Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Tudják?

Lépéseket hallottam és eltoltam magamtól Hinatát, hogy felálljak.
Ahogy felálltam Ő is így tett és mielőtt lenyomhattam volna az ajtón a kilincset, valaki megelőzött a túloldalról.

Először azt hittem, hogy csak Ero-sennin lesz, de tévedtem, ugyanis Sasuke állt a szobám előtt.
Nem érdekelt, hogy Hinata még ott volt, gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam.

- Hiányoztál... - súgta a fülembe, hogy csak én halljam.
- Te is nekem.

- Öhm... Azt hiszem... Én megyek is. - Sétált ki Hinata a szobából vörös arccal. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi, csak hogy Sasuke végre itt van.

- Nem is mentem el olyan sok időre. - nevetett egy aprót, miközben a tőle telhető legszélesebb mosolyt lehetett rajta látni.
- Pedig igenis sok idő volt. - megint csak nevetett egyet, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. Mintha ebben a csókban az elmúlt pár hét összes felhalmozódott érzelme lett volna.
Eközben teljesen elkerülte a figyelmünket, hogy Hinata még vissza jött és csak azután vettük észre, hogy itt van miután elváltunk.

- Cs-csak itt maradt a pulcsim.... - nézte a földet vörös arccal, majd sietve ment ki a szobából és vissza sem nézett. Narutonak csak most jutott eszébe, hogy teljesen össze törte a lány szívét, ugyanis tudta, hogy szerelmes belé.

- Egyébként elárulnád hol voltál? - néztem Sasukera, aki ezek után komolyan nézett rám.

- Szereztem fegyvereket és társakat akikkel legyőzhetjük a főnököt. - nagy szemekkek néztem rá, hogy mégis mire készül.
- Röviden, hogy még te is megértsd, lefogjuk győzni a főnököt, hogy ne jelentsen többé fenyegetést.

- Van választásom?

- Nincs.
Ezzel az egyszerű válasszal letudta a dolgot és ment is ki. Követtem Őt egészen a bejárati ajtóig, ahol kint álltak még hárman.

- Ők itt Karin, Jugo és Suigetsu. - balról jobbra mutatta be az új társainkat, és ahogy végig néztem rajtuk éreztem, hogy az egyikkel nem fog minden simán menni.
- Ő pedig Naruto. Most pedig, hogy mindenki tudja ki kicsoda, Dobe beengedsz minket ugye? - mintha nem várt volna más választ az igenen kívül, úgy kérdezett, utána beengedtem a többieket.

- Tehát, - kezdett bele Sasuke, miután mindenki elfoglalta a helyét - ugye minenki ismeri a ,,Főnököt" és most azért vagyunk itt, hogy kidolgozzunk egy tervet amivel megállíthatjuk.
Mondanám is az ötleteimet...

*      *      *

Sasuke pár óráig magyarázott, hogy hogyan kéne legyőzni ezt a bizonyos főnököt, majd végre leállt az ötleteléssel.
- Van kérdés? - mintha mindenki valami féle álomvilágból riadt volna fel úgy rázták a fejüket.

- Ha nem figyeltek mind meghalunk! - csapott Sasuke az asztalra amitől mindenki összerezzent, csak én nem és erre Sasuke is felfigyelt.
- Naruto, most nem gondolhatsz rám úgy, mintha... Szóval ez most komoly! - javította ki magát a mondat felénél, mert nem lenne jó ha kiderülne, hogy Ők ketten együtt vannak.

-,,Mintha..."? Mit kezdtél el mondani, Sasuke? - Karin kíváncsian fordult az Uchihához, aki valami féle hazugságon agyalt. Főleg Karinnak nem kéne megtudnia, mert akkor biztos, hogy elszabadul a pokol.

- Az most mindegy...

A kis megbeszélésükön többet nem merült fel ez a téma, de ez nem azt jelentette, hogy nem felejtették el. Karin szinte egyáltalán nem figyelt, csak azon járt az agya mi jöhetett volna a ,,mintha" után.

- Mindenki megértett mindent? - kérdezte még utoljára Sasuke, majd mindenki egyszerre válaszolt egy ,,igen"-nel.

*     *     *

Másnap arra keltem fel, hogy egy rakat üzenet várt a telefonomon. Álmosan kászálódtam ki az ágyból, majd a felvettem a telefont és láttam, hogy majdnem az egész osztály üzent nekem. Mire az üzenetek végére értem Sasuke pont akkor sétált be a szobába két bögre teával.
- Tudják.

- Tudják? - nézett értetlenül Sasuke.

- Tudják.

- Tudják? - az Uchiha már aggódni, hogy mégis miről van szó.

- Tudják...

- Na jó, kik és mit? - vette fel a szokásos semmit mondó arckifejezését.

- Az osztálytársaim, hogy melegek vagyunk. - eddig higgadt voltam, most viszont egyre idegesebb kezdtem lenni. Sasuke egy nagy sóhajt elengedve leült mellém, a kezembe nyomva az egyik bögrét.

- Hadjuk... Holnap, ha minden rendben megy akkor megtámadjuk a Főnököt.

- M-Mi? Öhm... Máris? - kicsit meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megyünk.

- Igen, ha Suigetsu sikeresen kideríti a tartózkodási helyét és, hogy mi lehet a gyenge pontja akkor már holnap este indulhatunk. - látszott rajta, hogy van még valami amit mondani akar, csak nem akarja elmondani.
- Sasuke...

- Nem akartalak bele rángatni! És nem akarom, hogy közben meghalj! Én szeretném ha itthon maradnál. - össze szorított szemekkel beszélt, de ennyire aggódni még sosem láttam. Az tény, hogy igaza volt, de nem akartam itthon maradni.

- Sasuke... Ha már meghalok, akkor veled akarok.

Bocsánat, hogy itt abba kell hagynom, de úgy érzem, hogy már túl hosszú lenne a részt ha folytatnám😅
Szerintem kezd Banana fish feelingje lenni ennek az egésznek 😏
És meg van az 1k olvasás😁😋
Nagyon szépen köszönöm, és örülök, hogy már ennyien elolvastátok💕

Kíváncsian várom a véleményeket
Jövő héten hozom a kövi részt💞
Sziasztok!