te vagy a társa! - fel sem fogtam mi történik, csak lefogtak engem is. Mindkét férfi furcsállta, hogy nem reagáltam semmit, ezért óvatosabban is vittek.

Végül arra vittek mindkettőnket ahova az előbb elrohantam. Hátra kötötték a kezünket és úgy dobtak be egy sötét szobába.

- Sasuke...

- Sajnálom... - mondta halkan lehajtott fejjel. Közelebb mentem hozzá, de nem különösebben foglalkozott vele.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el. De...

- Sasuke! - erre azonnal felkapta a fejét és nagy szemekkel nézett rám. Mintha az apám az előbb úgy nézett rám, könnyekkel küszködve. Közelebb hajoltam hozzá, míg az ajkaink is össze értek. Sasuke a pár pillanatnyi meglepődöttség után viszonozta a csókot. Nem érte be az egyszerű csókkal, ahogy én sem, pedig még valamilyen szinten dühös voltam rá. Nem akartam elveszíteni még egy embert főleg nem Sasuket, így kénytelen voltam megbocsájtani neki.

Sasuke csak egyre jobban mélyítette el a csókot, a nyelvét is át vezetve az én számba. Hosszú percekig tartott, a külvilág is meg szűnt létezni körülöttem, minden figyelmem Sasuke puha ajkainak szenteltem. Miután elváltak ajkaink egymás szemébe néztünk.

- Megbocsájtok, de... Bizonyítsd is be, hogy bízhatok benned! - Sasuke magabiztosan mosolygott egyet, az előbbi összetört énje pedig csak úgy köddé vált.

- Ígérem, hogy kiszabadítalak innen! - felállt és mögém sétált. Megpróbálta elrágni a kötelet ami még mindig a csuklóm szorította. Sokadik próbálkozására sem sikerült, majd végül inkább feladta és vissza ült mellém.

- Ilyen gyorsan sikerült megbékélned velem? - kérdezte mosolyogva. Csak behunytam egy pillanatra a szemem, végig gondolva mit is akarok mondani.

- Nem tudom... Bánt, hogy hazudtál, de nem akarlak elveszíteni, és ez az érzésem erősebb mint a másik. Úgyhogy kénytelen vagyok megbocsájtani. - oda hajolt hozzám még egy rövid csókra, majd úgy döntött valamit megpróbált kezdeni a szabadulásunk érdekében.

Végül a helység sarkában talált egy éles üveg darabot és megpróbálta elvágni a saját kötelét. Miután sikerült neki, engem is megszabadított tőle.
Miután a kezem megszabadult a szorító kötéltől, Sasuke nyakába ugrottam és a vállába fúrtam a fejem.

- Szabaduljunk ki innen! - tolt el magától pár perc után, majd egyből valami szökéshez szükséges után kezdett kutatni.

Pár perc múlva sóhajtva ültünk le mindketten a szoba közepére.
- Semmi... Ez reménytelen! - mondta kedvetlenül Sasuke. Már bennem is kezdett meghalni a remény, hogy van innen kiút.

- De kell lennie megoldásnak! - néztem rá komolyan, de Ő szemében szinte megcsillant a szó, amit sokszor megkapok, naiv.

- Nem intézheted el annyival, hogy benyögsz egy ,,dattebayo"-t és minden varázs ütésre a régi lesz. Nekünk itt a vége... Fogadd el. - be kellett látnom valahol igaza volt, de feladni sosem fogom, még az Ő kedvéért sem.

Megint csak felálltam és valami használható után kutattam, de még mindig semmi nyoma nem volt a szabadulásnak. Sasuke megterhelt arckifejezését felvéve nézte, hogy mit csinálok. Hiába kerestem bármit is semmi nem volt a helységben.

Kezdtem volna ténylegesen feladni, majd hangokat hallottam kint. Hallgatózni kezdtem, a hangok pedig Sasuke fülét is meg ütötték.

- Ezek a többiek! - fordultam Sasuke felé egy halvány mosolyt megvillantva, majd kikiabáltam a többieknek.
Egyből meghallották a hangom és ide is siettek.

- Várjatok, kiszabadítunk! - mondta a fal másik oldaláról Suigetsu, mire én hátrébb álltam. Dübörgést hallottam, majd a fal a másik pillanatban már át volt törve. Jugo sikeresen át törte a falat, amit annyival elintézett, hogy teljes erőből neki rohant.

- Most, hogy kimentettünk titeket, végre végezhetünk Danzouval! - mondta magabiztosan Karin, majd a fegyvereket össze szedve siettünk, hogy végre pontot tegyünk ennek az ügynek a végére.

Hát sajnos vészesen közeledik a történet vége 😢
Még körül belül 5-6 részt tervezek és utána sajnos vége, de még rengeteg ötletem van úgyhogy senki se aggódjon😉
Fura lesz befejezni az első könyvem, de egyszer ennek is meg kell történnie ¯\_(ツ)_/¯
Köszönöm szépen, hogy elolvastad 💕