Our Story || TodoDeku 🇭🇺 [FÉLBEHAGYOTT]

7. rész: Egy Isteni áldás, és félelem

-A csapatok:-kezd bele Aizawa.-Yaoyorozu és Asui, Iida és Mineta, Hagakure és Sero, Uraraka és Ashido, ...(stb.) végül Midoriya és Todoroki.

Ezt nem hiszem el.. Mikor lettem én ilyen szerencsés??

Ránéztem Midoriyára aki kissé szégyellősen elfordult. Ennyire kellemetlen volt neki a tegnapi? Bár mintha ma próbált volna kerülni. Ez mondjuk kicsit fáj... De mindegy. Én azért örülök neki.

Elsőként kezdtük méghozzá hősökként. A túszok Jirou és Kaminari volt. A "gonoszok" pedig Cementoss és Snipe tanár úr. A tanárok elmentek a túszokkal, mi meg vártunk míg jeleznek.

Egy kevéske várás után Midoriya elkezdte mondani a tervét, én meg próbáltam figyelni, de nem sok sikerrel...

Térj már észhez!! Legalább, hogy őt ne hátráltasd, koncentrálj!-ezután megráztam a fejem és igyekeztem a tervének szentelni a figyelmem.

Végül sikerült valamennyire figyelni.

Kicsit hosszúnak tűnő idő után jeleztek, hogy mehetünk. Elindultunk. Midoriya rám nézett:

-Rendben Todoroki, készen állsz?-mondta.

Hát...

-I-igen!-válaszolom nem túl meggyőzően.

-Akkor mehet?-kérdezi Midoriya.

-Mehet!-válaszoltam továbbra is bizonytalanul.

Megfogtam a kezét és elkezdtünk futni.

Nyugi, ez most nem a szerelmi életed, ez jegyre megy! Koncentrálj! Hős akarsz lenni, ahogy ő is!

Egy darabig mentünk, aztán elkezdtem alattunk lefagyasztani az utat, vagyis fogjuk rá, hogy csúsztunk. Ennek köszönhetően gyorsan odaértünk az épülethez. Csendben besurrantunk és elkezdtünk keresni. Asszem a 2. emeleten voltunk amikor egy apró hangot hallottam. Hátra fordultam megnézni mi van.

-Hallottál valamit, Todoroki?-mondta Midoriya kérdően rám nézve.

-Igen, és sejtem is-...-kezdtem bele de nem tudtam befejezni, mivel egy pisztoly lövésének hirtelen hangja félbeszakított.

A szemem előtt láthattam, hogy a töltény szélsebesen szerelmemhez közelít. Ekkor egy erős érzés eluralkodott bennem...

Midoriya szemszög:

-Akkor mehet?-kérdeztem.

-Mehet!-válaszolta Todoroki kicsit elbizonytalanodva.

Megfogta a kezem - ami inkább egy apró, meleg érintés volt -, és futásnak eredtünk. Olyan jó érzés volt. Megnyugtató és kellemes.. A melegség teljesen átjárta a testem... De én nem szeretem őt!! Todoroki-kun csak egy barát, és semmi több!

Így mentünk egy darabig, majd a mellettem lévő az erejével elkezdte lefagyasztani alattunk az utat, így mondjuk úgy, hogy csúsztunk. Egy kicsit közelebb húzott magához. Felnéztem rá, és látszott rajta, hogy nagyon próbál koncentrálni.

Hmm, ennyire oda kell figyelnie a képessége használatakor? Ezt eddig nem vettem észre! Vagy csak most a többi gondolatát próbálja kiverni a fejéből? De akkor mi lehet az, amire ennyire nem akar figyelni?..

Egy kis idő után ott is lettünk az épület előtt. Észrevétlenül belopóztunk, aztán nekiálltunk kutatni. A 2. emeleten járhattunk, amikor egy kis hangot hallva Todoroki-kun hátrafordult.

-Hallottál valamit, Todoroki?-kérdeztem, miközben persze én is hallottam.

-Igen, és sejtem is-...-kezdte el, de egy pisztolylövés félbeszakította mondandóját.

Amikor rájöttem, hogy a golyó felém tart, a lábaim mintha földbe gyökereztek volna. Ekkor azt hallom:

-Midoriya!!-szólított hangosan Todoroki és letaszított a földre, ezzel kikerülve a lövést. Viszont egy kicsit kellemetlen pózba érkeztünk...

Todoroki szemszög:

.. Ekkor egy erős érzés eluralkodott bennem... Az aggodalom! És nem is kicsit..!

Látom, hogy nem moccan, mintha oda lenne ragasztva. Akaratom ellenére is, elkezdtem felé futni.

-Midoriya!!-kiáltottam, bár jó kérdés miért - hisz itt áll tőlem úgy fél méterre -, és nekimegyek, ezzel kitérve a golyó útjából. Csakhogy egy kissé "kényelmetlen" helyzetben álltunk meg...

(This meme "made" by me lol. Hát, ez legalább hosszabb rész, mint az előzőek..  Well, kötönöm, hogy elolvastad!! 🙏 💕 Viszlát holnap!  2021. június 6.)