Kalózok Legendája

10. Puerto de la Cruz

- Engedd ki a horgonyt! Húzd meg a kötelet! Gyerünk, gyerünk! - Ezek és még sok hasonló kiáltozás hallatszott a kalóz hajó fedélzetéről, amint megérkeztünk a városka kikötőjébe.
- Rendben, engedd ki a pallót! - Adta ki az utasítást Henry, miközben elindult én meg szorosan követtem. Mire odaértünk, a palló már le is volt eresztve.
- Gregor és a többiek utánnam!- Mondta a kapitány, majd átkelltünk a szárazföldre és abban a pillanatban elkezdtem felfigyelni valamire: A mögöttünk felsorakozott 5-6 ember, a legénység tagjainak susmorgására. Csak néhány szót tudtam kivenni halk párbeszédükből, hogy "kapitány... kisasszony... napló... Jack Shearell" emellett még hogy "rum...kocsma...mulatság", de inkább az előbbiek érdekeltek, mert onnan leesett, hogy rólunk volt szó. Ahogy próbáltam mindig óvatosan hátra-hátra pillantgatni, mindig csak egy tekintettel találtam szembe magam. A fiú talán csak pár évvel lehetett idősebb nállam. Világos szőke borostás arca és haja, a Nap fényétől arany szinűnek tűnt. Nagy mogyoróbarna szemei voltak, és mind két fűlében ezüst színű fülbevalók lógtak. De ami a legjobban feltűnt, az az arcán végig vonuló vékonyka, már begyógyult heg, amit talán egy csata során szerezhetett. Már az elejétől észrevettem, hogy sokat bámul felém, de nem fordítottam neki túl nagy jelentőséget. Amint áttértek egy számomra már kevésbé érdekes témára, az elöttem széttárúló mozgalmas, zajos kis utcára tereltem figyelmem. Teljesen más volt, mint Anglia kecses kis tája. Itt...itt az emberek olyan furák voltak. Hol nagyon boldogak, hol keservesen szomorúak, hol dühösek. Egy-egy szűk sikátorba bekukkantva, verekedő, vagy verekedni készűlő férfiak hadát pillantottam meg. Hol a keskeny macskaköves utcákon végig sétálva néhány csábos kinézetű nők és férfiak szaladgáltak egymást kergetve... láthatóan nem teljesen uruk önmaguknak. Az épületek kivűlről, akár belűllről is elhanyagoltak néhány laklatatlan látszatot kelltett. A durván lehorzsolt házak falának tövében, hol egy-egy rongyokba bújtatott, többnyire hosszú szakállú, mezítlábas férfi ült, alamizsnáért keservesen könyörögve, de volt amikor csak feküdtek, és már szinte meg sem mozdultak...
- Na jó, idefigyelj! - Nézett rám hátra Henry. - Most elmondok neked néhány fontos dolgot, amit erről a helyről tudni kell, mert mint azt te is látod, ez egyáltalán nem hasonlít ahhoz a puccos, gazdag városhoz ahol felnőttél. - Mondta, miközben kicsit felzárkóztam mellé. - Nos, Puerto de la Cruz, avagy a részegek és szajhák városa. A nevéből is adódik hogy az itteni emberek többsége miféle. - Magyarázta a fiú, szinte érzelem mentesen. - Ezért is nem szabad megbízni bennük. Nagy részük csupán csak egyszer érkezett a városba, de a sok kocsma, a bor, a sör, és a rum, teljesen elhomályosította az agyát, így most bizonyára, vagy egy szórakzo helyen tölti napját, vagy az egyik sikátorban fekszik részegen, vagy halottan. - Ezt az utolsó szót, olyan könnyelműséggel ejtette ki, mintha teljesen normális lenne az idő elött bekövetkező vég. - Itt sok a verekedés, az erőszak, és a romlottság...ezért is nem szabad az ilyen szép hölgyeket magukra hagyni. - Ekkor félmosolyra húzta száját és rám kacsintott, mire én csak elforgattam smaragdzöld szemeimet.
- De ha ilyen borzamas ez a hely, akkor miért itt vesszük át a naplót? -Kérdeztem értetlenül. Erre a kapitány Egyszerűen válaszolt.
- Mert gyanútlan. Olyan sok csere és fogadás történik itt, hogy az emberek már észre sem veszik mi az ami érték, és mi nem! Maximum csak útolag....- Magyarázta.
- És azt elhiheti kisasszony, hogy nem csak nekünk kell az a napló. - Szólalt meg mögöllünk Gregog rekedtes, öreg ám bölcs csengésű mély hangja.
A szűk utcák és hatalmas házaknak köszönhetően, minden sötétebbnek és árnyékkal telibbnek tűnt, a Nap és az időjárástól független. Így nagyjából az esti szürkületre meg is érkeztünk egy kocsmának kinéző épület ajtajához, aminek ablakain már is kiszűrödőtt a gyergyák lángjának sárgás sugarai és a mulatozásnak émelyítő zaja. De mielőtt beléptünk volna, Henry így szólt hozzánk.
- Rendben, mondom mi a terv. Én elmegyek és lerendezem a naplót. Addig Gregor és Corinna csak figyelnek, a többiek meg helyezkedjenek készen létbe, ha valami balul süllne el. Világos? - Néhányan bólintottak, valakik pedig egy "igen, uram!" vagy "világos, uram!" kijelentéssel adták kapitányuk tudtára, hogy megértették. Végül Henry közel hajolt Gregor füléhez,miközben sandán rám pillantott. - Vigyázz a kis hölgyre, ne tévezd szem elől! - Suttogta halkan, majd belépett az öreg ajtón, velünk a nyomában.