Kalózok Legendája

3. Kalózok

- Túl gyorsan haladnak! Útol fognak érni! - Jelentette ki a kapitány. - Ágyukat tölcs! - Ordította.
- Kalózok? És...és...most mi lesz? - Kérdeztem a kapitányt idegesen.
- Harcolunk! - Jelentette ki a kapitány, gyorsan forgatva a hajó kormányt. Hirtelen odasietett mellénk egy matróz, kezében minden féle férfi ruhadarabbal. - Vegye fel ezeket! - Utasított, majd a férfi odanyomta a kezembe a ruhákat, majd visszasietett dolgára.
- Rendben. - Mondtam, majd elindultam lefele a lépcsőn, a kabinom felé. Pontosan tudtam, hogy miért kell férfi ruhákat öltenem, ezért nem is kérdezősködtem.
- Kisasszony! - Szólított a kapitány, amire megálltam és neki szenteltem minden figyelmemet. - Ha készen van, maradjon a  kabinjában! - Bólíntottam, majd besiettem a kabinomba. Épp, hogy elkezdtem öltözni, és máris ágyúk durva zaja hasította át a levegőt. Reméltem, hogy az én kabinomat kikerülik, ezek a fránya vasgolyók. Gyorsan levettem az újonnan kapott ruhám, majd begyűrtem az ágy alá. Magamra rántottam, egy eszerű hosszú nadrágot, ami őszintén megvalva fura volt, mert eddig még nem nagyon hordtam nadrágot. Föllülre, meg egy egyszerű fehér inget húztam fel, aminek szokatlanul nagy volt a kivágása, nem csoda, hisz férfi ing, de mondjuk az egész ing nagy volt, nem csak a kivágás, így könnyen elrejtette nőiességemet. Felhúztam egy csizma szerű cipőt. A kontyom, nem fért be a kalap alá, így ki kellet bontanom szőkés-barna, derékig érő, kellemesen, halvány göndör hajamat, majd betekertem, és gyorsan a kalap alá rejtettem. Mikor teljesen kész lettem, akkor vettem csak észre, hogy az alapozó, ami eddig a csuklómon lévő jelt elrejtette, lekopott, ahogy felhúztam magamra az inget. De most ez volt a legkisebb gondom. Hirtelen nagy robbanások hangja, és a hajó erős dölőngélésbe kezd. Gyorsan megfogtam, amit tudtam, székeket, asztalt, és odapakoltam az ajtó elé. Alig, hogy kész lettem, nagy kiállításokat, fémek összecsapódásának zaját, és nagy dübörgést hallottam. Egyszer csak, minden elcsöndesült, mintha elvágták volna. Pár percig, csak beszélgetésnek halovány hangját hallottam, amiből egyetlen egy szót sem tudtam kihallani. Hirtelen, durva és kemény kopogást, inkább már dörömbölést hallottam a kabinom ajtaján. Ilyedtemben, az ajtótól legtávolabb lévő falhoz hátráltam. Majd nagy robaj az ajtónál. Tudtam, hogy már nem tart ki sokáig, az általam létre hozott védőfal. Minden porcikám remegett. Nem tudtam mit kéne tennem, és senki sincs itt melletem, hogy megmondja. Bár bizonyára, ebben a helyzetben anyám sem tudna mit csinálni, hisz az etiket nem húzza ki minden bajból! Az ajtó nagy csapódással, hirtelen kinyílt és két férfi állt mögötte, kardokkal a kezükben. Koszos, piszkos, nagy darab fickók. Én e-közben, ilyedten a falhoz nyomultam és a kalapom karimáját lehajtottam, hogy kevésbé lássák az arcomat.
- Fiam, nyomás felfele a fedélzetre! - Adta ki az utasítást, az egyik férfi. Majd odalépett hozzám, és durván lökdösni kezdett felfele a fedélzet felé. Én ezt mind, szó nélkül tűrtem. Hiszen mi mást is csinálhattam volna? Mikor felértünk, a legénység és a kapitány két sorban állt egymás mögött. A Kalóz legénység szétszórtan állt a fedélzeten. A két sor férfi elött pedig egy férfi járkált, elég fiatalnak nézett ki, olyan húsz év körüli. Izmos teste, az átlagosnál kicsit hosszabb, gesztenye barna színű haja, és tenger kék szeme volt, amiben valami-féle vadság, merészség és bátorság is megbújt. Széles válla, és határozott vonalai igazán vonzóvá tették.
