Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Egy Álmatlan Éjszaka

Sasuke szemszög:

Naruto félbe hagyta a mondatát, mivel mindketten kiabálást hallottunk kintről. A szőke bele túrt, az amúgy is kócos hajába, majd el kezdett járkálni.
-Na most mi lesz? Basszus... - már az arckifejezése is kétségbe esettre váltott és segély kérően rám nézett.
- Ne nézz rám, te akartál ide hozni. Találj is ki valamit! - vontam fel a szemöldököm és mire be fejeztem a mondatot, Naruto hirtelen fel kapott és gyorsan be vitt a szobájába. Én csak értetlenül néztem rá, majd sietett volna ki, de az ajtóba vissza fordult.
- Ha vissza érek hozok kaját. Te addig keress valami ruhát, ha nem tudsz egyáltalán fel állni akkor várj meg és segítek. - az arca már nem volt kétségbe esett, sokkal inkább határozottá vált.

- És te most hova mész?
- Megyek és lenyugtatom apámat... - mondta és egyből ki viharzott az ajtón. Megint itt vagyok, egyedül, egy hűvös szobában. Itt hideg volt mivel az ablak nyitva maradt. Nem volt erő a lábaimba, így nem tudtam használni őket. Úgy szerettem volna le feküdni és aludni egyet, úgy, hogy nem kell idegeskednem, de nem akartam más ágyán aludni. A földön is elaludtam volna, de Naruto az ágyára rakott le. Korgott még egyet a gyomrom, jelezve, hogy jó lenne enni egy kicsit. - Most már tényleg nem bírom, ennem kell valamit. Naruto elvileg most kint van, tehát nem lesz baj ha gyorsan ki megyek és hozok magamnak valamit enni... - kidolgoztam magamban ezt a tervet és már indultam volna, de el is felejtettem, hogy a lábaim nincsenek a legjobb formában. Ezért a tárgyakba kapaszkodva próbáltam legalább az ajtóig el jutni.

Először az ágyba kapaszkodva, majd az ágy melletti íróasztalba. Ezeken kívül még az asztallal szemben volt egy ruhás szekrény. Lassan, de biztosan eljutottam az ajtóig és ki is mentem rajta. - Már csak a konyháig kell el mennem és vissza. - ez így nagyon egyszerűnek tűnt, de hát egy ilyen nyomoréknak, mint amilyen jelen pillanatban vagyok, nem igazán könnyű. Mikor még a falba kapaszkodtam meg jelent az ajtóban, az apjával kínlódó Naruto. Leírhatatlan arckifejezése volt, nem lehetett el dönteni, hogy dühös vagy kétségbe esett. - Mégis mi történhetett ott kint?

Naruto szemszög:

Mosolyogtam még egyet Sasukenak, majd ki siettem apámhoz. És ahogy gondoltam, ott vitatkozott a szomszéddal ahogy általában, ha iszik.
- De mondom, hogy nem érdekelnek a virágaid! Mé' nem ültetted őket máshová?! - mondta idegesen drága nevelő apám. Oda siettem, nehogy a végén még vér folyjon.
- Hát itt meg mi történik?!
- Naruto! - mosolygott rám kedvesen- miért nem alszol még? Ilyenkor már rég az igazak álmát alszod.- ott állt előttem, alkoholtól büdösen, az ősz hajával...
- Te meg miért ilyen későn érsz már megint h...
-BOCSÁNAT, hogy meg szakítom ezt a kis beszélgetést - vágott közbe a ,,csodás" szomszédunk - de Jiraiya, hányszor mondjam el, hogy ne taposs a rózsáimon?! - a nő a kerítés túl oldalán már szinte tüzet okádott, mint valami házi sárkány.
- Mondtam, hogy ne ide ültesd el a hülye virágaid, Kurenai! - na igen, ezzel a szomszéddal rengeteg probléma volt, és lesz is. Szinte mindig csak a virágairól tud papolni és be nem áll a szája, ha egyszer szóba jönnek. De ez még nem minden, mindig a legjobbkor bukkan fel és mivel én jó kapcsolatot ápolok vele, mint szomszéd, azt hiszi csak úgy be jöhet, ha úgy tartja kedve. Egyszer volt egy olyan, hogy el fogyott neki a vaj és át jött hátha tudok adni neki, de én meg pont fürödtem és nem hoztam ruhát, ő meg be jött én meg egy szál törölközőbe vittem magamnak ruhát. Olyan kínos volt az egész, el ástam volna őt is és magamat is, csak őt a világ másik oldalára. Vissza térve a valóságba, Jiraiya már nyitotta volna a száját, hogy újra bele kezdjen a vitába, de én belé folytottam a szót.
- Ne veszekedjünk, mert még a többi szomszéd is fel kel. - kedtem bele egy kínos mosollyal- inkább be viszem apámat és nem lép többet a virágaira, bele vésem a fejébe...
- Hát azt remélem is! - mondta, majd sarkon fordult és vissza is ment végre a házába.
- Hányszor mondjam el, hogy ne vitázz az éjszaka közepén azzal a boszorkával, Ero-sennin?!
- Ő kezdte!
- Nem érdekel! Hagyd ott, vagy tudom is én. - hulla részeg volt az Ero-sennin ezért nem tudom mennyi jutott el az agyáig abból amit most mondtam. Nyitottam a bejárati ajtót, majd meg láttam Sasuket, aki ahogy meg látott össze esett és a földön landolt.