Our Story || TodoDeku 🇭🇺 [FÉLBEHAGYOTT]

20. rész: Semmi

-Másnap-

Todoroki szemszög:

Szokásosan, imádott órám ébresztett. Nehézkesen leállítottam. Miközben kimásztam az ágyamból, átfutott az agyamon a tegnapi beszélgetésem Midoriyával.

Felajánlotta, hogy menjünk együtt a koliba. Nekem persze tetszett az ötlet. Így azt beszéltük meg, negyed nyolcra náluk leszek, hogy akkor onnan menjünk.

A fürdőbe érve viszont hirtelen csapásként ért a felismerés:

..V-várjunk...! Együtt fogunk menni a kollégiumba... EGYÜTT... Én meg előtte elmegyek ÉRTE..! Jesszusom, jobban nem tudtam volna megfogalmazni?! Mi ütött belém?! Hisz tudom, hogy Midoriya sosem fog úgy gondolni rám mint én rá.. Oké hagyjuk, az önsajnálkozás továbbra sem segít..!" (Megmondom én mi a bajod. Mint ahogy Midoriyánál is: te lenni szerelmes. És ő is. Méghozzá egymásba vagytok szerelmesek (☞ﾟヮﾟ)☞ ☜(ﾟヮﾟ☜) )

Miután elkészültem, idegesen elindultam szerelmem háza felé. Még elgondolkodtam azon, hogy visszaforduljak-e..

Majd azt mondom, közbejött valami... Csak megérti, nem?

Hiába mondtam magamnak az ellenérveket, a lábam mégis előre vitt.

Nem sok idő után meg is érkeztem úti célomhoz. Remegő térdekkel fellépcsőztem, majd odamentem az ajtóhoz, és kopogtam. Mély levegőt vettem, azután felvettem "nyugodt" kinézetemet. Remélem sikerült is...

Pár másodperc múlva lépteket hallottam, és már nyilt is az ajtó. Szerelmem állt ott.

-Szia Todoroki-kun!-köszönt nekem.

-Jó reggelt, Midoriya!-mondtam kissé idegesen.-Mehetünk?-kérdeztem.

-Igen, csak egy pillanat, hozom a cuccom. Addig gyere be!-mondta, azzal beenged házukba.

Bementem, és érdeklődve néztem szét.

-Szép házatok van!-mondtam végül, majd egy kisebb mosollyal néztem rá.

-K-köszi,-köszönte kissé elpirulva.-Akkor hozom a dolgaimat és mehetünk.

-Rendben-válaszoltam, mire ő el is tűnt.

Pár perc múlva meg is jelent az ismert sárga táskájával a hátán, és még egy-két csomag cuccal; szóval indulhattunk is.

Közel egymáshoz haladtunk előre. Teljesen lefagytam a közelségétől, de mégis olyan jól esett.. Az út alatt újra belemerültem gondolataimba:

Most sem értem, hogy miért akart együtt menni... Nem mintha nem élvezném... ....De mi van ha-...?! -Ekkor beugrott egy esélyes lehetőség-. ..Mi van ha rájött, hogy tőlem van az ajándék és arról akar beszélni?! És ha igen, akkor mit mondjak neki?!? (Én nem tudom, szóval rám se számíts <3)

Így mentünk hosszasan a suli felé. Úgy, hogy vinnünk kellet a dolgainkat is. Gyalog. Hát így könnyű jó hosszúnak lenni. Főleg, hogy közben szét idegeskedtem magam.

Azért kell gyalog cipelnünk a cuccainkat a kolihoz, mert ideiglenesen lezárták a vonatot. Jó kérdés miért. Már nem is emlékszem.. Milyen szerencse, hogy pont mostanság kell visszaköltözni... De nem baj, addig sem kell látnom apámat. Tegnap is, miután hazaértem egyből kezdhettem egy veszekedéssel. Ezúttal nem azért mert elkéstem, hanem, mert mint kiderült kutakodott a szobámban. És szokásomhoz méltóan talált is valamit amit nem kellet, volna... Egy ilyen valentin-napos csoki dobozt. Annó, még Uraraka mondta, hogy vegyem meg, mert hát miért ne.. És tudom, túl sok, ezért sem adtam oda szerelmemnek. Ezek után természetesen megkaptam a "jutalmát":

-Shouto mondd csak, mi a fenéért van nálad ilyen??! Kinek akartad adni?! Észrevettem, hogy mostanság nem figyelsz edzéseken! És teljesen megváltoztál. Akárki is legyen az aki iránt bármilyen érzéseket is táplálsz, el fogom tüntetni! Nem hagyom, hogy bárki is elhúzzon az álmod felől!-üvöltötte mérges, rideg hangján.

