ᴀɴɴᴏʏᴀɴᴄᴇ

𝟏𝟒. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Másnap reggel Sakura gyanútlanul, mosolyogva lépett be az iskola hatalmas épületébe.
Úgy gondolta, ezen a napon a világon semmi rossz nem történhet. Tegnap este, amint szülei hazaértek és leültek vacsorázni, Sakura vidáman számolt be az igazgatónővel kötött egyezségéről. Édesapja nem aggályoskodott, felőle katonai kiképzésre is jelentkezhetett volna, viszont az anyukája azzal a feltétellel egyezett bele, ha Sakura jegyei nem romlanak le emiatt.

-Sakura! Várj meg minket!-kiáltott utána egy ismerős hang. Meg sem kellett fordulnia ahhoz, hogy tudja, Ino jön mögötte Hinatával karöltve. A két lány nem volt annyira feldobva, mint Sakura, ezt az is jelezte, hogy mind a ketten történelem jegyzeteket tartottak a kezükben.
-Hihetetlen! Ez a Kurenai tanárnő tényleg már a második héten beadandót akar íratni?-panaszkodott a szőke lány néhány perccel később a tanterembe lépve.

Sakura sem értette pontosan, hogy miért szükséges a tanárnő órájára ennyit készülni. Kurenai mindig óriási mennyiségű tananyagot ad fel kidolgozni, és szinte lehetetlen őket rendesen megcsinálni.
-Ino, nem értem miért nem kértél segítséget még tegnap-rázta a fejét Hinata, kézségesen diktálva közben Inónak a leírandó mondatokat.
-Nos...csak reggel jutott eszembe! Sakura, ne csak állj ott, segíts! Kurenai megöl, ha nem adom be!-Sakura legjobb barátnője kezdett hisztérikus ábrázatot ölteni, ahogy görcsösen szorította a tollat és szinte kiolvashatatlan betűkkel firkantotta a diktált szavakat a lapjára.

-Mit csinálunk?-lépett oda Naruto, kíváncsian átlesve Sakura válla felett. A szőke fiú a tavalyi évhez képest jelentősen magasabb lett, Sakura ezt riadtan állapította meg. Majd azt is, ahogy Hinata eddig többé-kevésbé összeszedett ábrázata teljesen széthullott. Mi tagadás, Naruto nem volt a legcsúnyább srác a világon, így nem csoda, hogy ilyen hatással volt Hinatára, aki vörös arccal dadogott valamit a királyokról.

-Ino elfelejtette megírni a beadandót-vonta meg a vállát és mosolyra görbülő szájszéllel figyelte, ahogy Ino az idővel versenyt futva már az utolsó bekezdést kezdi. A tanárnő nem sokat tud majd kivenni belőle, de a lényeg az volt, hogy megírta.
-Mi...milyen beadandó?-Naruto riadtan nézett a rózsaszín hajúra, mintha azt várná, Sakura bejelentse, csupán viccelt.
-Naruto, ezt most nem mondhatod komolyan! Tegnapelőtt figyelmeztettelek, hogy írd meg!
-Tudom, Sakura, és akkor neki is akartam állni, csak aztán Sas...anya felhívott, hogy...
-Jó, mindegy. Van még tíz perc az óra kezdetéig, valamit gyorsan másolj le az enyémről!

Naruto tegnap beszélt Sasukéval...

Sakura igyekezett nem ezen pörögni, mert pontosan tudta, hogy Naruto és Sasuke tartották a kapcsolatot. A fiú csak vele nem beszélt, és ez jó is volt így. Sakura nagyra értékelte, hogy Naruto meg akarta óvni a csalódottságtól, de az igazat megvallva: nem volt az. Persze fájt, de azzal vigasztalta magát, hogy ennek így kellett történnie. Végre rendes esélyt kapott, hogy tovább léphessen és magára koncentráljon.

A barátainak még nem beszélt a Tsunadéról, csak utána akarta beavatni őket, hogy kiderült mit is kell tennie.

-Nem lehet igaz! Miért mindig velem történik ez?-motyogott kétségbeesetten Naruto, amikor hirtelen Shizune lépett a terembe.
A titkárnő arcáról semmit nem lehetett leolvasni, teljesen közönyös volt, ám amikor Sakura elé lépett, a szemöldöke kissé összeráncolódott.
-Haruno kisasszony, Tsunade igazgató asszony hívatja magát. Most azonnal-intett a fejével Shizune, Sakura pedig megszeppenve, de egyre növekvő izgalommal követte őt.
-Mit csináltál, Sakura? Ne aggódj, kihozlak a sittről, bármiről is legyen szó!-biztosította Naruto hangosan kiabálva, miközben Sakura sietve Kurenai asztalára tette a beadandót, azt sejtve, nem ér vissza csengetésig.