Kalózok Legendája

12. Régi ismeretlen ismerősök

A hűvös éjszakai levegő hevesen csapata meg meleg, kipirúlt arcomat. Henry és legénysége gyorsan szedték lábukat a macskaköves utcákon végig vonulva. A Hold fakó fénye élénken verődött vissza a szürke felhők felületéről, emiatt kísérteties hangulat hatott végig a kihalt utcákon. Mikor már-már majdnem kiértünk a vizen csendesen ringatózó hajóhoz, egyszer csak egy sötét alak jelent meg mögöttünk és beszélni kezdett.
- Nocsak, nocsak, nem hittem volna, hogy élve látlak még azok után. - Mély, dörmögős hangja óvatosan szelte át az éjszakai levegőt. Mindenki szembefordult vele, viszont Henry nem habozott és előre lépett, hogy szemügyre vegye a sárga utcai fények halvány világításában az idegent.
- Boris! Rég láttalak! Hát hogy vagyunk ezekben a késői órákban? - Kissé feszülten, ám jókedvűen köszöntötte a férfit. Ebből úgy tűnt, hogy bizonyára már ismerhette őt ezelőttről.
- Nem beszélgetni jöttem. A kapitánynak szüksége van a naplóra, szóval most szépen ideadod nekünk! - Jelentette ki Boris fenyegetően, majd hirtelen abból az utcából, ahonnan ő is elő mászott, még többen jöttek ki a nyílt térre. Jellegzetes ruházatuk így is kivehető volt a homályos közegben: újabb kalózok. Meghátráltam, de velem ellentétben Henry meg sem rezzent. A levegőt tapinthatóvá fagyasztotta a két banda közt keletkezett feszültség. Sokan nedves tenyerüket már is fegyverükre helyezték, készenlétbe.
- Gyere és vedd el! - Hívta ki Henry a férfit. Az ingerült, határozott arcokat félénknek mosta át a Hold és az utcai lámpák fényének kavalkádja.
- Hát legyen! Támadás, fiúk! - Kiáltotta el magát az idegen, mire mindenki megindult. A két fél, úgy csaptak össze ahogy a lágy hullámok hozzávágódnak a kemény szikláknak, egy hatalmas robaj kíséretében. Én hátulra szorultam, tanácstalan álldogáltam, a kardok pengéjének összecsapódásának hangja közepette. Nem tudtam, mit tegyek, maradjak? Vagy vessem bele magam a harcba? Meneküljek el? Nem állhattam csak úgy ott tovább, tennem kellett valamit. Túl erőben voltak, hátra taszítottak, míg végül egy a majdnem közvetlen közelemben összecsapódott pengéktől, hátradőltem, neki egy jó nagy, megtelt hordónak. Egy magányos ház fala mellett csoportosúltak, aztán egy pillanatra ledermedtem, ismerős szaga volt. Kapkodva felemeltem a hordó tetejét, és csak ekkor tudatosúlt bennem, hogy az petróleum. Az amúgy halovány sárga folyadék végtelennek tűnt a sötét árnyékban. Az ötlet úgy száguldott a fejembe, olyan gyorsan hatolt bele mint egy sebes, fémesen csillanó puskagolyó. Mélyzöld íriszeimmel hamar kutatni kezdtem a nagy tömegben. Csak egyetlen egy személyt kerestem, akit végül meg is találtam. Éppen bátran küzdött egy erős termető férfival, mire a lehető legközelebb férkőztem hozzá. Az ellenségek csodálkozó tekintete gyakran vetűlt rám. Bizonyára nem értették, hogy egy fiatal lány, mit keres egy ilyen közegben, így nem nagyon támadták meg. Igyekeztem úgy helyezkedni a harcmezőn, hogy ne legyek sehol sem célkeresztben.
- Gregor, a gyufát! Most! - Kiáltottam oda neki. Az öreg kalóz egyik legnagyobb jellegzetessége volt, a pipa. A tengeren, gyakran támaszkodott a hajó párkányára és a végeláthatatlan tájat fürkészve, füstölögő pipáját szívta. A férfi elfoglalt volt, de értetlen ábrázatát így is érzékeltem. Amint volt egy pillanatnyi ideje, kabátja mély zsebébe nyúlt majd előkotorta a kicsiny dobozkát. Párszor megsúhintotta, majd odahajította nekem, én meg eszemet vesztve rohantam a hordókhoz. Sietősen húztam ki a kicsiny szálakat a dobozból. Hosszú hajam egy-egy tincse néhol izzadtságtól fényes homlokomra tapadt. Óvatosan betuszkoltam magam a rideg fal és a veszélyes folyadékkal teli hordó közé, majd minden erőmmel neki feszültem. Lassan elkezdett megbillenni a megtelt robusztus, majd végül teljesen felborult, és az összes petróleum a harctérre, a hideg aszfaltra ömlött. Az utca kissé oldalra lejtett, így egy vastag sávban terült szét a folyadék, míg meg nem állította a magasan túloldalt húzódó megrendezett patka. Amint Henry lába előtt végig csordúlt, rám vetette kihevűlt tekintetét és hamar kikövetkeztette mire készülök.
- Mindenki hátra! Vigyázz! - Üvöltötte el magát, mire legénysége otthagyva ellenfelét követte parancsát. Ekkor egyidőben létrehoztam a kis lángocskát, majd egyenesen a folyadékra ejtettem az aprócska szálat. Ez valami különlegesebb petróleum lehet, mivel a szikra hatására hatalmas, nyúlánk csápok keletkeztek, amik hamar az ég felé nyújtózkodtak. Hevesen lobogtak, akár csak egy szívverés, fel-le, mintha a tűz lélegzett volna. A vérvörös és sárga színű forróság élesen világította be az utcát és az arcokat.
- Ez okos volt! - Állt oda mellém Henry lihegve a hatalmas lángokat nézve. - Most már menjünk. - Mondta, majd sietve elindultunk a kikötő felé, ahol a hajó továbbra is mozdulatlanúl, csendesen ringatózott a Hold fényében.