-Ez csak a TE álmod!!-üvöltöm vissza.-És kezdjük azzal, hogy mi a francot kerestél a szobámban??!! Semmi közöd az életemhez!! És én meg nem fogom hagyni, hogy bármit is tegyél M-...!-nem mondtam ki a nevét. Ennyire nem vagyok hülye, hogy megmondjam annak az embernek a nevét, akit el akar venni tőlem. (Tudom, hogy Todoroki is hős akar lenni, de lusta vótam jobb szöveget kitalálni lol)

-Egyszer úgyis megtudom ki az!-szólt újra.-És akkor eltávolítom a te kis "M"-edet!-fenyegetett.

-HAGYJ MÁR BÉKÉN!! TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL! NEM VEHETSZ EL TŐLEM SENKIT ÉS SEMMIT!!-üvöltöm kikelve magamból.-Elég volt, hogy az anyámat elvetted!-mondtam magam elé halkabban.-És én még azt hittem, hogy egy kicsit is változtál..

Ezzel elhagytam a helyiséget, és berohantam a szobámba. Aznap ki sem jöttem onnan. De ma is igyekeztem észrevétlenül elhagyni a házat.

Szóval apám részben rájött titkomra. Annyit tudok tenni, hogy kerülöm amennyire csak lehet.

Gondolataim közben megérkeztünk a kolihoz. Fura, lényegében nem történt semmi. Bár Midoriya egész út alatt a cipőjét fürkészte. Fel se nézett. Kár... De legalább nem kérdezett az ajándékról..

Aizawa már ott várt minket, így mikor beértünk, el is mondta a változtatásokat. Nem volt túl sok, ezért hamar be is fejezte, majd álmosan mondta, hogy mehetünk a dolgainkra.

Midoriyával továbbra se váltottunk egy szót sem egymás közt. Csak mentünk a szobáinkhoz. Odaérve szerelmem kissé bátortalanul megszólalt:

-N-nos hát, köszi, hogy elkísértél. Van kedved a többiekkel együtt beszélgetni, lent a társalgóban, délután?-kérdezte.

-Még átgondolom... De valószínűleg igen.-válaszoltam egy kisebb mosoly kíséretében.

-Jól áll neked, ha mosolyogsz-mondta szintén vigyorogva.

Erre a mondatra - szerintem - egy halványabb pír került az arcomra. És ahogy ezt éreztem, kicsit mintha a bal felem is el kezdett volna égni. Gyors elfordultam, hogy ne lássa.

-K-kö-köszi...-mondtam zavaromban.-A-akkor majd délután..!-válaszoltam búcsúzásképp.

-Nagyon remélem! Szia!-köszönt el még mindig széles mosollyal az arcán.

Bementem a szobámba, s' egyből ledőltem ágyamra. Egy ideig gondolkodtam ezen a reggelen, majd neki álltam kipakolni.

Délután lementem a társalgóba. Jól elbeszélgettünk. Páran észre is vették az átalakításokat (bár azok között én nem voltam), és arról beszéltünk. De szóba jött a suli is, a közelgő vizsgák, és úgy konkrétan az egész hét.

Egész klassz volt, és jól éreztem magam. Nehéz bevallanom, de apámnak lehet most egy dologban igaza van... Tényleg megváltoztam... Nyíltabb lettem, és sokkal "érzelemdúsabb". De azért örülök neki.

És persze ezt is csak neki köszönhetem...

(Hewwo my potatoes!! Itt vagyok egy most kicsit hosszabb új résszel! Először is, Mindenkinek cudás nyári szünetet kívánok!! Másodszor pedig tudom, hod nagyon szr lett ez a rész, és nem történt igazándiból semmi.. De persze én ezt így akartaaamm, iiiggeeenn.. :'D Viszont el szeretném mondani, hogy hamarosan TALÁN kiteszem az új "könyvemet". :33  Mindenesetre, arigato, hogy elolvastátok!! 💕💕  2021. június 15.)