A sors által elrendeltetve

🌙Két külön világ🌙

Sophia nem értettette mi történt vele és ,hogy hová is került. Az emberek elkezdtek körüle oszlani aminek okát elképzelni sem tudta hiszen még soha nem volt ilyen épületben tehát még azt sem tudta vajon mire is szolgál. Azt viszont hamar felfedezte ,hogy az ott lévő emberek nyelvét egyáltalán nem érti akár hányszor akartak oda menni hozzá és akármit mondtak neki ebből neki csak az artikuláció jött át. 

-Vajon aki elrabolt el is varázsolt?-kérdezte magától Sophia miközben egy fiatal fehérruhás hölgy lépett a szobájába karján egy tálcával és azon egy kiflivel és egy kefirrel meg egy kis tejjel. 

-Kisasszony meghoztam az uzsonnáját,-szólalt meg a hölgy viszont válaszul csak egy olyan nem értem tekintetett kapott. Erre a hölgy csak mosolyogni kezdett és a tálcát a lány ölébe helyezte és mutattatta neki, hogy az az övé  csak  nyugodtan fogyassza el. Sophia egy ideig még kételkedett abban ,hogy ezeket neki szánták ezért,   megenni sem próbálta míg, nem a gyomra az esze fölé kerekedett és megette az általa még ismeretlen ételt. Majd a nap folyamán többen mentek a szobájába kérdezni a nevét és ,hogy hol lakik ,de semmire nem mentek a kérdésekkel így egy idő után fel is adták. Mikor már közeledett az este a lány az ágyán kényelmesen elhelyezkedve el is repült az álmok világába és még akkor sem kelt fel mikor be vitték neki a vacsorát. 

Eközben Sesshomaru felforgatta az egész erdőt ,de semmi nyomot nem talált sem Sophiától sem az őt elrablótól. 

-Nem tudom ki tette ezt ,de ha a karmaim közé kerül azt nem ússza meg épp bőrrel,-mondta Sesshomaru szinte morogva. Még mikor az est leszállt sem tudott nyugovóra térni egyszerűen látta maga előtt Sophiát így nem tudott aludni csak a tűz előtt játszó illúziót figyelte. 

-Remélem nem esett bántódásod,-mondta Sesshomaru miközben a karját a tűz felé emelte.

Mintha csak a lány kezét szerette volna elérni aki előtte pompázott. Azonban az illúzió hamar szerte foszlott s mivel, hogy aludni nem volt szándékában mielőbb a lányt kezdte kutatni.  Reggel mikor Jaek és Aun  is felébredtek a Nagyúrnak márt hűlt helye sem volt.