ᴀɴɴᴏʏᴀɴᴄᴇ

𝟐𝟒. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

Naruto zavartalanul pillantott körbe a csendes kis kávézóban, ügyet sem vetve rá, hogy a társaság három tagja várakozóan néz egyenesen az arcába. Még akkor sem volt hajlandó szólni akár egy szót is, mikor kihozták a kávéját, sőt még Karin ítélkező fintorára se reagált, miután megkérdezte "Ezt nevezed te kávénak?"

Élvezte, hogy Karin, Suigetsu és Juugo mennyire kíváncsinak tűnnek. Elégedett sóhajjal kortyolt a cukros, szirupos löttybe, és magában felnevetve vette észre az egyre morcosabb arcokat vele szemben. Még azon is eltöprengett, hogy Sasuke talán ezért ennyire szófukar, mert őt is szórakoztatja, ha a barátai idegeire mehet...

-Na jó, Naruto-elégelte meg Karin a hallgatást és megigazítva szemüvegét ellentmondást nem tűrve nézett a fiúra, akinek rá kellett jönnie, Karin és Sakura valóban sokban hasonlítanak. Ugyanaz a dühös tekintet... - Naruto megborzongott. Talán mégis beszélnie kéne.

Mielőtt azonban megszólalhatott volna, egy halk, magas hangot hallott az asztaluk mellett.
-Sziasztok! Szia, Naruto!
Ahogy az ismerős felé fordult, Naruto láthatóan megkönnyebbült. Végre egy lány, aki nem akarja felnyársalni a szemeivel.
-Hinata!-vigyorodott el boldogan és kezével jelezte neki, hogy nyugodtan üljön mellé.
-Pont jókor jössz, nagyszerű híreim vannak! Ülj csak le!

Hinata egy pillanatig hezitált, nem volt benne biztos, hogy jó ötlet leülni Naruto mellé egy csapat idegen társaságában, de sosem arról volt híres, hogy ellen tudna állni egy ilyen ragyogó mosolynak, így helyet foglalt és érdeklődve nézett végig a három ismeretlenen.

-Nos, mindenki, ő itt Hinata. Egy nagyon jó barátom-mutatta be a lányt Naruto, és mint mindig, most sem vette észre, hogy Hinata kedvesen csillogó mosolya egy pillanatra szenvedő grimasszá torzul.
-És Sakura egyik legjobb barátnője, úgyhogy neki is szegezhetnétek kérdéseket, nem csak nekem-vont vállat Naruto, és úgy döntött, majd később kér bocsánatot Hinatától amiért most belerángatta egy kihallgatásba.

-Hm? Mi ez az egész, Naruto?-Hinata teljesen elveszve pillantott fel rá, és Naruto esküdni mert volna rá, hogy sosem látott még ennél aranyosabbat. Jó isten, mégis miket gondolok?!

-Tényleg, te még nem is tudod! De mivel nemsokára esküvő lesz, legalábbis remélem, bár ha ezen a két hülyén múlik, akkor kell nekik egy jó tíz év mire tisztáznak mindent...

-Az ég szerelmére, a lényeget mondd neki-szólt közbe Suigetsu türelmetlenül.

-Igaz. Szóval Sasuke visszajött és szereti Sakurát-Naruto nem lepődött meg, hogy Hinata halvány szemei a döbbenettől tágra nyílnak. Nos, igen...de ha Hinata ennyire meglepődik, képzelheti ő hogyan érezte magát!

-Azta-motyogta, aztán csak várakozva nézte a fiút, várva a folytatást.

-Hősszerelmesünk éppen a kórházban van, meglátogatja Sakurát...
-Ó, jaj. Jaj ne...ajajj...ó, csak azt ne.
-Mi a baj?
-Naruto, amikor Sakura azt mondta, hogy gyűlöli Sasukét, nem viccelt. Sosem fog megbocsátani neki.

-Jaj, az ember mindig mond dolgokat, Hinata! Sasuke meg fogja értetni vele, hogy tényleg szereti és akkor kibékülnek...

Hinata kínos mosolyra húzta a száját, mint aki nem akarja megbántani Narutót, ugyanakkor a világ leghülyébb emberének gondolja.

-Jó, lehet hogy fel kell készülnünk rá, hogy Sasuke néhány monoklival tér vissza hozzánk-látta át a helyzetet Naruto. Mert jobban belegondolva sosem lehetett Sasuke erősségei közé sorolni a kommunikációt.

-Addig is, ígértem néhány történetet! Hinata, te is segíthetsz mesélni!
-Mégis mit?
-Hát Sakura és Sasuke történetét! Karinék nem tudnak mindent, sőt! Évekig azt sem tudták, hogy Sakura létezik...