ᴀɴɴᴏʏᴀɴᴄᴇ

𝟑. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Sakura idegbeteg módon lépett be a házba, nem törődve a szülei értetlen összenézésével, magában dühöngve vette le a cipőjét, mosta meg a kezét és ült le a vacsoraasztalhoz.

-Meg merjük kérdezni mi történt?
Az édesanyja volt, aki először megszólalt, az apja csak csendben evett, de a válaszra ő is kíváncsian várt.
-Azok az idióták!-fortyant fel.
-Pontosan tudják, hogy gyűlölöm a rohadt bogarakat, erre mit csinálnak?!

Sakura számára nem ez volt a legbosszantóbb, hanem az, hogy ezt pont akkor művelik vele, amikor éppen randizik! Borzasztó volt, jelenetet rendezett, Gaaranak úgy kellett kivonszolnia onnan. Annyira szégyellte magát, és ezek után egyáltalán nem lepődne meg, ha Gaara soha többet felé se nézne. Őszintén? Nem hibáztatná egy percre sem...
Mérges volt, mindegyik fiúra. Az összes barom benne volt, még Sasuke is. Persze, Sasuke mindig idegesítőnek tartotta őt, így nem kéne, hogy újdonságként érje. Ami új volt, hogy még rá is mérges volt. Sasuke számára egy szent volt, szent és sérthetetlen.

-És az asztalunkra tették azt a szőrös vadállatot!-bámult eszelősen a kijelzőbe, ahonnan Ino és Hinata bámultak vissza rá. Vacsora után mindkét lány szinte egyszerre írt neki, hogy meséljen el mindent, így az volt a legegyszerűbb, ha csoportos videóhívást indít. Hinata, a szégyenlős, de aranyszívű lány Sakura egyik osztálytársa volt, éppen úgy, mint Ino, azonban vele csak idén kezdtek igazán jóban lenni. A fekete hajú lány ijedten nézett, Ino ezzel szemben pontosan olyan idegesen, ahogy Sakura érezte magát.
-Remélem agyon csaptad azt a nyomorék bandát!
-Nem, Gaara olyan édesen vigasztalt, hogy inkább vele mentem-sóhajtott a rózsaszín, és ahogy ez lenni szokott, barátnői egyszerre csaptak le az új témára.

-Milyen fiú ez a Gaara?-kíváncsiskodott Ino.
-Nagyon tetszett neked?-Hinata őszinte örömmel az arcán kérdezte, hiszen ő is pontosan ismerte a Sasuke iránti szerelme hullámvölgyeinek minden részletét.
-Csendes fiú, és kicsit esetlen, zárkózott is azt hiszem, de...
Sakura egyetlen pillanatra hezitált, és akarva-akaratlanul párhuzamot állított Gaara és Sasuke közt. Sokban tűntek hasonlónak, ez igaz, de...itt volt az a fránya de.
-Gaara bókolt nekem, elég sokszor, ami azt illeti-mosolygott, és csalódottan gondolt arra, hogy Sasuke sosem mutatott ennyi érdeklődést felé. És hiába próbálta Sakura megmagyarázni saját magának, hogy eleve nem mutatja ki ez érzéseit, de be kellett látnia, hogy Sasuke szimplán mindig is magasról tett rá.
-Azt mondta, hogy gyönyörű vagyok, de attól félek, hogy a pókos jelenetemmel örökre elijesztettem-tért vissza a meséléshez, mert már így is pont elég gondolatot fecsérelt az Uchiha fiúra.
-Ha így is van, akkor egy gyökér!
-Inonak igaza van, de nem hinném, hogy megijedt volna...végülis nagyon érdekelheted ha már az első randin virágokat tűz a hajadba és gyönyörűnek nevez...-kuncogott fel Hinata, Ino pedig helyeslően bólintott.
-Na igen, jó gyereknek tűnik.

Sakura már majdnem elaludt, de a telefonja rezgése elérte, hogy azonnal kipattanjanak az amúgy is nehezen lehunyt szemei. Órákig kísértették különböző gondolatok, a Sasuke iránt érzett szerelme nem tűnt úgy, mintha csökkenni akarna, és eközben Gaara is alattomosan bekúszott az agyába, újabb kétségbeesett perceket okozva. Rettegett attól, hogy mi lesz, ha a vörös lemond róla. Gaara volt a fény az alagút végén, és ez az igencsak sötét alagút Uchiha Sasuke néven futott. A fiú megmosolyogtatta, rengetegszer, a gondolatai hasonlóak voltak Sakuráéhoz, a dícséretei és az a rengeteg kedves szó annyit segített a lánynak az elmúlt egy hétben, mint még senki.
De a telefonja most új üzenetet jelzett:

Gaara: Nagyon jól éreztem magam veled, Sakura☺️

Sakura szíve boldogan, majd kiugorva vert, a szája halvány mosolyra húzódott, és ha csak egy kis időre is, de kitörölték Sasuke fekete szemeit Sakura fejéből.