- Kapitány, találtunk egy fiút az egyik kabinban! - Jelentette ki a férfi. Kapitány? Na hát mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ő a kapitány. Na szóval, akkor a kapitány, alaposan végig mért, majd így szólt:
- Állítsd csak a többi mellé! - Jelentette ki, arcán egy gonosz vigyorral, majd a mellettem álló férfi, odalökött a két sorban álló férfi társaságához. - Szóval, azt állítják, hogy Ms. Corinna Shearell nincs a hajón?! - Kérdezte, miközben ide-oda sétálgatott elöttünk. Ekkor a szívem kihagyott egy ütemet. Engem keres? Még is miért?
- Nincs! - Vágta rá Joshep kapitány gyorsan, egyszerű és tömör válaszát.
- Értem. - Mondta a kalózok Kapitánya, miközben beletúrt kezével barna hajába. - Ugye tudják, hogy a hazugokat hallálal büntetik?! - Mondta. Amikor elöttem sétált el, hirtelen megragadta a bal kezemet, majd gyorsan lerántotta fejemről a kalapot, hajamat ezzel kiengedve. A Kalóz legénység, és kapitányuk, sőt még maga Joshep kapitány és legénysége is  nagyot csodálkozott, de az utóbbiak inkább ilyedtükben.
- Tudtam ám, hogy ő az! - Súgta oda halkan az a férfi társának, aki kilökdösött a kabinomból, fel a fedélzetre.
- No csak, no csak! Még, hogy Ms. Corinna nincs a hajón, mi?!- Kérdezte a kalózok kapitánya. Miközben folyton engem bámúlt, gonoszságot árasztó tekintetével, de végül a férfi csak a csúklómon lévő jelre koncentrált. Én ezt nem tűrtem sokáig, ezért gyorsan kikaptam kezemet a kezéből. A kalózok Kapitánya, elöszőr komolyan nézett rám, majd lassan tapsolva tovább sétált, és végül kivillantotta hófehér fogsorát.
- Gratulálok! - Mondta szórakozottan. - Jó kis átverés lett volna! De egy ilyen szépséget nehezen lehet elrejteni! - Bókolt egyet, de éreztem szavaiban a gúnyt is.
- Most, hogy így kiszórakozta magát, megtudhatnám, hogy mit akar? - Kérdeztem meg.
- Ó, bocsásson meg! - Mondta, majd odalépett elém. - Még be sem mutatkoztam! A nevem Henry Tansen, és egy közönséges kalóz vagyok! - Jelentette ki hajlongva, majd megakarta csókolni a kezem, de nem engedtem. Ezt Henry  szerencsére, szóra és cselekvésre sem méltatta, így folytatta tovább beszédét. - Hogy mit akarok? - Nevetett fel egyett, majd közel hajolt hozzám. - Magát. - Súgta oda nekem. Legszívesebben most kirohantam volna a világból, de sajnos ez lehetetlen volt. Megszeppenve, pár lépést hátráltam. De Henry, gyorsan megragadta az alkarom, majd vonszolni kezdett, a két hajót összekötő fapalló felé. Joshep kapitány, és legénysége, ha akart volna sem tudott rajtam segíteni, mert a kalóz banda hol kardot, hol meg puskát szegezett rájuk, ezzel mozgásképtelenné téve őket.
- Hozza vissza a kisasszonyt! - Ordított Joshep Kapitány, "fogvatartóm" után. - Vagy nagyon megbánja! - Fenyegetőzött.
- Uram, nyugodjon meg! Ígérem vigyázni fogok a hölgyre! - Válaszolt vissza Henry szemtelenül, mosolyogva mire a kalóz legénység gonosz kacagásban tört ki. Nem tudom, mi futhatott át a kalóz banda perverz fantáziáján, de nem is akartam megtudni.
- Engedjen el! Mit képzel maga? - Ellenkeztem. Próbáltam vasmarkát lehámozni karomról, de sikertelenül. Valamiért, úgy éreztem, hogy ezt az egészet Henry nagyon élvezi. Mikor már a fapallón akart átvonszolni, nem tudtam mással kiszabadulni, így aljas lépéshez folyamodtam: Nagyot haraptam a kezébe. Henry, férfiasan felkiálltot, majd elengedett. Én meg ennek következtében, elvesztettem az egyensúlyom, ezzel leesve a pallóról. Rémülten sikítva zuhantam, míg egyszer, egy nagy csobbanás kíséretében leérkeztem az alattunk lévő víztengerbe. Nem tudtam úszni, – mivel ilyet az etiket nem ír elő, hogy a kisasszonyoknak, úszni kéne tudniuk– ezért a tenger habjai gyorsan elnyeltek, majd magukba temettek.