ᴀɴɴᴏʏᴀɴᴄᴇ

𝟐𝟓. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Sakura nem hagyott igazán időt magának arra, hogy feldolgozza, mekkora baromságot készül most elkövetni. Csak követte barátját, akivel sietős léptekkel közeledtek a kórháztól nem messze fekvő kávézó felé, ahol Sakura számtalanszor járt már.

Naruto még mindig a kezét fogta, mikor beléptek az ajtón, mintha attól tartana, hogy Sakura meggondolja magát és hazarohan. Talán azt kellett volna, töprengett el magában, de már késő volt. Barátaik kiszúrták őket és kedves mosollyal intettek nekik, így nem volt már mit tenni. Sakura tudta, hogy ő is itt van, ha Naruto nem szól neki előre, akkor is tisztában lenne vele. Bárhol megérezné Sasuke jelenlétét, vakon is, egy óriási tömeg kellős közepén.

Makacsul azonban nem pillantott felé, csak a barátaival tartotta a szemkontaktust.

Shikamaru most Temari nélkül jelent meg, lazán szétterülve székén érdeklődően nézte az egész társaságot. Ino és Sai úgy tűnt, ugyanúgy ignorálni szerették volna az Uchihát, mert csak és szigorúan egymást vagy Sakurát voltak hajlandóak nézni. Hinata az ölébe ejtett kezét bámulta, Sakura biztosra vette, barátnője éppen azért imádkozik, hogy megszűnjön a kínos légkör.

Az egész asztal mintha árasztotta volna magából a feszültséget, a pincérnő is minden alkalommal nagy ívben kikerülte őket.

Sakura akkor vette észre a három idegent : két fiút és egy lányt.

A felismerés hirtelen hasított az elméjébe, pont abban a pillanatban, mikor Naruto és Hinata között helyet foglalt.

-Mi már találkoztunk-közölte kedvesen a vörös hajú idegen lánnyal, aki szemüvege mögül vizsgálódva figyelte, mintha meg akarna állapítani valamit. Amint kimondta, a mellette ülő, érdekesen festő férfi értetlenül kapta fel a fejét.

-Igen, ne haragudj, amiért összeütköztünk! Karin vagyok-nyújtotta felé a kezét Karin, Sakura nem tétovázott, megszorította azt.

-Sakura.

-Karin! Te találkoztál vele és nem is említetted?-az ezüstös hajú fiatal férfi vádló hangsúllyal szállt be az eddig is egész furcsa beszélgetésbe. Sakura finoman oldalra döntötte a fejét és egyik szemöldökét felvonva, értetlenül nézett Karinék felé. Mégis mi ez?

-Mit kellett volna tennem? Volt egy tervünk, meg amúgy is, mire rájöttem, hogy ő a csaj, eltűnt!

-Idióták...-a harmadik idegen motyogva a tenyerébe temette az arcát, mellette pedig a hangokból ítélve Naruto épp a nevetéssel küszködött.

Sakura megköszörülte a torkát, mire a vitázók riadtan felé kapták a fejüket. A lány válaszra várva nézte őket, de helyette a fiú hajolt át az asztalon, hogy kezébe vegye a tenyerét.

-Milyen udvariatlan vagyok! A nevem Suigetsu-Sakura legnagyobb meglepetésére Suigetsu gyors csókot nyomott a kézfejére.

-Nagyon csinos va...Áu! Sasuke, te barom!-görnyedt be Suigetsu, mint akit lábon rúgtak.

Sakura csak a nevét hallva realizálta ismét, hogy Uchiha Sasuke igenis itt ül velük, egy asztalnál.

Az előbbi közjátékot Sakurán kívül mintha csak mindenki elfelejtette volna, és Sasukét kezdték el faggatni az elmúlt négy évről. Rajta kívül senkinek sem tűnt fel ennek a Suigetsunak és Karinnak a beszélgetése? Mégis mit jelentsen ez? Honnan tudtak róla és miért olyan nagy szám, hogy Karin találkozott vele? Milyen tervről volt szó?

Ahogy Sasuke elkezdett válaszolgatni, a régen megszokott, nemtörődöm stílusában, Sakurában újult erővel lobbant fel a tehetetlen düh. Minek jött ő ide? Nem kéne, hogy érdekelje Sasuke mit csinált az évek alatt. Nem, mikor nyilvánvaló volt, hogy Sasuke sosem törődött Sakurával. Sosem. Annyi év után miért ül itt és hallgatja ezt a barmot?