Our Story || TodoDeku 🇭🇺 [FÉLBEHAGYOTT]

16. rész: depis-sárga-kukac-sensei 👌

-2 nappal később (Valentin-nap)-

Todoroki szemszög:

Ma még szeretett órám sem szólt, mikor én már szokásos rutinomat végeztem. Alig aludtam az éjjel. Annyit töprengtem este azon, hogy odaadjam-e Midoriyának a neki szánt ajándékot. És ha igen, hogyan?

Személyesen vagy más módon (pl. a szekrényébe teszi)? Ha személyesen, kettesben vagy közösségben? Ha más módon, aláírjam, hogy tőlem van vagy ne??

Ezzel egy jó darabig el voltam... És nagy "izgalmaimban" korán fel is keltem. A fürdőben még kicsit gondolkodtam.

Nem tudom mit tegyek... Ha nem írom alá, lehet nem jön rá kitől van, vagy azt hiszi, hogy más adta neki.. És személyesen nem merem! Még kettesben sem! Mert mi van ha visszautasítja..? Az túlságosan is fájna...-hogy lenyugodjak, megmostam az arcom hideg vízzel. Mondjuk úgy, hogy segített..

......Meg van! Írok egy levelet is, amire nem írom rá a nevem. Talán az írásomból rájön, hogy tőlem van. Az igazi érzéseimet -  még - biztos nem írom le.. Közelebb kell kerülnöm hozzá. Azt amúgy is személyesen szeretném... Ha rájön és kérdezi, akkor valahogy kimagyarázom magam. És majd, amikor nem látja senki, berakom a szekrényébe. (Milyen vÉlEtLeN, pont a szekrényébe...lol) Remélem nem rontom el vagy veszi észre. Ez egy "nagy lépés" lenne a kapcsolatunkban. Vagyis remélem, hogy az lesz.. De előbb észrevétlenül el kell hagynom a házat. Ha apám rájön mit érzek Midoriya iránt... Biztos "eltávolítaná az útból", ahogy ezt ő mondaná. Mindent eltüntet, ami "akadályozza", hogy a legjobb hőssé váljak. Viszont azt nem hagyom, hogy a szerelmemet is elvegye..! Azt nem!

Felöltöztem és kimentem a fürdőből. Gyorsan a cuccaim után kaptam és az ajándékot táskám mélyébe süllyesztettem, majd futáskészbe állva vártam a megfelelő pillanatot. Ellenben nem figyeltem, mi van mögöttem...

-Shouto, hova ilyen sietősen?-mondta apám érdeklődve. Már ha nála azt lehet annak nevezni.

-Suliba...-válaszoltam semmit mondóan.

-Értem..-szólalt meg ismét gyanúsan.-Ajánlom, hogy ma időben itthon legyél! Múltkor is délután 5-kor értél haza! Ha ma is elkésel egész hétvégén keményen edzeni fogsz!-fenyegetőzött.

És azt miből hiszi, hogy én azt is fogom csinálni?

Vállat vontam mondatára, és gyorsan elhúztam a csíkot. Útközben még kitaláltam, hogy mit írjak a levélbe, és nagyjából mikor tudom az ajándékkal együtt, észrevétlenül a szekrényébe rakni. Nagyon ideges voltam, ezért vettem magamnak egy pohárnyi koffeint. Valahogy mostanság nagyon megkedveltem a kávét.. Mintha segítene valamit leküzdeni.. Bár ez valószínűleg hülyeség, úgyhogy hagyjuk.

Az iskolába beérve gyors kidobtam egy szemetesbe a kávés poharamat, majd köszöntem szerelmemnek. A helyemen - miután kipakoltam - elővettem egy papírt, amire egyből el is kezdtem írni. Néhányan egy-két érdeklődő pillantást vetettek papíromra, de én persze eltakartam a kezemmel. Szerencsére nem kérdezték meg, hogy "Mi ez?". Mikor kész lettem, belehelyeztem egy borítékba, amit még otthon raktam be a táskámba.

Mikor becsengettek Aizawa sensei bekuszott hálózsákjában a terembe. MinDenki gyorsan elfoglalta a helyét. A sensei nem tétovázott, felkelt a földről és neki is fogott a mondandójának...

(Helloka potatok!! Itt vagyok egy újabb résszel, mert borzasztóan unatkozok-! Tudom, ezek nagyon uncsi és értelmetlen részek, de hamarosan jön végre egy izgalmas is [vagyis nagyon remélem, hogy az lesz]. Nah de, köszi, hogy elolvastad!! Viszlát holnap! <3  2021. június 11.)